Az erős nő „félelmetes”, mert akár férfi nélkül is teljes életet képes élni, és jól elboldogul a világban. Butsi Adrienn kétségkívül erős és vagány nő, akinek a munkája is megköveteli mindezt. A lovak iránti elhivatottsága és az olykor férfias munkák végzése mellett sem mond le nőiességéről. Milyen lenne ő, ha nem inspiráló?
Divat a lovaglás, úri hóbortnak is tarthatják manapság, de valójában a szabadban lenni és állattal foglalkozni olyan szabadidős tevékenység, amelyik hat a test egészére fizikailag, mentálisan és lelkileg is.
Amikor az inspiráló nő témakör került terítékre a szerkesztőségben, nekem azonnal Adri jutott eszembe, de ha az erős, bátor, független nő témakörében keresném az beszélgetőpartneremet, akkor is Butsi Adrienn jelentené az egyik alanyt.
Egy kis településen mindenki ismer mindenkit, nem sok titok marad. Habár Adri a szomszédos városból származik, Mezőberényben legalább annyian ismerik. Ő ugyanis az egyik lovasoktató ebben a picike dél-alföldi városkában. Én is ismerem, és nemcsak őt, hanem édesanyját is, és most örülnék, ha ti is megismernétek ezt az igazán inspiráló nőt!
Coloré: Azt is tudom, hogy édesapád is pedagógus volt. Te hogyhogy nem ezt a pályát választottad?
Butsi Adrienn: Sosem vonzott, nem is érdekelt egyáltalán.
Coloré: Részükről volt valamilyen elvárás, hogy mi legyen belőled, ha nagy leszel?
Az, hogy mi legyek nem szabályozták, egyáltalán nem határozták meg, de az érettségi, a főiskola és/vagy egyetem az elvárás volt tőlük. Ehhez tartottam is magamat, így a Kodolányi János Főiskola idegenforgalmi szakmenedzser szakán végeztem.
Coloré: Az első pillanattól fogva támogatták a lóimádatodat?
Igen, abszolút. Tizenegy évesen bűvöltek el a lovak, pedig érdekesen indult a kapcsolatunk.
Coloré: Mesélj, hogyan kezdődött?
Kiskoromban egyszer elvittek valahová, talán majális lehetett, ahol egy tarka pónin körbe-körbe lehetett lovagolni. Még azt is tudom, hogy Malackának hívták a lovat, sosem felejtem el. Érdekes, hogy eleinte azért ordítottam, mert nem akartam felülni az állatra, aztán mégiscsak megtörtént, és nem is tudom miért, de ez megmaradt bennem, és le sem akartam utána szállni.
Coloré: Már gyermekkorodban is volt lovad?
Igen, Békésen, ahol laktunk – és lakom most is – már tizenkét évesen volt lovam. Flipper volt a neve. Ő már nincs közöttünk. Velem öregedett meg, elment. Nem is volt kérdés, hogy nem megy sehová. Ugyanúgy, ahogy a mostaniak közül is van olyan, aki mellettem marad.
Coloré: Most hány ló van a birtokodban?
Van Comanche, akire utaltam is, hogy ő biztos velem marad. Ő a rendezvényre járós lovam. A tavalyi évben ezt a feladatot ő vezényelte le egy az egyben, esetleg még Jenny jött velünk. Comanche kitartó, igazi Duracell-nyuszi, hihetetlen értelemmel. Jó abban, amit csinál. Igazi vezérló, tökéletesen vezeti a többi lovat a túrákon, és minél messzebb viszem el itthonról, annál jobban teljesít az új helyen.
Jenny amúgy az oktatólovak egyike, mint ahogy Dusmáta és Karizma is ezt a szerepet töltik be. Valamint van egy csikó, Huncutka, ő Dusmáta csikója. Dusmáta és Karizma amúgy féltestvérek és ahonnan jöttek, ott egészen más szokások uralkodtak. Több időbe telt, amíg néhány nem tetsző viselkedést levetkőztek magukról.
Coloré: A farm, ahol a tevékenységedet űzöd, a sajátod?
A Maczkó-farmot (Mezőberény – Békés vármegye – a szerk.), ahol a hobbilovagoltatást, mint vállalkozást működtetem, bérlem, de a lovak a sajátjaim.
Coloré: Ahhoz, amit csinálsz (lovagoltatás, túralovaglás), szükséges valamilyen speciális képzés, iskola?
Az én fő területem a hobbilovagoltatás, amelyhez minimum egy lovasoktatói papír szükséges, ez hazánkban alapkövetelmény. Nekem más papírom nincs, mert ahhoz, amit én csinálok, ennyi elegendő. Nem szeretnék százezreket feleslegesen beleáldozni csak azért, hogy még ilyen vagy olyan dokumentumokkal gazdagodjak, ráadásul ez számomra semmilyen plusz haszonnal nem járna, így tökéletesen elég a lovasoktatói végzettségem. Nem versenyeztetek, és így nincs szükségem más papírra.
Coloré: Ha nem lovakkal foglalkoznál, akkor mi lennél?
Pfú – vakarja a fejét és látszik, hogy erősen gondolkodik, majd hirtelen megvilágosodva rávágja – sofőr! Járnám az országot, vagy akár nemzetközi szinten is el tudnám képzelni. Még a vezetés az, ami nagyon vonz és szeretem is.
Coloré: Egyre több szálláshely fogadja az emberrel érkező állatokat is, ám egy lóval más a helyzet. Hogyan szoktad megoldani, hogy el tudj menni nyaralni?
Egy hétre nagyon nehéz elmenni bárhová is. Úgy megyek el nyaralni, hogy bérlek egy futót, felrakom rá a lovamat, Comanche-ot és elmegyünk együtt Kecelre. Ott mindkettőnknek van nagyon jó szálláshelye és remekül túrázunk néhány napig, majd hazajövünk. Amikor nem vagyok itthon, abban a néhány napban segít az alkalmazottam, és van két barátom, akik kinéznek a farmra.
Coloré: Sokszor láttam, ahogy a patásokkal bánsz. Az én szememben igazi lósuttogó vagy. Azonban nemcsak a lovakkal kell boldogulnod, hanem az emberekkel is. Hogy éled meg az emberekkel való kommunikációt?
Kaptam egy kis pedagógiai vénát a szüleimtől, és bár sosem vonzott az a pálya, mégiscsak hozta magával a hivatásom, és mindennapjaim részét is jelenti.
Coloré: Hozzád felnőttek és gyerekek is járnak lovagolni. Kivel könnyebb boldogulnod?
Ez lehet, hogy keményen fog hangozni, de azokkal, akik két lábbal állnak a földön. Akik állandóan a telefont nyomogatják és ebben az elvont, XXI. századi civilizációban élnek, azokkal a gyerekekkel, felnőttekkel, akik folyamatosan a telefonjuk bűvkörében élnek, és nem érdekli semmi más, nagyon nehéz boldogulni. Azért, mert nem érdekled. De nemcsak te, hanem a ló, a lovaglás sem érdekli, és semmi más sem. Tapasztalataim szerint az ilyen személyeknél teljesen mindegy, hogy június van verőfényes napsütéssel vagy december 23-a hóviharral, ők a telefont fogják simogatni és bambulni.
Coloré: Mi az egyszerűbb, az állatokkal vagy az emberekkel bánni?
Az állatokkal – mondja ezt úgy, hogy még a kérdésemet sem tudtam befejezni, együtt nevetünk. – A ló az egyszerű, tiszta, nem hazudik, mindig magát adja. Ha valami baja van azonnal tudod. A lovak nem színlelnek, nem duzzognak. Nem mondatokkal, de beszélnek, és jelzik, ha valami nem tetszik.
Coloré: Hogyan? Rúg-vág, nyerít az istállóban?
Azt már tudják, hogy azzal nemhogy a céljukat nem érik el, de még ki is kapnak. A lovak is képesek moderálni magukat. A kérdés az, hogy mennyire tanítja meg rá az ember. Nekik is ugyanúgy van önkontrolljuk, ám fajta-és egyéniségfüggő is, hogy kinek mit lehet megtanítani, és mit vársz el tőle.
A ló is olyan, akárcsak egy gyerek. Hiába okos a gyerek, ha egy demotiváló közeg veszi körül. Akkor visszafejlődik ő is arra a szintre, és abba fog beleragadni. Míg, ha ugyanez a gyerek egy tudásra szomjazó csapatba kerül, ahol tud tanulni, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb lesz, és tovább fejlődik, épül.
Az összes lovam intelligens. Már kinőttük azt, hogy itt nincs buta ló.
Coloré: Ha már itt tartunk: Milyen a buta ló?
Volt egy buta lovam. Aranyos volt ő, de olyan kis szerencsétlen és a jobbra-balra-előre-hátra parancsokon kívül nem lehetett tőle mást kérni. Ez nem azt jelenti, hogy rossz ló volt, csak nagy dolgokat nem volt szabad elvárni tőle. Egyszerűen nem volt hozzá esze.
Coloré: Erős, vagány, szabad nő vagy. Ez mind szép és jó, de a férfiak számára ez akár félelmetes lehet. Hogy éled meg ezt a kapcsolataidban?
A párom sokkal nyugodtabb és lassabb, mint én. Ugyan még csak alig egy éve tart a kapcsolatunk, de azt már érzem, hogy az életemben ő a nyugtató.
Velem együtt elfogadta a munkámat, a hivatásomat, és bár adódnak így nehézségek (de az minden kapcsolatban megvan), mégis többre becsül, mintha bevásárlóközpontban flangáló cicamica lennék.
Coloré: Az, hogy ennyire elhivatott vagy a munkád iránt, nem okozott gondot a magánéletedben?
Ebben a kapcsolatban nem vettem észre, hogy bármi gondot jelentene, de az előző kapcsolataimban voltak arra utaló jelek, hogy mindez beárnyékolja a jövőt. Ugyan nem emiatt szakadt meg a kapcsolat, hiszen annak úgyis vége lett volna.
Coloré: Elvárás tőled, hogy a párod is szeresse a lovakat?
Az igen, hogy ne utálja, mert az a kapcsolat hosszú távon semmiképp sem lenne működőképes. Szerencsére a párom szereti az állatokat, de ezelőtt nem volt semmilyen kapcsolata a lovakkal. Alapjában véve szereti az állatokat, a kutyákat különösképp, de a lovakkal is jól kijön. A csikót, Huncutkát nagyon kedveli. Valószínűleg azért, mert még fiatal és mindig csinál valami csintalanságot.
Coloré: Hogy ismerted meg a párodat?
A nővérével közösen szerveztük meg a farmon a Western napot. Ő a szervező öccse, aki felajánlkozott, hogy ha bármi segítségre van szükségünk, szóljunk neki. A villanyszerelésen kívül ugyanis szinte minden területen jól elboldogul. Így történt, hogy néhányszor kértem, hogy segítsen ebben vagy abban, ő pedig jött. Jött és itt maradt – mosolyog elégedetten.
Ő is régóta egyedül volt, mint ahogy nekem sem volt már párkapcsolatom öt éve, így pont jókor értünk egymás mellé.
Coloré: Te nemcsak tanítod, hanem csinálod is. Azaz te magad is naponta lovagolsz. Mit gondolsz, hogy ez a sport milyen többletet ad az életedhez?
A ló maga ad egy magabiztosságot, talpraesettséget, ügyességet, problémamegoldó képességet. Esetemben ez azt jelenti, hogy most például szétszakadt a villanypásztor, így nem esem kétségbe, hanem fogok egy kést, kimegyek és megcsinálom. Ebből következik a talpraesettség. Rendszeres testmozgást ad már csak az is, mire ellátom az öt lovam körüli teendőket: kitolom a trágyás talicskát, betolom a szénás talicskát, beviszek ezt, kihozok azt. Mire a lovakat letakarítom, felnyergelem, ez mind-mind fizikai munka. Eleve egy óra lovaglás 300 kalóriát éget el.
Azt szoktam mondani, hogy a lovaglás azért nehezebb az összes többinél, mert egy 600 kilós állat mozog alattad, akinek önálló akarata és gondolata van. Ami tovább nehezíti a dolgot, hogy egy menekülő állatról van szó, amely növényevő is. A szemei is oldalt találhatók, éppen azért, hogy a rájuk leselkedő ragadozót kémlelni tudják. Ezzel szemben a ragadozó állatoknak (mint amilyen az ember is) elől helyezkednek el a szemeik, mert így tudnak hatékonyan a zsákmányra fókuszálni. Az ember tehát alapjában véve ragadozó, bármennyire is elhagyja valaki az étrendjéből a húst. Egy növényevő állat pedig egészen másképp gondolkodik, mint egy ragadozó. Ezért tud például olyan hatékonyan együttműködni és akár dolgozni az ember a kutyával, mert ezek az állatok sokkal inkább az emberhez hasonlóan gondolkodnak, nem úgy, mint a lovak.
Coloré: Nemcsak a lovagoltatást végzed, hanem beleállsz a kemény fizikai munkába is. Hányan látjátok el a farmon adódó feladatokat?
Ketten, egy alkalmazottal együtt látjuk el a lovak körüli munkákat, úgyhogy sosem unatkozunk, de a párom is kiveszi a részét mindenféle munkából.
Coloré: Mit nyújtanak neked a lovak? Mit jelentenek számodra?
Anyukám mellett (már csak édesanyja él a rokonai közül – a szerk.), ők a családom. A lovak adnak nekem mindent. Ugyanúgy kell róluk gondoskodni, mint egy embergyerekről vagy mint egy másik családtagról. Nem tudják önmagukat kiszolgálni, ezáltal tőlem függ, hogy milyen szinten élik az életüket. Mivel ők értem dolgoznak, én pedig értük és velük dolgozom együtt, ezért úgy próbálom összehozni, hogy nekik mindenük meglegyen. Ez köztünk egy kölcsönös munka és baráti partnerkapcsolat. Azért felülírja a partneri kapcsolatot az, hogy az abszolút főnök csak én lehetek, mert nincs olyan, hogy egy szinten vagyunk. Nekem felettük kell állnom.
Coloré: Bizonyára számtalan élményt tudnál felsorolni, amelyik a lovaddal, lovakkal kapcsolatos. Ha ki kellene emelned egyet, akkor melyik lenne az?
Amikor először úsztunk együtt – vágja rá gondolkodás nélkül. Békés vármegyében nincs olyanra lehetőségünk, hogy a lovammal együtt ússzunk, de amikor Kecelen voltunk, ott volt egy mára már sajnos kiszáradóban lévő bányató. Bele tudtunk menni a vízbe úgy, hogy én lóháton ültem. Azt nagyon élveztem és azóta is nagy hatással van rám.
Valamint a mai napig emlegetem azt a lovastúrát, amelyet barátokkal szerveztünk meg és Szegedről lovagoltunk el Ópusztaszerre, ahol egy napot töltöttünk, majd visszalovagoltunk Szegedre. Ez pedig azért olyan emlékezetes és fontos számomra, mert ez volt az első hosszabb túránk a lovammal.
Coloré: Milyen sikereket tudnál felsorolni, amelyet elértél a lovakkal, a lovaglással kapcsolatosan?
Több éven át versenyeztem, több szakágban is, vegyes eredményekkel. Sikereket is elértem, de már nem vonz. Az utolsó versenyünk Comanche-csal 2016-ban volt. A hét versenyszámból hat szalagot hazahoztunk. Akkor a lovam lesérült. A szalagszakadásból való felépülése után lehetőségem volt eljutni egy olyan háromnapos túrára, amely akkora élményt adott, hogy akkor eldöntöttem: ezután ezzel szeretnék foglalkozni.
Coloré: Hogyan képzeled el az életedet tíz év múlva? A saját gyerekeid szaladgálnak körülötted?
Hú, akkor abba kellene ezt hagynom – mutat ki az ablakon. Ez a munka egész embert kíván. Nincs, akire bízzam, hogy csinálja. Ha a lovaim nem mennek, akkor pedig nincs termelés, nincs pénz, szóval ez egy zsákutca. Ez nem olyan, hogy elmegyek táppénzre.
Coloré: Családalapítási terved, gondolatod egyáltalán van emiatt?
Egy ilyen fiatal kapcsolat esetében, mint a miénk, még nem szoktak erről beszélgetni, azonban az én életemben egyelőre nem szerepel a családalapítás gondolata. Annak nagyon örülök, hogy ő az életemben van. Nagyon jókor jött, nagyon sok mindenben hasonlóak vagyunk. Mindketten hosszú távra tervezünk, de még nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő.
