Egyre több kritika éri Vilmos herceget amiatt, hogy a fiatalabb generációk szemében idejétmúlt vagy elmaradott attitűdöt mutat, miközben próbál mentalitásról és közösségi témákról beszélni egy olyan világban, amely gyorsabban változik, mint azt a királyi udvar talán követni tudja.
Vilmos herceg régóta hangsúlyozza, hogy királyként modernizálni szeretné a brit monarchiát. A probléma azonban nem az, hogy nincsenek tervei a jövőre nézve, hanem az, hogy a Z generációt láthatóan nem érdekli az, amit kínál. A fiatalabb nemzedékek már kialakították a véleményüket a walesi hercegről és ez a kép jóval összetettebb annál, mint amit a palota kommunikációja sugall.
Z generációs és a brit királyi család közötti szakadék
A brit királyi család nem először kerül botrányok kereszttüzébe, ám a Jeffrey Epstein-ügy hosszú távú reputációs károkat okozhatott. A témával foglalkozó külföldi lap szerint a fiatal generációk nem elégedtek meg Vilmos és Katalin február 9-i, visszafogott nyilatkozatával, amelyben aggodalmukat fejezték ki az újabb fejlemények miatt, és az áldozatokra irányították a figyelmet. A Z generáció számára ez nem tűnt valódi felelősségvállalásnak, inkább protokolláris reakciónak.
A lap megszólaltatta a Z és az Alfa generáció tagjait is, hogy felmérje, hogyan viszonyulnak a monarchiához. Az eredmény nem túl kedvező Vilmos számára. Sok fiatal szemében ő a klasszikus nepo baby megtestesítője: valaki, aki pusztán születési előjogai révén élvez kiváltságokat. A megítélésén nem segít az sem, hogy időről időre a munkamorálját is kritika éri. A megélhetési válság árnyékában felnövő Z és Alfa generáció különösen érzékeny az érdemtelen privilégiumokra. Számukra Vilmos és Katalin nem a monarchia dinamikus, reformer jövőjét jelentik, hanem az örökölt státusz haszonélvezőit. A társadalmi igazságosság és az elszámoltathatóság iránti igényük jóval erősebb, mint az idősebb generációké.
A helyzetet tovább bonyolítja Vilmos és öccse, Harry közötti évek óta húzódó konfliktus. Míg az idősebb nemzedékek hajlamosabbak a palota álláspontját támogatni, a Z generáció körében gyakori az a vélemény, hogy Vilmos hidegen és keményen bánt Harryvel. Sokan úgy látják, hogy Harry nagyobb árat fizetett a döntéseiért, mint András herceg a saját botrányaiért.
Miért nem rezonálnak Vilmos herceggel a fiatalok?
Még az a narratíva sem győzte meg a fiatalokat, miszerint Vilmos határozottabban és korábban lépett volna fel nagybátyjával szemben, mint édesapja, Károly. Egy, a palotához közel álló forrás korábban azt állította, hogy Vilmos világossá tette: ha András nem vonul vissza csendben, a család imázsa végleg sérülhet. Ez az üzenet azonban nem rezonált a fiatal generációval, akik inkább konkrét következményeket és átlátható felelősségvállalást várnának. A Z generáció alapvetően elszámoltathatóságot követel, és úgy érzékeli, hogy a monarchia továbbra is távol áll a hétköznapi valóságtól.
A kérdés az, hogy Vilmos képes lesz-e valódi, strukturális változást felmutatni, vagy a fiatalok már végleg elfordultak a királyi intézménytől. A generációs bizalmi válság talán nagyobb kihívás lehet számára, mint bármely családi viszály. Ha a monarchia jövője a társadalmi legitimáción múlik, akkor a Z generáció közönye vagy kritikája nem pusztán kommunikációs probléma, hanem stratégiai kockázat.