Több mint harminc év telt el a Jurassic Park bemutatója óta, és bár a dinoszauruszok klónozása továbbra is a sci-fi birodalmába tartozik, a tudomány fejlődése egyre inkább elmosni látszik a határokat képzelet és valóság között.
A Collider friss cikke szerint bizonyos biotechnológiai fejlesztések és új genetikai megközelítések révén már nem is tűnik annyira lehetetlennek a filmek inspirálta forgatókönyv.
Múlt a jövőben
A Colossal Biosciences nevű vállalat például a gyapjas mamut visszahozásán dolgozik, kihaltnak hitt fajok genetikai rekonstruálásán keresztül. Ugyan ez nem dinoszaurusz, de a technológiai alapelv hasonló: fosszilis DNS alapján új élőlények létrehozása. A Jurassic Parkban a tudósok borostyánba zárt szúnyogokból nyertek ki dinoszaurusz DNS-t, majd a hiányzó szakaszokat békák génjeivel pótolták – ez vezetett a filmbéli klónozott őshüllők megszületéséhez.
A valóságban azonban az ilyen típusú DNS-töredékek túlságosan sérülékenyek: a mai tudomány szerint legfeljebb egymillió éves DNS őrződhet meg olvasható formában, a dinoszauruszok viszont több mint 66 millió éve kihaltak.
Ez azonban nem akadályozta meg a kutatókat abban, hogy alternatív megközelítéssel próbálkozzanak. Jack Horner paleontológus – akinek munkája inspirálta a Jurassic Park egyik karakterét is – jelenleg egy „chickenosaurus” nevű projektben dolgozik. Ennek célja, hogy a csirkék genetikai örökségében rejlő ősi tulajdonságokat – például fogakat, hosszú farkat, karomszerű végtagokat – újra aktiválják, így hozva létre egy dinoszauruszhoz hasonló élőlényt. Ez a megközelítés – az úgynevezett „reverse engineering” – nem klónozásra, hanem meglévő gének újraszervezésére épül.
Nyomokban Jurassic Parkot tartalmazhat
A tudomány tehát nem a hollywoodi értelemben vett Jurassic Parkot közelíti meg, hanem a géntechnológia révén olyan élőlényeket hozhat létre, amelyek bizonyos szempontból emlékeztethetnek a dinoszauruszokra. Ez nemcsak technológiai, hanem etikai kérdéseket is felvet: meddig mehet el az ember a fajok újrateremtésében? És vajon egy „modern dinoszaurusz” csak látványosság lenne, vagy fontos tudományos célokat is szolgálhatna?
Bár a borostyánkőbe zárt múltat még nem tudjuk maradéktalanul feltámasztani, az új irányvonalak, mint a madarak ősi génjeinek reaktiválása, egy olyan jövőt vetítenek előre, ahol a dinoszauruszok új formában, de mégis valóságként térhetnek vissza közénk.
