A káromkodás általánosan a nem illendő dolgok közé tartozik, hiszen nem szeretnénk továbbadni gyermekeinknek e rossz szokást, ráadásul legtöbbször érvelésre is alkalmatlan, ha meg akarunk győzni valakit az igazunkról. Felmerül a kérdés, hogy mégis miért esik annyira jól, ha petárdaként durrogtatjuk egymás után a csúnya szavakat. Ennek jártunk utána.
Miért tiltott a káromkodás?
A káromkodás – még ha nem is szó szerint értjük – jellemzően sért valakit: édesanyákat, a sorsot, Istent, egy egész nemzetet, vagy éppen az ángyunk térde kalácsát. Érdekes módon azonban, ha csúnya szavakat használunk, vagy ezek által sértünk meg valakit, nem szoktunk olyan végletekbe menni, hogy bárkinek a halálát kívánjuk.
A trágár beszéd – bármilyen meglepő, kultúránként változik. A németek nem csinálnak nagy ügyet belőle, megmaradnak az ürülék emlegetésénél. Az angolok ezzel ellentétben nagy káromkodók, ám pechükre szókészletük ehhez nem idomul, így nagyjából egy szó („fuck”) emlegetésével, variálásával és jelzős használatával tudják kifejezni magukat.
Mi, magyarok a feljegyzések szerint egész sokáig bírtuk káromkodás nélkül, ám jött a török megszállás ideje, ami nemcsak fürdőket hagyott ránk, hanem a stressz levezetésének ezen formáját is. A fennmaradt dokumentumok szerint a magyarok nem vették szájukra Istent, ellenben a hódítókkal, akik gyalázták a keresztényeket- így idővel a mi népünk is átvette a szokást.
Ugyan társadalmilag nem éppen elfogadott, mégis sokunk csinálja, s ehhez a televíziónak és a filmeknek is köze van. Ahogy változik a világ és a tolerancia, úgy hallhatjuk magunk körül a különböző formákat és fordulatokat, mígnem ha ,,szükség van rájuk”, gondolkodás nélkül előhívjuk őket. Ahogy egyre jobban körülvesz a káromkodás kultúrája, egyre kevésbé akadunk fenn egy-egy csúnya szón vagy kifejezésen, ám ennek ellenére korántsem elfogadott a csúnya beszéd.
A sértések tartalma is átalakul, hiszen ami régebben tabunak számított, ma már nem: nem is olyan régen még egy szemüvegért vagy fogszabályzóért is csúnyákat mondtak az emberre, ahogy a nyelvnyújtás is igazi sértésnek számított, míg mára ezek nem adnak okot egymás bántására.
Ezért szeretjük!
Ugyan sokan tudatosan kerüljük a káromkodást, ha az ujjunkra ütünk egy kalapáccsal, véletlenül eltörünk valamit, vagy egy autóstársunk hirtelen elénk jön, ösztönösen elhagyja a szánkat ,,ez-az”. Ezzel ugyan nem tudatosan, de mégis levezetjük a feszültséget, az indulatokat, a tehetetlenséget, a stresszt, de akár az örömet is. Az angliai Keele Egyetem tudományos kísérletéből az derült ki, hogy a káromkodás a fájdalomtűrést is megkönnyítheti: 92 önkéntes résztvevő jeges vízbe tartotta a kezét, mely során random szavakat kellett mondaniuk. A kísérletet négyszer ismételték meg, mely alapján kiderült, hogy az ember jobban tűri a fájdalmat, ha közben szitkozódhat, mert így könnyebben le lehet vezetni a feszültséget.
Egymás bántása általában nem áll meg annál a szintnél, ahogy a gyerekek csúfolják egymást: nem azt mondjuk az ellenszenves szomszédnak, hogy ,,ezért és ezért nem kedvellek”, hiszen nincs rá szükség, hogy ha a ,,rohadj meg ott, ahol vagy!” is tökéletesen elvégzi helyettünk a munkát, és így még a haragunkat is kiadhatjuk.
Sokszor a csapatszellem miatt káromkodunk: ha a barátokkal iszogatunk, és egy kötőszóként repkednek a kifejezések, mi is idomulunk a társasághoz. Emiatt van az, hogy szüleink sokszor elképzelni sem tudják rólunk, hogy hogy vagyunk képesek viselkedni, hiszen otthon nem ezt tanultuk, ám a baráti társaság mást diktál: ettől még nem leszünk mi magunk is mások.
A stand up rajongói tudhatják, hogy egy-egy jól elhelyezett trágár kifejezés megadja az ízét a poénnak, és így még nagyobbat ül. Nyilvánvalóan ilyen adalékok nélkül is elmesélhető a vicces történet, de előfordul, hogy a sztorizás hevében kijön az emberből.
Nem is gondolnánk, de a csúnya szavak készlete annyira a tudatalattinkban van, hogy ha csak hasonlít is egy szó valamelyik ,,bizonyosra”, rögtön odaképzeljük! Teszteljétek az alábbi videóval!
Szomszédok – indokolatlan cenzúra
Leszoknál?
Mivel sokszor észre sem vesszük magunkat, nem egyszerű elhagyni a nem illő kifejezéseket, de van rá mód! Ha a ,,jusson is, maradjon is” elvét valljuk, vezessünk be egy ,,Trágár-bödönt” ami egy üveg vagy persely, amibe bizonyos mennyiségű büntetést dobunk be, ha káromkodunk. Ezzel a módszerrel különösen jól járhatunk, ugyanis mire a ,,kúra” végére érünk akár szép kis pénz is ütheti a markunkat!
Ha radikális módszerekhez folyamodnánk, akkor az aznapi nasi elhagyásával is büntethetjük magunkat a káromkodásért, vagy dohányzók esetében egy szál cigi mínusz is motiváló tényező lehet.
Nyitókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix