Kevés színésznő volt olyan egyedi, mint Diane Keaton. Nemcsak a filmjei, hanem a stílusa, a kiszámíthatatlansága és a különös bája tette őt Hollywood egyik legnagyobb ikonjává.
Egyszerre volt szarkasztikus és érzékeny, elegáns és bohém, távolságtartó, mégis megrendítően emberi. Karrierje során számtalan szerepet játszott el – de van néhány film, amely nemcsak miatta maradt felejthetetlen, hanem miatta lett azzá, ami.
Íme hét mozi, amit Diane Keaton tett örökre emlékezetessé.
1. Annie Hall (1977)
Ha csak egy filmet kellene választani, ami megtestesíti Diane Keaton zsenialitását, az az Annie Hall lenne. Woody Allen vígjátéka egyszerre szerelmesfilm és generációs vallomás, amelyben Keaton természetes játéka, szórakozott bája és improvizatív humora új női archetípust teremtett. Az Oscar-díjat is elhozó szerep nemcsak a karrierje csúcsa, hanem a hetvenes évek egyik legikonikusabb alakítása maradt.
2. Keresztapa-trilógia (1972–1990)
Sokan megfeledkeznek róla, hogy Diane Keaton ott volt minden idők egyik legnagyobb filmeposzában. Kay Adams, Michael Corleone (Al Pacino) feleségeként Keaton a bűn és a morál határán mozgó női szerep archetípusát formálta meg. Az ő csendes ereje, fájdalma és kiábrándultsága adta meg a trilógia érzelmi magját – különösen a harmadik részben, ahol Kay története szinte tragédiává válik.
3. Manhattan (1979)
Ismét Woody Allennel, ismét New Yorkban – és ismét Diane Keaton, aki könnyedén hozta a városi értelmiségi nő szerepét. A Manhattan fekete-fehér képei és Gershwin-zenéje már önmagukban klasszikussá tették a filmet, de Keaton intellektuális, mégis sebezhető alakítása tette igazán emberivé. Egy film, ami megmutatja, hogyan lehet egyszerre szeretni és elveszni valakiben.
4. Marvin szobája (Marvin’s Room, 1996)
Ebben a szívszorító drámában Keaton egy nővért alakít, aki évek után újra kapcsolatba kerül a családjával, köztük az öccsével (Meryl Streep). Kettejük közös játéka szinte tapintható feszültséget és érzelmi mélységet teremt. A film finoman szól a megbocsátásról, a szeretet bonyolultságáról – és arról, hogy Keaton mennyivel több, mint egy vígjáték-színésznő.
5. Minden végzet nehéz (Something’s Gotta Give, 2003)
Ez a romantikus komédia Diane Keaton diadalmenete volt a 2000-es évek elején. 57 évesen főszerepet kapni Hollywoodban szinte csoda – de Keaton bebizonyította, hogy a szerelemnek nincs korhatára. A filmben Jack Nicholson partnereként brillírozott: nevetés, sírás, önirónia – és egy legendás fürdőjelenet, amit azóta is emlegetnek.
6. Bomba bébi (Baby Boom, 1987)
A nyolcvanas évek egyik legjobb vígjátékában Keaton egy karrierista nőt alakít, akinek az élete fenekestül felfordul, amikor örököl egy csecsemőt. A film a dolgozó nők dilemmáiról, az anyaság és a munka egyensúlyáról szól – Keaton pedig elképesztő könnyedséggel váltogatja a komédiát és a drámát. Egy film, amely miatt sok nő újra és újra rátalált magára.
7. Könyvklub (Book Club, 2018)
A Könyvklub az idősebb női barátságok és a szerelem újraéledésének ünnepe, amelyben Keaton ismét bebizonyította: a kor csak szám. Jane Fondával, Candice Bergennel és Mary Steenburgennel együtt csillogó humorral, őszinte bájjal és érett bölcsességgel mutatta meg, hogy a nők történetei bármilyen korban lehetnek izgalmasak.
Diane Keaton filmjei nemcsak karakterekről szólnak, hanem életérzésekről.
Mindegyik szerepében ott volt valami belőle: a szabadságvágya, a bizonytalansága, a humora és az a különös, gyönyörű egyensúly a törékenység és az erő között.
Ő volt az a nő, akiben mindenki egy kicsit magára ismert – és akitől megtanultuk, hogy önazonosnak lenni a legnagyobb bátorság.
