15. születésnapát ünnepli idén a Bohemian Betyars zenekar. Ennek alkalmából közösen tekintettünk vissza az elmúlt évekre. Kiderült, hogy az anarchista vegán kaján át, a mások után véres lepedőben alvásig mindent kibírtak már a srácok sőt, imádták!
Ahogy ti is említettétek 15 év nem kevés idő. Visszatekintve innen a zenekar első évére mit üzennétek az akkori önmagatoknak?
Azt hogy vegyetek sok-sok Bitcoint. A zenekar egy-két kattintásra volt attól, hogy vegyen, de nem tettük meg. Egyébként mindent ugyanúgy csinálnék. Mondjuk Feca menő Fender gitárját nem kellett volna otthagyni a Blaha Lujza téren, meg talán nem kellett volna megenni azt a bikafarkat a spanyol autópályán, amitől az egész zenekarnak hasmenése volt. De ha ezek nem történtek volna meg, akkor miről mesélnénk ma.
Mik voltak az eddig 15 év legfontosabb eseményei, mérföldkövei?
- Az első fellépésünk 2009 júniusában, a Miskolci Operfesztivál utcazene színpadán.
- Első magyar turné 2010 márciusában Budapest – Szeged – Szentes
- Első fesztivál 2010-ben a Pannonia Fesztivál
- Első nemzetközi turné 2011-ben Bécstől Rostockig
- Első Utcabetyár turné 2013-ban Budapesttől Ibizáig
- Nagy-Szín-Pad nyertes a Bohemian Betyars 2016-ban, Sziget Nagyszínpadán felléphettünk
- Első távol-keleti turné 2017-ben Kína – Japán – Dél-Korea
- Első kanadai turné 2023-ban Quebecben
Ennyi idő alatt meglehetősen összekovácsolódik a társaság. Egymás második családja is vagytok?
Természetesen egymás legjobb barátai, apja-anyja és gyermekei is vagyunk. Az állandó turnézás és közös zenélés csak a napunk egyik felét vette el, de mi 10 éven keresztül együtt is éltünk, ami életünk másik fele volt. Együtt nevettünk, együtt sírtunk, tényleg nagyon szeretjük egymást. Amikor turnén vagyunk, az olyan, mintha 7 gyerekkel utaznék, nemzetközi menedzserként én keltegetek mindenkit, megitatom kávéval, hogy szépen sorban menjenek üríteni, aztán szépen a kocsiban bekötöm a biztonsági övüket, és indulás.
Emberileg és szakmailag mit adott, mit tanított számotokra ez a 15 év?
Nehéz így összefoglalni egy mondatban mindazt, amit tanultunk ez idő alatt. Az olvasó képzelje el, hogy 16-18 éves fiatalok elkezdenek zenélni a gimnáziumuk pincéjében. Jóbarátok voltak, szerettek együtt lógni, aztán elindult a hógolyó lefele, és egyre dagadt. Évről évre nagyobb kihívásokat kellett megugrani együtt úgy, hogy sem menedzseri, sem zenei tapasztalatunk nem volt (és talán máig sincs). De a közös cél és talán a kitartás elérte a célját. Az anarchista vegán kaján át, a mások után véres lepedőben alvásig mindent kibírtunk, sőt, imádtuk.
Aztán 15 év után elértük, hogy szinte mindegyik magyar fesztiválon játszhatunk, a legnagyobb külföldi világzenei zenekarokkal írunk közös számot, és még csak most indul a külföldi karrierünk. Felfoghatatlan számomra még most is, de így visszaolvasva, ami tanulságot levonnék, hogy nem kell sietni. Minden lépést ki kell élvezni, minden szutyok helyen fel kell lépni, mert óriási élmény. Aztán sajnos olyan a csapatszellem, hogy ha egyszer elérünk egy minőséget, akkor már nem adjuk lejjebb. Néha olyan érzésünk van, hogy a nagy fesztiválok már mind ugyanolyanok, ilyenkor bármilyen furán is hangzik, üdítő egy berlini punk templomban fellépni ingyen, mert életreszóló élmény.
Elégedettek vagytok-e azzal ahol most tartotok?
Persze, a világ legjobb munkahelye, barátokkal zenélünk, ebből élünk, télen meg nem kell annyit dolgozni. Mi kell még?
Mik a tervek az év hátralévő részére?
Ahogy mondtam, elég sok helyre hívtak minket játszani, Franciaországba, Spanyolországba, Svájcban is játszunk elég nagy fesztiválokon. Május 31-én pedig egy hatalmas bulival ünnepeljük a 15 éves fennállásunkat a Budapest Parkban, ráadásul ez lesz az egyetlen önálló koncertünk idén a magyar fővárosban, szóval nagyon készülünk rá. Aztán nagyon várom a kanadai turné második felvonását. A tavalyi bemutatkozás után most egy helyi promóterrel fogunk együttműködni, már várom, az első poutine tálamat fogkrém ízű kólával. (kanadai specialitás: sült krumpli mindenféle szósszal leöntve)