Bocsi Vikivel új könyve kapcsán életmódról, testi és lelki egészségről, magánéleti kérdésekről beszélgettünk. Viki elárulta azt is, hogy szabad-e hat óra után enni és, hogy miért félnek a krumplitól a fogyókúrázók.
Bocsi Viki szenvedélyesen egészségesen éli az életét, nem véletlenül kapta ezt a címet nemrég megjelent könyve, amiben nem csak egészségről, étkezésről, szakmai útkeresésről, fogyásról, hízásról, anyaságról, de magánéleti döntéseiről, sikereiről és kudarcairól is vall. Hiszen úgy véli, hogy a testi egészégünk, de még az álom alakunk is bizonyos mértékben attól is függ, hogy milyen lelkiállapotban vagyunk és, hogy kik vesznek körül bennünket.
A legszebb emberek azok, akik ismerik a vereséget, ismerik a szenvedést, a küzdelmet, a veszteséget, és megtalálták a kiutat a mélyből.
Colore: Szerintem gimis voltam amikor először találkoztam azzal amit csinálsz, – nyilván kerestem a tuti fogyás titkát, bár azóta is van, hogy nem találom az igazságot – most mikor megláttam, hogy megjelent a könyv az első gondolatom az volt, hogy de miért csak most, miért várt ezzel ez a nő eddig? – Na miért?
Bocsi Viki: Nagyon régóta foglalkozom a táplálkozás témájával. A vállalkozásomat a középső kislányom születésével egyidőben kezdtem el, így az időfaktor eléggé kényes volt, tényleg volt olyan, hogy hónapokon át napi 3-4 órás alvásokkal éltem, szóval könyvírás sehogyan sem fért volna bele. El kellett telnie 12 évnek, ami alatt született még egy kislányom, aki ma már 6 éves – és sok-sok szervezési munkát kellett végrehajtanunk ahhoz, hogy időm legyen egy könyv megírására.
Az évek alatt szerzett tapasztalat is kellett ahhoz, hogy tudjam, hogy mi lenne az az értékes tartalom, amivel segíteni tudom az olvasókat. Ezért telt ennyi időbe, hogy formát öltsön az a könyv, amiben megíródott az én sztrotim és a módszer, mitöbb saját élmények is belekerülhettek, amivel úgy érzem sokat segíthetek másoknak.
Az első sorokból kiderül, hogy te is követtél mindenféle diétát, étrendet fogyókúrát, mielőtt eljött volna az áttörés. Ezekben az időkben miért kezdtél el diézátni? – a fogyás a vékonyság motivált? Számodra mi hozta meg az áttörtést abban, hogy ne a folyamatos diéták labirintusában botorkálj?
17 éves koromban kezdtem kísérletezni a testemmel, csoda, hogy nem okoztam maradandó anyagcsere károsodást magamnak. Volt, amikor annyira alacsony kalóriabevitelen voltam, hogy magam sem tudom, hogy hogy nem ájultam el. Voltam vegetáriánus, voltam magas zsírtartalmú Atkins étrenden, ez utóbbi volt egyébként, aminél gyanút fogtam, hogy nekem nem válik be a növényi alapokon folytatott étrend, mert erre nagyon gyorsan és kedvezően reagált a testem.
Persze, először az motivált, hogy vékony legyek, aztán ez szépen átalakult egy egészségcélú életformává, amikor megtaláltam azt a módszert, ami első forrásként segített megbizonyosodni róla, hogy nem vagyunk egyformák. Onnantól kezdve viszonylag könnyű dolgom volt. Ez 2008-ban történt, szóval én ott leálltam a kísérletezgetéssel és már csak finomítottam tanulással az életmódomat.
A nagy húsevés dilemma téged sem hagyott ki. Voltál vegetáriánus is, de aztán elcsábított egy grillcsirke! Mitől függ az, hogy míg az egyikünk remekül működik hús nélkül, addig a másikunk nem?
Igen, ahogy említettem, nem vagyunk egyformák. Egyszerűen az emberi testek között vannak különbségek, anyagcsere-állapotok, amik miatt másként reagálunk azonos étrendre. Lehet ennek ellentmondani, de elég csak szétnézni magunk körül és magunkra is nézni, hogy ezt észre vegyük. Ezeket a különbségeket fel lehet térképezni, fel lehet ismerni a testünk jelzéseiből, ha odafigyelünk rá és közben tanulmányozzuk a táplálkozási irányzatokat és tanulunk.
Elfogadom az egyéni adottságaimat és azokhoz mérten kihozom magamból az egészségesen elérhető legjobbat.
Azt veszem észre, magamon is és a körülöttem lévő legtöbb nőn is, hogy a vékonyságra való vágyást nem lehet kinőni. Pedig az elmúlt években nagy hangsúlyt kap a test pozitív szemlélet. Te, hogy látod ezt, miért ennyire fontos a vékonyság? számodra mikor jött el ezzel kapcsolatban a fordulópont, most milyen viszonyban vagy a testeddel?
Sosem tartottam elfogadhatónak azt, hogy túlsúlyos legyek, ez a pont nem jött el és azt gondolom, hogy nem is fog. Az a pont jött el, hogy elfogadom az egyéni adottságaimat és azokhoz mérten kihozom magamból az egészségesen elérhető legjobbat. Nem igazán lehet kifogás az egészségünk oltárán semmi, sem a gyerekek száma, sem olyan körülmények, amiket ha jobban megvizsgálunk, akkor kiderülhet, hogy inkább a hamis információk vagy a nem tudás az oka annak, hogy nem cselekszünk azirányba, ami jót tenne nekünk.
Rá kell szánni az időt, meg kell fogni a változást, az eleje mindig nehéz és áldozatokat kíván, de meg kell csinálni, ha nem szeretnénk az elhízással kapcsolatos krónikus anyagcsere-problémákkal bírók sorába kerülni. Ez alól szerintem nincs kibúvó.
Szó esik a vércsoportokról is a könyvedben. Milyen hatással lehet ez a táplálkozásunkra?
A vércsoport nagyon kicsi hatással van a táplálkozásra, nem igazán vesszük figyelembe. Amit észrevettünk, hogy bizonyos vércsoportú hölgyek alkalmasabbak lehetnek a vegetáriánus étrendre, de ez megfigyelés. Nem szentelünk a vércsoportra különösebb figyelmet.
Kipróbáltad magad a fitnesz verseny színpadán is. A versenyformát mennyire volt nehéz elengedni?
A versenyzői formából lettem állapotos, óriási változás volt, inkább lelkileg nem tudtam először vele mit kezdeni, mert ugye a színpadra fogytam 8-10 kilót, aztán vissza az eredeti súlyra már terhesség alatt, majd arra jöttek a terhességi kilók. Így összesen biztosan volt 20 kiló különbség azalatt az év alatt. Az testileg is megterhelő, mint változás, lelkileg pedig el kellett engedni az előző célt és kitűzni valami teljesen mást. Tudtam, hogy mit kell majd tennem szülés után, de így sem mondom, hogy könnyű volt, hiszen akkor már két kicsi gyerekkel, munka mellett, kialvatlanul kellett helyrehoznom magamat. És bizony időbe telt, de működött a módszer ekkor is, az egyéni igényeim szerinti táplálkozás és életforma.
Ha ez a rendszer helyreáll a megfelelő étrendtől , életviteltől, szokásoktól, alvástól, légzéstől, és mentálisan is jól vagyunk, akkor a test súlya és formája automatikusan be tud állni a genetikailag számára legoptimálisabbra. Ha boldog a lélek, jól van a test.
A könyvben nem csak az étkezésről, fogyásról, de a magánéletedről is írsz. A te életedben milyen összefüggésben van a testi és lelki jólléted a környezeteddel, párkapcsolatoddal?
Amikor az ember nincs jól lelkileg, akkor azt a teste megmutatja. Nem úgy reagál, borul az egyensúly, mert a testünk lakik a lelkünkben és nem fordítva. Az emberi test egy ‘neuro-endokrin’ rendszer, azaz az idegrendszerünk és a hormonrendszerünk oda-vissza, vissza-oda összeköttetésben áll egymással, függetleníthetetlenül.
Ha ez a rendszer helyreáll a megfelelő étrendtől , életviteltől, szokásoktól, alvástól, légzéstől, és mentálisan is jól vagyunk, akkor a test súlya és formája automatikusan be tud állni a genetikailag számára legoptimálisabbra. Ha boldog a lélek, jól van a test.
„A külső nem minden, csak a belső a fontos”, mégis nagyban meghatározza az egész életünket az, hogy mit látnak belőlünk mások. Te mit tapasztalsz, viszonyult-e hozzád máshogy a környezeted attól függően, hogy éppen, hogy nézel ki?
Nekem illik képviselnem azt, amit mondok, és akkor is érzem magamat hitelesnek. Ettől függetlenül, amikor a gyerekek születése után nem úgy néztem ki, mint előtte, azt is vállaltam, mert azt gondolom, hogy a gyakorlati szakmaiság nem azt mutatja meg, hogy valaki sosem kerül nem optimális helyzetbe vagy állapotba, hanem azt, hogy hogyan tudja megoldani azt. Anyaként csak néha kaptam kritikát, volt olyan, hogy valaki közölte, hogy eléggé „anyatestem” van, ami persze, hogy nem esett jól, hiába akkor már 3 gyerek anyja voltam.
Aztán folytattam amit tudtam, hogy hiteles legyek, önmagam és mások szemében is, nem adtam fel soha. Közben rendeztem a magánéleti problémáimat is és ezek együtt, ahogyan említettem a test-lélek összefüggéseinél is, meghozták az eredményt. Nem élek aszkéta életmódot, jókat eszem, de nem engedem el a gyeplőt, mindig kontroll van a szokásokon, hogy felelősséget tudjak vállalni magamért. Nem nyúltam szerekhez, meg lehet csinálni azok nélkül is az optimális állapotot, ha az embernek tudása van önmagáról. Azt tudom tanácsolni, hogy mindenki tanulja meg a saját teste működését és reakcióit.
Szabad -e krumplit enni? Miért félünk tőle ennyire?
Egyéni kérdés ez is. Aki fogyni akar, annak mindenképpen célszerű limitálnia a keményítőben gazdag szénhidrátok mennyiségét az étrendjében. Aki súlyt akar növelni, annak jó választás lehet. Önmagában a krumpli és a természetükből adódóan gluténmentes keményítőben gazdag szénhidrátforrások nem ördögtől valóak, hiszen a női testnek, a női hormonrendszernek szüksége van elegendő szénhidrátra, ami hasonló forrásokból lehet biztosítani.
A krumpli alacsony kalóriatartalmú, de egyénenként változik a vércukor-inzulinra gyakorolt hatása, ami viszont okozhat problémát azoknál, akiknek alacsonyabb a szénhidrát toleranciájuk. Azért félünk tőle, és a hozzá hasonlóktól, mert ez utóbbi hatása miatt vannak, akiknek a fogyását megnehezíthetik.
Szabad –e enni hat óra után?
Az időben korlátozott étkezés jó dolog. Ez idő alatt a test regenerálódik, nem az emésztés köti le az energiáját, hanem a megújító folyamatokat elindítása. Szintén egyéni kérdés, hogy kinek mennyi idő, hogyan és mikor a legoptimálisabb. Függ az aktuális anyagcsere-állapottól, az alvástól, a fizikai terhelés mennyiségétől. Mindenkinek kell ez a napi „böjt”, nem hiába nem eszünk, amikor alszunk. Ami általánosan javasolható, hogy ne együk tele magunkat alvás előtt 2 órával, mert akkor a testünk nem pihenni és regenerálódni fog, hanem emészteni, ami nem biztosítja a reggeli kipihent állapotot.
