15. születésnapát ünnepli idén a Bohemian Betyars zenekar. Ennek alkalmából közösen tekintettünk vissza az elmúlt évekre. Kiderült, hogy az anarchista vegán kaján át, a mások után véres lepedőben alvásig mindent kibírtak már a srácok sőt, imádták!
15 év gombócból de a Bohemian Betyars szavait idézve feleslből is sok lenne, nemhogy zenekarban eltöltött időből. Ám úgy tűnik, hogy ők ezidő alatt csak egyre közelebb kerültek egymáshoz és közös céljaikhoz is.
Az olvasó képzelje el, hogy 16-18 éves fiatalok elkezdenek zenélni a gimnáziumuk pincéjében. Jóbarátok voltak, szerettek együtt lógni, aztán elindult a hógolyó lefele, és egyre dagadt. Évről évre nagyobb kihívásokat kellett megugrani együtt úgy, hogy sem menedzseri, sem zenei tapasztalatunk nem volt (és talán máig sincs). De a közös cél és talán a kitartás elérte a célját.
Colore: Éppen egy turnén voltatok, amikor szervezni kezdtük az interjút. Ebből arra következtetek, hogy jól indult az év. Merre jártatok, hogy sikerültek a koncertek?
Bohemian Betyars: Végre 5 év után visszatértünk Spanyolországba. Nagyon vártuk már, a zenekar a kezdetek óta minden évben kirepült egy-két alkalommal, és elég nagy fesztiválokon léptünk fel, aztán a COVID mindent megtört egy időre. Szerencsére elmondhatjuk, hogy idén már a járvány előtti szintre pörgött fel a külföldi koncertek száma, hihetetlen hogy ennyi év kellett, de sikerült túlélni. Egyébként nagyon jól kis koncertek voltak, Barcelona, Madrid és Alicante. Előtte egy héttel jelent meg a közös számunk a La Pegatina zenekarral, és az énekes eljött Barcelonába, hogy együtt adjuk elő. Madridban pedig egy 800 fős klubot szinte megtöltöttünk. Régi barátok, napsütés, tengerpart. Hiányzott nagyon.
15. születésnapotokat ünnepelitek idén – Isten éltesse a zenekart. Ennek alkalmából egy új lemez is készül, amiben több újdonságra is számíthatunk. Mik lesznek ezek?
Köszönjük szépen, 15 még felesből is sok, nemhogy zenekarban eltöltött évből. Próbáljuk ezeket a szép emlékeket egy kicsit keretbe foglalni. Lesz itt kép, videó, sztorizás stb. Nagyon sok minden történt velünk és csak a töredékét vágtuk össze az Utcabetyár videósorozatainkban. Úgy kell elképzelni, hogy van 4 TB ömlesztett anyagunk, ami arra vár, hogy az unokáink feldolgozzák őket. Ebből csepegtetünk majd, ahogy közeledik a koncert időpontja.
A Platon Karataevvel közösen készített szerzemény hatalmas siker volt, hiszen a Fishing On Orfű fesztiválhimnuszaként tombolhat majd rá a közönség. Milyen volt a közös munka?
El kell, hogy mondjam, hogy nehéz szülés volt, több évig tartott, egyszer az egyik zenekar mondott le róla, másszor a másik, aztán végül mindenki annyira ragaszkodott hozzá, hogy együtt adtuk ki. Szinte hihetetlen, de minden jó, ha vége jó. Öröm látni, hogy két ilyen távoli zenekar meg tudja találni a közös metszetet, és végül egy kerek szám lett belőle.
Katalán rumba és ska, latin dallamokkal megspékelve. Már leírni is igazán vérpezsdítő. Milyen volt a közös munka a La Pegatinával? Tervezitek – e a közös dalszerzés folytatását?
La Pegatinával egyszerű volt a közös munka, pedig életünkben nem találkoztunk még előtte. A spanyol menedzserünk ajánlotta őket, hasonló mentalitással, hasonló zenei ízléssel bírnak, emiatt az egész folyamat zökkenőmentes volt. Azért azt hozzá kell tenni, hogy itt megírtuk mi a számot, elküldtük nekik, ők pedig írtak rá egy szöveget, dallamot és visszaküldték, míg Platon Karataevvel a zenét is közösen írtuk, és kb 20 változata volt már, mire elérkeztünk a végére. Még van a tarsolyunkban néhány szám, amit különböző világzenei zenekarokkal írtunk együtt, de nagyon tetszett ez a folyamat nekünk, szerintem pár év múlva ismét futunk egy kört – a Parno Graszttal is milyen jól összejött!
Folyatás a következő oldalon!
A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozz: