Egy új dokumentumfilm nemcsak sokkol, hanem kérdéseket is feltesz arról, hogyan maradhat évtizedekig láthatatlan az emberi kegyetlenség. A Fred és Rose West: Brit horrorsztori nem a bűnt ünnepli, hanem az áldozatoknak ad végre hangot.
A true crime műfaj az utóbbi években óriási népszerűségnek örvend, de a Fred és Rose West: Brit horrorsztori című háromrészes Netflix-minisorozat még ebben a telített mezőnyben is kitűnik – nem a hatásvadászatával, hanem azzal, hogy mer visszafogott, mégis gyomorszorítóan valóságos lenni. A sorozat egy olyan házaspár történetét dolgozza fel, akik több mint húsz éven át követtek el felfoghatatlanul kegyetlen bűncselekményeket saját otthonukban – látszólag hétköznapi emberekként.
A sorozat egyik legnagyobb erőssége, hogy nem a véres részleteket tolja előtérbe, hanem inkább kontextust teremt: megmutatja, hogyan tudott egy ilyen szintű brutalitás évtizedeken át rejtve maradni. Fred és Rose West bűneit régóta ismeri a brit közvélemény, de a Netflix szériája most korábban nem látott rendőrségi felvételeken, interjúkon és hanganyagokon keresztül nyújt új, nyomasztó mélységeket.
Ami különösen fontos: a rendező, Dan Dewsbury nem a rémtettekre, hanem az áldozatokra helyezi a hangsúlyt. Végre egy olyan true crime sorozat, ahol nem a gyilkosok „sztárrá” emelése történik meg, hanem az áldozatok nevei, történetei, emberi méltósága kerül előtérbe. A megszólaló családtagok, túlélők és rendőrök tanúvallomásai húsbavágóan őszinték, olykor alig lehet kibírni könnyek nélkül.
Ugyanakkor felmerül a kérdés: szükség volt-e erre a dokumentumfilmre?
A történetet már több formában is feldolgozták, és a sorozat nem mindig tud új információt nyújtani azoknak, akik már jártasak az ügyben. Ugyanakkor az új megközelítés, az áldozatközpontúság és a pszichológiai háttér bemutatása szerintem indokolttá teszik a sorozat elkészültét – főleg abban a médiakörnyezetben, ahol a szenzációhajhászat könnyen eluralja az igazságot.
A vizuális világ nem túlzó, inkább funkcionális. A sorozat sokat épít archív felvételekre, visszafogott újrajátszott jelenetekre, és ezt jól is teszi – az alkotók nem próbálnak ráerősíteni a borzalmakra, hanem hagyják, hogy maga a valóság beszéljen. Ez talán még hatásosabb.
Összességében a Fred és Rose West: Brit horrorsztori egy nyomasztó, de fontos sorozat. Nem azért nehéz végignézni, mert túl sokat mutat – hanem mert szembesít azzal, hogy a legnagyobb rémálom néha pont a szomszédban lakik. Hogy a gonosz nem mindig hangos vagy látványos – néha éppen csendben, udvarias mosollyal az arcán jár közöttünk.
Ajánlom mindazoknak, akik nemcsak borzongani akarnak, hanem érteni is – az áldozatok történeteit, a társadalmi vakfoltokat, és azt a rendszerszintű közönyt, amely lehetővé tette, hogy ezek a bűnök megtörténjenek.
Forrás és képek: Netflix