Lassan két éve, hogy Párizs legismertebb gótikus temploma, a Notre-Dame-székesegyház egy rövidzárlat következtében kigyulladt.
A több, mint hatszáz éves katedrális alapkövét 1163-ban az akkori pápa, III. Sándor fektette le Párizs szívében, a Szajna Île de la Cité nevű apró szigetén. A templom nevének jelentése Mi Asszonyunk, ami nem véletlen, hiszen Szűz Mária a védőszentje. A kőből, korai gótikus stílusban megalkotott épület több, mint hatezer hívőt képes befogadni egy-egy mise alkalmával, gigantikus orgonája pedig nemzeti kincs. A Notre-Dame nemcsak építészeti, hanem történelmi és spirituális jelkép is, nem csoda, hogy megjelent a filmművészet számos alkotásában – még a Walt Disney stúdió is szentelt neki egy mesét.
Majdnem két évvel ezelőtt, 2019. április 15-én délután mindenki dermedten figyelte a tévét és olvasta a az internetes portálokat, hiszen a médiumok arról adtak hírt, hogy Párizs épp felállványozott ikonikus temploma, a turisták egyik kedvenc fotóhelyszíne lángokban áll. Négyszáz tűzoltó vonult a helyszínre és kezdte meg az oltást, akiknek minden pillanatban mérlegelniük kellett, hogy az épület mely részét mentsék meg. Mivel a tetőszerkezet megóvása szinte esélytelennek látszott, a harangtornyokra összpontosították az erőket, hiszen a több száz tonnás harangok lezuhanva összezúztak volna mindent, ami útjukba kerül – a tornyaikat és a Notre-Dame falait is. A tűzben végül a nyolcszáz éves tetőszerkezet kétharmada és a híres huszártorony semmisült meg, egyes források szerint húsz percen múlt csak, hogy a teljes katedrális nem vált a lángok martalékává. A fából készült, ólommal borított 93 méteres torony drámai összeomlása a tűzvész legerősebb szimbólumává vált.
Mivel a kár így is óriásinak bizonyult, rengeteg felajánlás érkezett a világ minden tájáról, megindító volt látni az összefogást egy műemlékért. A törmelékek eltakarítása közel egy évig tartott, hiszen a romok elszállítása közben az épen maradt részekkel is óvatosan kellett bánni. A sok helyen instabillá vált szerkezet biztosítása után a restaurálás így csak 2020 tavaszának végén kezdődhetett meg. Nyáron azonban a tűzben megolvadt ólomtető nehezítette a munkát, a mérgezés veszélye miatt hetekre leállt a felújítás.
Végül novemberre sikerült teljesen lebontani az összeégett állványzatot és tetőt, a tényleges restaurálás csak ekkor kezdődhetett el, mely szakértők szerint akár 10-20 évig is tarthat majd. Ettől függetlenül a 2024-es francia olimpia alkalmából szeretnének kinyitni, még ha csak részlegesen is. Ehhez persze az is kell, hogy falakon kívül a víztől elázott belső részeket is helyreállítsák.
A munkálatok a 2021-es évben kissé fellendülni látszanak. A geológusok mintegy tíz, Párizstól északra fekvő kőbányát vizsgáltak meg, hogy ugyanolyan mészkövet találjanak, mint amit a főváros templomának számára bányásztak. A dolgozóknak új kövekre van szükségük a boltozat összeomlott részeinek újjáépítéséhez, és a három főbejárat, valamint a tűz által meggyengített oldalfalak tetején lévő oromzat tömbjeinek cseréjéhez. Néhány, a boltozatról leesett kő felhasználható újra, mások azonban elvesztették megfelelő szilárdságukat. A hónap elején a Loire régió Bercé-erdőjében kivágott fákat választottak ki a székesegyház huszártornyának rekonstrukciójára, melyek az egykori királyi erdő területén nőttek és szent múltat tulajdonítanak nekik.
