A változás az életünk része, amely azonban nemcsak a ráncokban mérhető, hanem a hozzáállásban, az elfogadásban, a megítélésünkben is. A nők esetében ez még nagyobb hangsúlyt kap. Így változott a nőideál.
Társadalmi elvárások
Bár a nők jogai és lehetőségei sokat javultak, még mindig számos társadalmi elvárás és stigma terheli őket. A karrier és a család összeegyeztetése továbbra is kihívást jelent, de akár a tudatos gyermektelenség, a szingliség, a karrierizmus, sőt akár a promiszkuitás kérdése is. Tudjátok, ha egy férfi mindenkit elkap akkor Casanova, a nő meg ku… szóval tudjátok!
Egészség és jólét
Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javulásával a ma élő nőknek nagyobb lehetőségük van az egészséges életmódra, az egészségmegőrző kezelésekre, szűrésekre és az orvosi ellátásra, ami hozzájárul a hosszabb és egészségesebb élethez. Sőt, a nőket érintő stressz, hormonok és egyéb környezetei hatások miatt nagyobb szükség van erre, mint bármikor! Most nézz körbe a környezetedben és számold össze hány barátnődnek, rokonodnak vannak nőgyógyászati- és teherbeesési problémái!
Nőideál
Ha csak száz évet nézünk vissza a múltba, akkor a kor női nem voltak sem kövérnek, sem vékonynak mondhatók, hanem a szó jó értelmében véve átlagosak. Egyáltalán nem volt gond, ha deréktájon némi felesleg ringatózott, sőt a pasikat kifejezetten izgatta, ahogy most is, csak néha jól titkolják. Az ugyan csak sejtetően volt tapasztalható, mert bokáig érő ruha takarta őket, ami a hidegtől védett, de a mozgás benne körülbelül annyira volt könnyű, mint a Kék Lagúna szörnyének kimászni a mocsárból. A XX. század 1910-as éveiben azonban dúlt az első világháború, így a csatába vonuló férfiak helyett is a nőknek kellett dolgozniuk, hogy a családot fenntartsák, vagyis rájöttek arra, hogy a gatyamosás és az ebédkészítés mellett másra is jók a nők! Nem csak emiatt változott az öltözködés. Idővel rövidülni kezdtek a szoknyák, méghozzá térd alá kúsztak fel, ezért nagy jelentőséget kaptak a vádlik, a bokák, no és persze a cipők. Már az sem volt vétkes, akinél kilátszott a váll vagy a hát, netán a dekoltázs. A 30-as években bizony a darázsderék hódított és ez a nagy mellekkel kombinálva (akkor még a természetben kellett bízni, bár már akadtak kezdeti próbálkozások plasztikai sebészet terén) optikailag is mást mutatott.
Háború után mellbedobás
A második világháború pusztításából újjáépülő országban a változásokra a női öltözködés is reagált, és mellbedobással győztek a hölgyek. Hódított a dús kebel és az azt kihangsúlyozó öltözék. (Ekkor már lehetett időpontot foglalni egy kis nagyobbításra a korszak Krasznai dokijainál!) A 60-as évekre divat lett a koplalás, ha valaki Twiggy-féle paraméterekre vágyott. A 78-56-78 sokak számára még fogyókúrával is elérhetetlen volt, így ezzel párhuzamosan megjelentek az olyan krónikus állapotok, mint az anorexia vagy a bulimia. A feminizmussal ezeket a kínzó módszereket felismerő és eltiporni vágyók kitörtek, ezért megszabadultak a melltartóktól és minden más olyan ruhadarabtól, amely feszélyezte őket. Mindeközben a nejlonharisnya azonban visszahozta a nőies, szexis vonalat, mert ápolt és eltakart, így már az sem volt gond, ha a szoknya még rövidebb lett.
A 80-as évekkel borult minden, és megjelentek a kifutókon a modellek, akik a sportos, nem csontsovány formát képviselték, de hamarosan leszorították őket pálcikamodellek. A szilikonmell hódításával újra a telt keblek számítottak vonzónak a 90-es években, amely leginkább a piszkafa nőideált kívánta lerombolni, kevés sikerrel. A korszak modelljeihez képest a korábban említett Twiggy erősen molettnek számított.
A divatházak és a szépségipar az utóbbi években, nagyjából a 2010-es évektől ismerte föl, hogy kik is a valódi nők, dolgozó anyák, akik nem feltétlenül pálcikák, ráncosak, fiatalok, idősek, anyák, mellben erősek avagy nem, genderfluid nonbinárisok, szőröslábúak, kopaszok, ki vannak varrva vagy éppen zöld a hajuk és még sorolhatnám. Hogy hogyan tovább? Fogalmam sincs, de bárhogy is nézel ki, a fenti Barbie-monológot sose feledd el, és azt, hogy csodálatos vagy!