A Trainspotting című film óta mindenki tudja, hogy kik azok a vonatlesők, de azt kevesebben tudják, hogy léteznek plane spotterek is, akik a repülőgépeket figyelik, följegyzik a mozgásukat és le is fotózzák őket.
,,Mi azonnal megnézzük a képeket a gép kijelzőjén, és mivel elég sok géptípust fotózunk olyan szögből, amiből szinte csak mi látjuk, kiszúrhatóak eltérések, például egy szegecshibát eltakaró airtape (ragasztószalag) azonnal feltűnik. Ráadásul a légitársaságok felszámolása, a gépeladások révén előfordul, hogy egy-egy repülőt más társaságból származó alkatrésszel szerelnek föl, így könnyebben nyomonkövethetőek és beazonosíthatóak” – tudtuk meg a fotóstól, aki elmondta, hogy a plane spotterek közösségi munkát is végeznek. Tisztán tartják a fotóshelyeket, összeszedik a szemetet, lenyírják a füvet, rendben tartják a terepet. A fotósok az ezeken a helyeken felbukkanó, veszélyt okozó emberekre is fel tudják hívni az irányítóközpont figyelmét, például a drónozókra, akik komoly baleseteket okozhatnak az alacsonyan szálló gépekkel ütközve.
A Légiközlekedés – PlaneSpotting csoport bár elsősorban a világ minden táján élő magyarokból szerveződött, vannak külföldi, angol és német tagjaik is. Ezzel együtt ez a világ egyik legnagyobb spotterközössége. Szembetűnő az atmoszféra, a csapatban jellemző hangnem, hiszen az udvariatlanság, egymás szekálása ugyanúgy nem elfogadott, ahogy a politika sem, amit százezer ember között betartatni igazán kiemelkedő teljesítmény.
,,Mindenki tudja, miért vagyunk itt, és ugyan sok munkába kerül, de sikerül fönntartani egy kommunikációs sztenderdet, egy udvarias atmoszférát. Én is gyerekként fogtam először fényképezőgépet a kezembe, pedagógiailag sem volna sikeres, ha gorombán vagy udvariatlanul reagálnék például egy gyenge minőségű fotóra. Inkább adok privátban tanácsot annak, aki igényli” – fejtette ki a csoport vezetésének álláspontját.