Léteznek mesék, amelyeket jobb lett volna érintetlenül hagyni. Ezek az élőszereplős Disney-feldolgozások inkább elvettek, mint hozzáadtak a varázslathoz.
1. Mulan (2020)
A 1998-as eredeti Mulan tele volt humorral, szívvel, ikonikus zenékkel – és persze Mushuval, a szerethető sárkánnyal. A 2020-as élőszereplős változat viszont levetkőzte mindazt, amitől a mese szerethető volt. A zenéket elhagyták, Mushu eltűnt, a történet pedig komorabb és steril lett, miközben a főhősnő szinte szuperhős-szerű képességekkel bírt – ezzel kioltva a fejlődés lehetőségét és a karakter igazi erejét.
2. Pinokkió (2022)
Robert Zemeckis rendezése és Tom Hanks szerepeltetése ellenére a Pinokkió élőszereplős változata sem tudta megmenteni a filmet az unalomtól és a CGI-káosztól. A történet kaotikus, a látványvilág sokszor zavaró, és hiányzik belőle az az érzelmi töltet, amit az 1940-es klasszikus olyan zseniálisan közvetített. A végeredmény: egy rideg, lélektelen adaptáció.
3. A dzsungel könyve 2.0 – Maugli: A dzsungel legendája (2018)
Bár technikailag nem Disney-film, sokaknak mégis az eredeti rajzfilmhez hasonlították Andy Serkis sötétebb hangulatú újraértelmezését. A film túl komor, túl realista, és elveszíti a mese lényegét – ráadásul a Disney 2016-os verziója sokkal jobban teljesített minden tekintetben, így ez a változat teljesen feleslegesnek tűnt.
4. A kis hableány (2023)
A film hatalmas figyelmet kapott már jóval a bemutató előtt – részben a casting körüli viták miatt –, de sajnos a kész változat sem győzte meg a közönséget. A CGI alatti víz alatti világ inkább nyomasztó, mint varázslatos, a jól ismert dalok pedig sokszor elvesztik erejüket az élőszereplős előadásban. Bár Halle Bailey Arielként szerethető, a film összhatása mégis csalódást keltő lett.
5. Alice Csodaországban (2010)
Tim Burton látványvilága mindig különleges, de az Alice esetében a túlságosan sötét, groteszk világ nem illett igazán a klasszikus mese hangulatához. A film ugyan kasszasiker lett, de sok rajongó szerint éppen az ártatlan, abszurd játékosság tűnt el a feldolgozásból. A történet bonyolultabb lett, a karakterek elvesztették varázsukat, és sokak szerint a folytatás már teljesen felejthető.
6. Dumbo (2019)
Tim Burton ismét… és sajnos ismét csalódás. A Dumbo rajzfilm megható története az elfogadásról és az anyai szeretetről szólt, az élőszereplős változat viszont új karaktereket, felesleges mellékszálakat és egy rideg, túlságosan hosszú sztorit hozott. Maga Dumbo aranyos, de a történet súlytalan lett, a varázslat pedig eltűnt a CGI és a túlzásba vitt drámaiság mögött.
A tanulság?
A klasszikus Disney-mesék nem véletlenül lettek generációk kedvencei. Nem mindig kell újraértelmezni azt, ami már tökéletesen működött. Néha a nosztalgia helyett csak azt érezzük: ezek a történetek sokkal szebbek voltak akkor, amikor még ceruzával rajzolták őket – és a szívünkkel láttuk őket először.
Bár ne készítették volna el – de talán így még jobban értékeljük az eredetiek örök varázsát.
Forrás: BuzzFeed / Borítókép forrása: Filmtekercs