A stroke a semmiből jön, kéretlenül. Maga után pedig óriási kárt hagyhat. A demencia csak az egyik.
Miért változott meg a személyisége?
Károsodik az agy
Az agy különböző funkcióért felelős területeinek sérülése miatt bekövetkezhet a bénulás, de ha ez a személyiségért és a viselkedés szabályozásáért felelős terület károsodása a személyiségben is változást eredményezhet. Ha a szélütés ezen a területen rombolt, akkor a beteg sokkal impulzívabbá vagy épp apatikusabbá válhat.
Érzelmileg instabil
Egy ilyen betegség után megfigyelhető az érzelmi labilitás, vagyis könnyen vált érzelmi állapotot. Látogatásaim során szinte minden alkalommal lezajlik egy sírásból nevetős átalakulás (vagy fordítva).
Depresszió és szorongás
A stroke megannyi nyomot hagyhat maga után, de nemcsak a test számára gyötrő mindez, hanem a pszichét is megviseli. Az amúgy mindig optimista és pozitív gondolkodású édesapám már csak a múlt. Az agyi sérülés nyomaként ugyanis felléphet a szorongás vagy a depresszió, amelyek ugyancsak megváltoztathatják a személyiséget.
Kognitív funkciók károsodása
A stroke következtében memóriazavarral, koncentrációs nehézséggel, beszéddel küzdő édesapámban tombol a frusztráció, amely abban is megnyilvánulhat, hogy az amúgy jó étvágyú ember napokig visszautasítja az ételt. Ha szerencsém van, akkor én tudok belekönyörögni néhány falatot. Máskor pedig alig lehet visszahozni a jelenbe, mintha egy egészen távoli világból kellene visszacsalogatnom.
Szociális és kommunikációs nehézségek
Egyik nap elfogadó és láthatólag beletörődött a helyzetébe, máskor dühöng és kiabál. Azaz csak tenné, mert az agyi sérülés a beszédközpontot is érintette, így nemcsak a demencia, de az afázia is jelentkezett nála. A beszéde érthetetlen, pedig látom a szemében, hogy a gondolatai készen állnak a közlésre, ám a szája azt nem engedi. Már ez olyan feszültséget generál benne, hogy csapkodja maga mellett az ágyat. Aztán további feszültséget generál benne a helyhez kötöttség, a kiszolgáltatottság érzése. Igyekszem hozzá minél sűrűbben járni, ami be kell vallanom, hogy kicsi és nagy gyerek, munka, háztartás mellett nem olyan egyszerű. A szobában lévő társai mind kedvesek, ennek ellenére tapasztalom nála a fokozódó elszigetelődést. Máskor pedig olyan hangulatba és állapotba kerül, hogy még az ápolónőkkel is tud viccelődni (a maga módján).
A stroke túlélésével tehát nem lett könnyebb sem az édesapám, sem a testvérem és az én életem sem. Egy másfajta nehézség és annak kezelése, megoldása maradt ránk, amit nagy türelemmel és elfogadással kell viselnünk.