Az őszi óraátállítással hivatalosan is kezdetét veszi a téli időszámítás, és egyben az év sötétebb időszaka. Ugyan a tavaszi óraátállítás miatt többeknek van késős története, szerzőnk az októberivel is megszenved.
Az őszi óraátállítás régebben egyet jelentett azzal, hogy tovább alhattam, és nyertem egy órát aznapra. Ugyan ezzel az is együtt járt, hogy este hamarabb sötétedett, de valahol megérte, mert az egy óra plusz alvás rengeteget számított. Ma már azonban más a helyzet, és rá kellett jönnöm, hogy az életvitelem dönti el azt, hogy mit is jelent az őszi óraátállítás.
Az őszi óraátállítás és én
Sokáig azt hittem, hogy a tavaszi óraátállítás sokkal rosszabb, mint az őszi, mert egy egész órát vesztek az alvásból, ami tinédzser éveim alatt rendkívül sokat számított. Két nap után ugyan túltettem magam rajta, ahogy telik az idő, észre kell vennem, hogy mindegy, hogy melyik irányba állítjuk az órát, így is, úgy is megérzem, és egyre tovább tart, hogy átálljak az új időre. A tavaszi óraátállításnál nagyon is megérzem az egy óra mínuszt, de cserében tudom értékelni, hogy itt a tavasz, és egy madárcsicsergős, napsütéses fél év áll előttem.
Az őszi óraátállításnál is lehet tudni, mi vár: korai sötétedés, hideg, szél, eső, majd latyakos időjárás, ami a következő jó pár hónapban csak rosszabb lesz.
Amikor azonban elkezdtem különböző helyeken dolgozni, teljesen megváltozott az őszi óraátállításhoz való hozzáállásom, hiszen az sokkal jobban befolyásolja az életemet, mint eddig gondoltam. Legutóbb épp tavaly érintett kellemetlenül, hogy egy órával többet alhattam.
Reggelente egy golfklubba járok takarítani, és erre kéthetente hétvégén is sor kerül. Fél 6-kor kezdődik a munka, amihez 4:50-re állítom az órát, hogy zombi-üzemmódban nekiinduljak 5-kor. Mivel egymás után tizenkét reggelt kell dolgozni, a biológiai órám teljesen összezavarodott, így szabadnapjaimon is idejekorán magamhoz térek, ami megkeseríti a mindennapjaimat, de ez történetem szempontjából lényegtelen.
Tavaly, az őszi óraátállítás napján sem volt ez másképp. Szokás szerint beállítottam a telefonomat 4:50-re, majd lefeküdtem aludni. Míg én az igazak álmát aludtam, az idő a saját útját járta, és ezzel a lendülettel 3 órából 2 óra lett. Erről a telefonom tudott, a plafonra vetített digitális óra azonban nem. Így történhetett meg az, hogy az őszi óraátállítás napján, vasárnap magamhoz tértem, és kétségbeesve néztem a plafonra vetített időt: 5:14.
Általános reggeli magamhoz térésemet meghazudtolva, pánikszerűen ültem fel az ágyban:. ,,Te jó ég, el fogok késni! Miért nem szólt a telefon?!” – szentségeltem hajnalok hajnalán, gyorsan felöltöztem, felpattantam a biciklire, majd értem be a munkahelyemre 5:40-re, a munkaidő kezdete után tíz perccel. ,,Mekkora szerencse, hogy hétvégén egyedül vagyok, így nem tűnik fel senkinek!” – könnyebbültem meg.
Nekiálltam dolgozni, majd tíz percre rá megszólalt a telefonomon az ébresztő, 4:50-et jelezve. Ekkor értettem meg, mi történt: biológiai órám ébresztett, én megláttam a régi időt, és pánikszerűen rohantam a munkába ahelyett, hogy ránézzek a telefonra, és összerakjam a képet: óraátállítás volt, így teljesen feleslegesen értem be 4:40-re. Ugyan hamarabb végeztem, napközben nem éreztem úgy, hogy nyertem egy órát, sőt, sokkal jobban ki voltam ütve, mint a hagyományos munkás vasárnapokon.
Egy másik alkalommal sem jártam jobban. A legelső munkahelyem egy éjszakai bár volt, ahol pohárszedői feladatokat láttam el. A legalantasabb munka a vendéglátás világában, úgyhogy nem volt egyszerű időszak, különösen az őszi óraátállításkor. Az éjszakai műszakban ugyanis hajnali háromról kettőre váltott az óra, így a vágyott négyórás zárás egy órával távolabb került. A plusz órát nem fizették ki: ,,majd a tavaszi óraátállításkor visszakapjátok!” felkiáltással. Annak ez vajmi keveset számított, aki addigra nem dolgozott ott.
Az őszi átállítás tehát ugyanúgy okozhat nehézségeket, mint a tavaszi, függően attól, hogy milyen munkakörben talál meg éppen bennünket. Éjszakai munka esetén nem feltétlenül jár jól az ember, de abból mégiscsak kisebb baj születik, ha hamarabb bemegyünk a munkahelyünkre, mintha késnénk.
Tavasszal persze nagyon sokáig nyögöm, hogy egy órával kevesebbet alhatok, de ez már egy másik történet…
Nyitókép forrása: Shutterstock / Puzzlepix