Pogány Juditot tavaly év végén választották a Nemzet Színészének, emiatt vendégeskedett Kadarkai Endre Szavakon túl című YouTube műsorában, már harmadik alkalommal. A Blikk szemlézte a beszélgetést, amiben a 79 éves színésznő többek között arról is beszélt, hogy még a mai napig szomorú attól, hogy volt férjével, Koltai Róberttel zátonyra futott a kapcsolatuk, a színész hűtlensége miatt.
Hiányzik a hűtlen férje
A Nemzet színésze szeretett volna együtt megöregedni volt férjével. Bár a válás óta már majdnem eltelt két évtized, még mindig elszomorítja, ha lát egy idős szerelmespárt az utcán…
„ Az idő nagyon sok mindenre orvosság, de igen, akkoriban azért nagyon sokat bőgtem, meg nagy fájdalom volt. Gyakorlatilag nekem volt egy rögeszmém, amit a szüleim miatt éreztem, hogy annak úgy kell lennie az életben. Az, hogy betegen, öregen, csúnyán, meghízva, de az ember valami miatt szereti a másikat, és ezer vihar és veszekedés után is kitart mellette, és csodálatos lehet az együtt megöregedést megélni, ezt a Robi elvette tőlem” – mesélte Kadarkai Endrének a legendás színésznő, sőt még arról is beszélt, hogyan indul a kapcsolata volt férjével. „Robi ott azért komolyan elkezdett udvarolni táncoslányoknak és jártak is, amit nekem végig is kellett néznem, de közben meg annyira tárgyilagos voltam, hogy tisztában voltam azzal, hogy a másik lány csinosabb és elfogadtam ezt a dolgot, de végül a Robi is kiszúrta, hogy én más vagyok, mint általában a fiatal lányok, ami elkezdett szimpatikus lenni neki, mert néha a tehetség is megszépíti a másik embert.”
Pogány Juditnak hiányzik Csomós Mari
Pogány Judit arról is beszélt, hogy mennyire örül annak, hogy Nemzet Színészének választották, de szomorú, hogy barátnőjét kellett elvesztenie ahhoz, hogy megkapja ezt a kitüntetést.
„Ez mondjuk azért nem egyértelmű, felhőtlen öröm, azért mert mindig meg kell valakinek halnia ahhoz, hogy ehhez a címhez valaki hozzá jusson, vagy örülhessen, a Csomós Mari nekem akkora veszteség, olyan fájdalom. Bármelyik pillanatban lemondanék erről az örömről, erről a címről – pedig tényleg nagyon megtisztelő –… hogyha Marival még együtt lehetnénk.”