Miért akarjuk ráerőltetni az ötvenes nőkre, hogy huszonévesnek tűnjenek? Talán itt az ideje elismerni: nem fiatalabbnak kell lenniük – hanem pontosan azoknak, akik lenni tudtak.
Egy ideje trend lett azt hangoztatni, hogy “az új 50 az új 20”, mintha ezzel valamiféle elismerést vagy bátorítást adnánk az ötvenes éveikben járó nőknek. A szándék jó, a mögötte húzódó gondolat viszont… kissé torz. Mintha csak akkor lenne „elismerésre méltó” egy nő ötvenévesen, ha fiatalos, ha lapos a hasa, ha kortalanul sugárzik. De miért kellene egy ötvenes nőnek huszonévesnek tűnnie ahhoz, hogy értékesnek lássuk? Nem kell. Sőt: kifejezetten nem szabad.
Az érettség nem szégyen, hanem érték
Az ötvenes éveikben járó nők – legyenek anyák, dolgozó nők, barátnők, vezetők vagy újrakezdők – nem kevesebbek, hanem sokkal többek annál, amit a huszonéves énünk valaha megálmodott. Tapasztalat, bölcsesség, önismeret, méltóság – ezek olyan rétegek, amelyek nem jönnek egyik napról a másikra, és amelyeket nem lehet korán megvenni vagy gyorsan megtanulni. Ezek a nők már nem akarják „beilleszteni magukat”, mert pontosan tudják, kik ők – és ez csodálatra méltó.
Nem kell visszafordulni az időben
Sokszor hallom, hogy „hiába ötven, még mindig fiatalos”, „olyan, mintha 30 lenne” – és ezek valóban bóknak szánt mondatok. Mégis ott van mögöttük az elvárás: akkor vagy értékes, ha nem látszik rajtad az idő. De miért ne látszana? Az élet nem egy szűrő, amit rátehetünk a valóságra. Egy nő arca, a szeme, a hangja, a mozdulatai mind-mind hordozzák azt a sok évet, harcot, örömet és fájdalmat, amit megélt. Miért kellene ezt elfedni?
Ők azok, akikké válni szeretnénk
Ahogy egyre idősebb vagyok, egyre kevésbé vonzanak a hibátlan arcok, és egyre inkább azok a nők inspirálnak, akik tudnak nemet mondani, akik megtanulták szeretni a testüket, és akik már nem versenyeznek – csak jelen vannak. Ők azok, akikből sugárzik az a fajta önazonosság, amire mi, fiatalabb nők még csak törekszünk. Az ötvenes nők nem az „új huszonévesek”. Ők valami sokkal mélyebb, erősebb és szabadabb kategóriát képviselnek.
Az új 50 legyen inkább az új önazonosság
Nem az a cél, hogy mindenki fiatalabbnak tűnjön a koránál. Hanem az, hogy egyre természetesebb legyen minden életkorban önmagunknak lenni. Hogy ne a ránctalanítóval, hanem a belső derűvel törődjünk. Hogy egy ötvenes nő ne visszatekintsen nosztalgiával a fiatalságára, hanem teljes joggal mondhassa: „Most vagyok a legteljesebb önmagam.”
Nem kell, hogy az új 50 legyen az új 20. Mert az 50 – ha megengedjük – lehet az, amivé a 20 egyszer majd válni szeretne: tudatos, békés, erős, érett, és minden tekintetben szép.
Ezek a nők nem múltbéli verziói önmaguknak – ők a jövőnk. Azokká válunk, akik ők már most.
És ez nem ijesztő. Ez felszabadító.
Forrás: medium / Képek: Midjourney