Az idő könyörtelenül telik. Míg fiatalként úgy érezzük, hogy ólomsúllyal megrakva halad az óramutató, felnőttként már alig győzünk elszámolni az időnkkel. A jelentéktelennek tűnő, az öregektől érkező gondolatokkal és tanácsokkal is hajlamosak vagyunk hanyagul bánni.
Mit tanulhatunk?
Bármilyen meggyőződésünk lehet fiatalon, ha nincs mögötte tapasztalat az csupán csak elméleti síkon működő. Legyen bármilyen és bármekkora meggyőződésünk valamiről, higgyük el, hogy az idősebbek azt másképp látják. Nem feltétlenül rosszul és ósdin, de kétség kívül máshogyan. A maguk mögött tudott hosszú évek során számos kihívással, sikerekkel és kudarccal találkoztak, amely megedzette őket és ezáltal jóval nagyobb tapasztalatra tettek szert. Mindez olyan bölcsességé alakulhat, amelyet érdemes meghallgatni, sőt megfogadni is. Az ő tanácsaik révén előre láthatjuk bizonyos helyzetek kimeneteleit, és okosabb döntéseket hozhatunk.
Az idősebb generáció gyakran megtapasztalta az élet lassabb, hosszú távon jelentkező eredményeinek értékét. Megtanulták, hogy az egyik nagy erény a türelem, különösen a gyorsan változó világban. Mégsem minden azonnal történik meg. A kitartás és a hosszú távú gondolkodás fontos az élet bármely területén, legyen szó karrierről, kapcsolatról vagy személyes fejlődésről.
Az a közhely, hogy a pénz nem minden, talán elfogadhatatlan a fiatal karrieristák számára. Azonban amíg a magasabb fizetést hajkurásszuk, megfeledkezhetünk az emberi kapcsolatok fontosságáról. Az idősebb generáció tagjai pedig már sokkal többre tartják a családtagokkal, a barátokkal vagy az akár idegen, de kedves emberekkel való kapcsolatokat, kommunikációt. A jól működő társas kapcsolataink ugyanis segítenek abban, hogy átvészeljünk nehezebb időszakokat.
Ha beszélgetünk az idősekkel, rádöbbenhetünk, hogy milyen kicsivel beérik. A haszontalan tárgyakon kívül sokkal inkább vágynak az emberi kapcsolatokra, a szeretetre, a törődésre, a figyelemre. A világot sokkal letisztultabban látják és egyre fontosabbá válik az egyszerűség, a takarékosság. Ennek megfelelően az életüket is így élik, amely a fiatalabbak számára is követendő példa lehet.
A most idős korosztály tagjai hatalmas fejlődést tapasztalhattak meg maguk körül mind a világban, mind a technológiában. Ehhez alkalmazkodniuk kellett, sőt be kellett építeniük akár a mindennapjaikba is ahhoz, hogy sikeresen vehessék az akadályokat. Mindez rugalmasságra és alkalmazkodóképességre tanította őket. A világ folyamatosan változik és nem árt, ha elfogadjuk, hogy alkalmazkodni mindenkinek kell. A rugalmasságra pedig most is legalább akkora szükség van. Ez hatalmas erővel ruházhat fel.