Torzsás ecetfa – Rhus typhina
Kistermetű fa, ezért a vérszilvával egyetemben kakukktojások a cserjékről szóló cikkünkben. Termetük és gyakoriságuk, valamint a válogatás alapját képező színpompás megjelenésük azonban nem engedte, hogy kihagyjuk őket a felsorolásból. A már-már szürkébe forduló ligetekben szokott váratlanul feltűnni a sárgás-vöröses, csodás geometriai alakzatokban növekedő leveleivel az ecetfa. Ugyan lombhullató, de míg tart az ősz, csodás látvánnyal kecsegtet minket ez az észak-amerikai fafajta, ami nevét savanykás nedvéről kapta, melyből az amerikai őslakosok készítettek frissítő italt. Mert hogy az ecetfa nem mérgező, a közhiedelemmel ellentétben. Sorsa és megítélése egyébiránt a botanikai tévedések vígjátéka is lehetne, hiszen a bőriparban hasznos cserző szömörcével kevertek össze, ezért került hazánkba, ahol aztán rendre összekeverik bálványfával, amit a szaga miatt neveznek – tévesen- ecetfának.
Rézvörös fanyarka – Amelanchier lamarckii
A rézvörös fanyarkát mézalmácskának is nevezik, kedveskedő nevére apró, alma alakú terméseivel szolgált rá, melyek ehetők és éretten lilás fekete színűek. Hasonló színű a lombja tavasszal, amit nyáron sötétzöldre, ősszel pedig sárgára és rezes narancsra vált. Bokros teendői mellett időközben, áprilisban még növeszt egy adag látványos fehér virágot is, így cuki, igyekvő cserjeként nagy kedvence a gardenistáknak, közparkok kertészeinek.
Szárnyas kecskerágó – Euonymus alatus
A szárnyas kecskerágó virágaival kevéssé tűnik ki cserjék közül, nem úgy az ősszel skarlátvörösre váltó lombkoronájával! Szinte hihetetlen az a szín, amit magára ölt ez a kis hálás, de viszonylag érzékeny cserje fajta, ami az USÁ-ból került hazánkba, tudatos betelepítés, kertészeti fajbővítés céljából. Bogyói szintén élénk pirosak, amik a lombhullatás után is sokáig az ágakon maradnak.
A nyitókép forrása: Getty Images
