Milák Kristóf ezüstérme nagy elégedetlenséget váltott ki, de az arany után minden megváltozott.
Milák Kristófnak nem lehetett egyszerű hete, hiszen a 200 méteres pillangóúszáson második helyet ért el, ami az elégedetlenség visszhangját váltotta ki. A Magyar Úszó Szövetség elnöke, Wladár Sándor passzív-agresszív stílusban nyilatkozott az úszóról:
Ő tartozik Magyarországnak annyival, és tisztelje meg önmagát azzal, hogy elvégzi a munkát, hiszen olyan talentum van benne, ami nagyon kevés sportolónak adatott csak meg életében, talán csak Egerszegi Krisztinát tudom mondani.
Nemcsak a Szövetség elnöke volt azonban negatív, hiszen számos hozzászóló becsmérelte Milák teljesítményét a közösségi médiában, és a média is azt sugallta, hogy kevés az, amit a sportolók letesznek az asztalra.
Kristóf, vidd hírül a hazaiaknak: megcselekedted, mit megkövetelt a haza!
Milák Kristóf most már a mi fiunk?
Kristóf száz méteres pillangón olimpiai bajnok lett. Megszerezte az aranyat, és mintha a múlt hét meg sem történt volna, gratulálnak neki. Kérdés azonban, hogy mi van ebben a gratulációban. Valódi öröm, hiszen elérte, amiért évek óta dolgozik, vagy a ,,na, így kell ezt csinálni!” típusú, amikor úgy gratulálunk valamihez, mintha az eredmény teljesen természetes, sőt, minimum lenne.
Most már a mi Kristófunk ő, aki a világ legjobbja. A második legjobb hely még nem volt elég jó, hiszen ő – mint a Szövetség elnöke kifejtette – tartozik a nemzetnek. Hasonló a helyzet, mint Vidnyánszky Attila és Szász Júlia esetében, amikor is a Nemzeti Színház igazgatója ezt nyilatkozta a színésznőről:
Kicsi lányt diákként a színházba hoztam, fogtam a kezét, szakmailag szépen építettem, eljuttattam a Júliáig, jövőt láttam benne.
Ugrai Pannát így fogadták a falujában, pedig ő ,,csak” hatodik lett:
Miért nem veszünk példát erről a kicsiny faluról?
Érthetetlen módon ide jutott Magyarország, hogy már csak akkor jó az ember, ha úgy teljesít, ahogyan elvárják. Csakhogy a pszichológiában ez az érzelmi bántalmazás egyik formája, amikor szeretetmegvonással büntetünk, és csak akkor szeretjük az illetőt, amikor valami olyat tett, ami nekünk tetszik, amit elvártunk tőle.
Ez a fajta mérgező viszony jelentősen rontja a kapcsolatokat, és ez abból is látható, hogy valójában a Szövetség nem tudja, hogy Kristóf hogyan készült fel a megmérettetésre. Sós Csaba szövetségi kapitány az aranyérem után azt mondta, hogy nem tud arról, hogy Kristóf miképp edzett, annál is inkább, mert Selmeci Attila és Virth Balázs voltak az utolsó ismert edzői.
Találgatások tehát továbbra is vannak, na és persze dicséretek, hiszen így kell ezt csinálni! Egy magyar ne csak abban legyen jó, hogy hátrafelé nyilaz a lóról, hanem az úszósportokban is!
Milák Kristóf tehát megtette, amit a haza várt tőle, kérdés, hogy ilyen áron. Akar-e szívből hazánk fia lenni úgy, hogy a hazája olyan mostohán bánt vele amíg ,,nem volt elég jó”.
Nyitókép forrása: Getty Images