A közösségi média használata korunk legújabb addikciója és senki nem lepődik meg azon, ha valakiről kiderül, hogy Insta vagy Facebook-függő.
Hazánkban a Facebook a legrégebbi, ma is működő közösségi háló, széles körben fent vannak rajta az emberek 0-100 éves korig. A Facebook-függőség nemcsak az Y és Z generáció problémája, látható, hogy a kommentfüggőségben szenvedők egy jó része 50 év feletti.
Az, hogy naponta sok órát töltünk el ezeken a felületeken, valójában olyan, mint a kábítószerezés. Célja, hogy örömet, boldogságot érezzünk, hogy fontosnak érezzük magunkat, hogy azt érezzük, számít a véleményünk. Az ilyesfajta addikcióknak vannak egyértelmű jelei, tünetei, amit ha időben észlelünk, és felmérjük, hogy ez később csak hatványozottabban lesz jelen, akkor tehetünk ellene. Ehhez azonban következetesség és erős akarat is szükséges. Meg persze türelem magunkkal szemben.
- Sokkal több időt tölt a Facebookon, mint szándékozik. Azt gondolják a legtöbben, hogy napi 1-2 órácskát görgetnek maximum. Pedig nem. Aki függő, az reggel, talán még a kávé előtt már rátapasztja az ujját a telefonra, és nézi, ki mit osztott meg, mik a hírek, van-e új komment a profilképén. Munka közben is ránézünk és persze ott is ragadunk. De egy sorozatot vagy filmet sem tud már senki végig nézni anélkül, hogy közben ne telefonozna. Ugye, hogy így van? És persze ezzel is fekszünk. Amellett, hogy ez függőség, nagyon rosszat tesz az idegrendszerrel. Ha a telefon applikációját megnézzük, hogy mennyi időt töltöttünk el rajta, lehet, hogy meg fogunk lepődni!
- Úgy érzi, hogy a közösségi média gyógyír. Örömet, kielégülést, akár menekülést jelent a képek és posztok közötti barangolás. Sokan pedig úgy dobják a lájkot, ami már Pavlovi-reflex, tehát valójában meg sem tudnák mondani, mi volt az adott téma. Sajnos nagyon hasonlít ez a cukorhoz: üres boldogság, ami gyorsan elillan és még többre vágyunk. Kutatók megállapították, hogy a fiatalabb generációk ebben mérik a népszerűséget, ettől érzik jobban magukat, ám a magabiztosság maximum egy napig tart. Ahogy valaki élete jobbnak, szebbnek, gazdagabbnak tűnik, máris jön a mardosó irigység és szorongás. Ez pedig egyenes út a depresszióhoz.
- Képtelen abbahagyni. A FB-függőség (és egyéb platformok) egyértelmű jele, amire fentebb már utaltunk; teljesen ráfügg az ember. Nem tud meglenni nélküle, rosszul érzi magát, ha nem néz rá a telefonra 5 percig, azt érzi lemarad vagy kimarad. Ide sorolható, hogy már egy emberi beszélgetést sem tud a valóságban lefolytatni anélkül, hogy a kezébe vegye az okos készüléket. Ez pedig nagyfokú tiszteletlenség, felületesség, a másik lája és érzi, hogy nem elég fontos.
- Testi tünetek, romló egészség kapcsolatok. A függőség jelei nemcsak a szorongásban és depresszióban jelenhetnek meg. Az állandó telefonozás, a mesterséges fényforrás, a rádiófrekvencia teljesen felborítja az idegrendszer harmóniáját. Romlik a pihenés minősége, alvás zavarok léphetnek fel, levertség jelentkezik, gyengül az immunrendszer, végső soron pedig fogékonyak leszünk bármilyen betegségre.
- A valóság kerülése. Ijesztő megfigyelés lehet, de aki függővé válik, annak az a természetes, hogy chatel (még csak fel sem hívja a másikat, csak ír), hogy kizárólag virtuálisan érintkezik. Ha pedig a valóságban kellene a barátaival lennie, az szorongással tölti el. És, ha össze is jön a találkozó, nem tudnak egymással mit kezdeni, a parkban sétálva is inkább a telefonjukat nyomkodják.