Alapvetően kétféle ember van: aki hisz a kártyajóslásban és erre alapoz mindent, és aki nem hisz benne, hókuszpókusznak tartja. Én valahol a kettő között vagyok: szeretném hinni, hogy nem humbug, de a józan eszem nem hagyja. Befizettem hát egy ,,szeánszra”, hogy kiderüljön, tényleg lehet-e kártyából jósolni.
A kártyajóslás számomra meglehetősen misztikus dolog. Nem vagyok kifejezetten spirituális beállítottságú, inkább hibridnek mondanám magam: innen-onnan ,,összeválogatom”, ami szimpatikus. Mindenre próbálok nyitott lenni, néha magamon is csodálkozom, hogy milyen butaságokban vagyok képes hinni, de nálam is vannak határok. Sehol nem vagyok például Peller Mariann regényének főhőséhez képest, aki ingát használ, előző életekbe utazik és angyalokkal beszélget.
Mindezek ellenére egy ideje nagyon kíváncsi vagyok, hogy meg lehet-e kártyából mondani a jövőt vagy a jelent, vagy bármit, aminek van valóságalapja. Kicsit tartottam tőle, ezért sokáig tartott, hogy összeszedjem a bátorságomat, de próbáltam úgy gondolni rá, hogy az újságírót viszem a vásárra, nem a saját bőrömet, így könnyebb volt belevágni.
Nem ördögtől való a kártyajóslás
Mivel kicsit tartok azoktól, akik ilyen misztikus dolgokkal foglalkoznak, jól meggondoltam, kit keressek fel. Végül egy olyan szakember mellett döntöttem, aki fel-fel tűnik az utóbbi időben az interneten, és szimpatikusnak is tartottam.
A beszélgetés során nem csaptunk rögtön a lecsóba, mint hittem. Az asztrológus először különböző kérdések segítségével megállapította, hogy mennyire vagyok spirituális, mert ha egyáltalán nem, akkor ügyel rá, hogy – szavaival élve – „ne szálljon annyira el”. A kérdések egyfajta beszélgetéssé alakultak Isten kilétéről, a szeretetről, életről és halálról.
Miután kiderült, hogy nagyjából hol állok, elkezdődött az izgalmas rész! Négy kisebb pakliból kellett kihúznom kártyákat. Mivel online zajlott a dolog, nem a saját kezemmel húztam, hanem mondtam, hogy hányadik pakliból melyik kártyát húzza a mester. A számokat teljesen random kértem: csak azt a számot mondtam, ami hirtelen eszembe jutott.
Amikor megvoltak a kiválasztott kártyák, kezdődött maga az elemzés.
Ez derült ki a kártyákból
Azt már az elején tisztáztuk, hogy nem fogom megtudni, mikor halok meg vagy leszek beteg, mert az a cél, hogy több legyek az információktól, és ne rettegjek attól, ami rám vár.
Az hamar kiderül, hogy huszonkét Nagy Arkánum van egy pakliban, ami erős lap, és én a tizenkét lap közé öt Nagy Arkánumot húztam, ami azt jelenti, hogy számos lehetőségem van beleavatkozni az életembe. Biztató.
Megtudom, hogy ugyan Bikában születettem, de a napom a Kosban van – jelentsen ez akármit. A lapok szerint nem tudom elkerülni, hogy tanuljak, de nem tanfolyamban és oklevelekben kell gondolkoznom, ugyanis sorsom az, hogy a spiritualitásban mélyüljek el.
A kártyákban lát a szakember egy királyt, aki valószínűleg a férjem. A kapcsolatban én vagyok a teremtő – a mágus – és uralom őt, de nem negatív értelemben. ,,Érdemes meghallgatni, amit mond, mert nem egy hülye ember” – teszi hozzá, de ha úgy látom, hogy bele kell szólnom a döntéseibe, bátran szóljak bele, mert jobban látom a dolgokat. (Ezt mondania sem kellett.)
Sok bennem a férfi energia, ezért mindenáron a teremtés a célom. Ez utalhat arra, hogy előző életemben egy olyan férfi voltam, aki anyagilag elakadt; ezt kell megváltoztatnom. Alátámasztom, amit a kártyák mutatnak, valóban folytonos bizonytalanságban vagyok, és ez valószínűleg előző életemben is így volt, ezen kell most fordítanom annak ellenére, hogy a dolgok nehezebben jönnek össze, mint másoknak. Örömmel hallom, hogy nem csak én érzem így.
És akkor jött a meglepetés!
Kihúztam az ördögöt is. ,,Anyukád milyen volt?” – teszi fel az asztrológus a váratlan kérdést. Milyen érdekes, hogy így kérdezi, hogy milyen volt, pedig sehol nem posztoltam, és nem írtam cikksorozatot sem az elvesztéséről. Legnagyobb döbbenetemre látja a kártyákból, hogy mi történt pár hónapja, és azt sem én mondom ki, hogy kapcsolatunk hullámzó volt. Mint mondja: ,,édesanyád elakasztotta a fejlődő részedet és föléd kerekedett.” Valóban, legnagyobb bánatomra nem volt ideális anya-lánya kapcsolat a miénk. A kártyaolvasó hozzáteszi, hogy ennek a kötődésnek köszönhetem az erőmet, amit kamatoztatni tudok a munkám során is.
,,Hass, alkoss, gyarapíts!”
A kártyák szerint a munkámban el vagyok akadva. Megcáfolom, ugyanis sosem éreztem még magam ennyire a helyemen, mint most. A papírlapok ragaszkodnak hozzá, hogy ugyan azt csinálom, amit kell, sokkal nagyobban kellene gondolkoznom, mint amilyen formában most végzem a tevékenységeimet. Mint mondja, úgy kell hatnom a világra, ahogyan anyukám hatott rám. Ha beleviszem az érzelmeimet abba, amit csinálok és hatok az emberekre, minden egyben lesz ahhoz, hogy sikeres legyek.
Fontos, hogy előre nézzek, ne hátra! Mint az alábbi kártya, amit kihúztam: ezen az alak a veszteségeit és sérelmeit nézi ahelyett, hogy megfordulna, és az álló kelyheket nézné.
Hozzáteszi, hogy nem torpanhatok meg minden egyes gödörnél az úton és kesereghetek, csupán a cél lebegjen a szemem előtt, mert így élvezhetem az utazást.
Végezetül a mester azt mondja, hogy régen látott ennyi jó lapot.
,,Azt mutatja, hogy van dolgod! Merj megismerni valamit, ne csak azt lásd, hogy valaki rossz ember, hanem értsd meg, hogy miért olyan! Nem gondolnám, hogy van okod félelemre. Csak láss a dolgok mögé, és teremteni fogsz”.
Ugyan eltelt pár hét a ,,szeánsz” óta, továbbra sem tudom, mit gondoljak. Rá lehet hibázni arra, hogy nincs önbizalmam – kinek van, ugye? – és azt is igaz szinte mindenkire, hogy a múlt sérelmein tipródik, de azt, hogy anyukám nem régen halt meg, és hogy a kapcsolatunk nem volt ideális, nem tudhatta máshonnan, csak a kártyákból.
Ugyan engem nem nehéz hülyére venni, valamiféle kétely továbbra is van bennem, de kétségtelen, hogy valamit tud! A kártya és ez az asztrológus is. Nem bántam meg, hogy belementem, mert ha ilyen határozottan mondja valaki, jó (a)lapokról indulok, akkor is motiváló, ha nem hiszi el minden porcikám. Majd az idő megválaszolja, hogy igazat szólt-e.
