Mindenki ismer olyat, aki folytonosan a boldog pillanatokról posztol, de olyan is akad, aki szabályosan intim fotókat tesz fel. Hol a magamutogatás határa, és miért érzik úgy sokan, hogy a social médiában kell megosztaniuk ezeket a fotókat?
Mindannyiunknak van olyan ismerőse, aki, a social médiában a magamutogatás mestere. Boldog család, idill, sok kirándulás és élmény, és persze a kötelező körök, a reakcók és a kommentek hada a képek alatt. ,,Jaj de szépek vagytok!” – így a komment, mire a válasz: ,,ugyan már, ti még szebbek!” – tartja a posztoló a tétet, sőt, emel is rajta. Sok esetben megússzuk egy-egy családos vagy gyerekes képpel, de előfordul, hogy a felhasználók túllőnek a célon, és felmerül a kérdés: miért kell ezt nekem látni?
Magamutogatás a social médiában – Hol a határ?
Bár régóta mocorgott bennem a kérdés, e cikk megírásához a végső löketet a Groovehouse énekesnője, Judy adta meg, aki nemrégiben egy olyan képet posztolt, ahol a jakuzziban ül a kedvesével, láthatóan meztelenül, és mellét csupán az ő, és párja keze takarja.
Bár az énekesnő elrejtette a hozzászólásokat, újabb posztjában arra utal, hogy az emberek erkölcstelennek, intimnek és teljesen meztelennek tartották a megosztott fotón. Válaszában egy 2005-ös képet tett ki magáról, amelyen csupán egy köteg karácsonyi fényfüzér takarja testét.
Mint az énekesnő a képhez írta:
A mai posztom margójára, gondoltam kiteszek pár “erkölcstelen”, “intim” “teljesen meztelen” képet az Ébredj mellettem című dalunk videóklipjéből, ha esetleg vkinek feledésbe merült volna, hogy ott legalább annyira voltam ruhátlan, mint a jakuzziban! (Szinte nem is lehet látni, a rajtam levő fehérneműt). Nem mellesleg ezzel az albummal díjat is nyertünk! Szép estét mindenkinek!
Bármennyire is tartom szimpatikusnak Judyt, osztozom azokkal, akik nem értik, hogy mi szükség volt arra, hogy feltegye a képet a szerelmével. Elképzelem a helyzetet, amint szerelmesen ülnek a jakuzziban. Kedvese éppen szeretgeti, a nyakát csókolgatja – ahogy a képen is látható – majd Judy fogja a telefont, hogy ,,várj egy kicsit, maradj így!” majd lő egy fotót, és fontosnak érzi feltenni az Instagramra. Miért? Hogy mindenki lássa, hogy mennyire boldog? Hogy közel az ötvenhez is lehet szexinek lenni, és megtalálni a szerelmet? Ezt a kép nélkül is pontosan tudjuk. Ruhában is látszódna, hogy mekkora a szerelem, sőt, bizonyára sok irigykedő ember is lenne, aki hasonlóra vágyik, ergo a célt egy szerelmes, ruhás kép is elérte volna.
Miért volt tehát szükség egy ilyen intim fotóra? Merthogy ez a bajom ezzel, hogy intim. És nem azért, mert prűd vagyok, hanem mert egy szép pillanat szakad meg a telefon, a képkészítés és a posztolás miatt. Nem mondom, hogy erkölcstelen vagy hogy teljesen meztelen, mert nem az, de intimnek intim. A barátaimról sem nézegetnék szívesen ilyen képeket, nemhogy egy kvázi idegenről, még akkor sem, ha Judy az. És persze tudom, senki nem kérte, hogy nézzem meg. Csak hát újságíróként sok mindenbe belefutok, annál is inkább, mert többen is megírták, így még azt a vélt vagy valós célt is elérte a kép, hogy sokakhoz eljusson, és megosztó legyen.
Egy 227 egyetemista lány között készített felmérés azt mutatta ki, hogy a nők hajlamosabbak a saját külsejüket negatívan összehasonlítani a kortársaikkal és hírességekkel, nem így a családtagjaikkal. Ez alapján helyénvalónak tűnik az az állítás, hogy a nők nem a családjuk miatt posztolnak, hiszen nem nekik szeretnének megfelelni vagy megmutatni, hogy milyenek ők, hanem csakis arról szól, hogy mások tudjanak arról az adott pillanatról, ami kikerül a social médiára. De ha ez a kép valójában nem rólunk szól, hanem arról, hogy mások mit gondolnak, akkor mi értelme van kitenni? Hiszen nem az a fontos, hogy megéljünk egy-egy pillanatot, és megtartsuk magunknak? Merthogy a pillanat önmagától is gyorsan elillan, hát még akkor, ha megszakítjuk egy gyors szelfivel!
Hasonló a problémám azzal is, ha kismamák úgynevezett pocakos fotóit látom. Csodálatos időszak a terhesség, de amikor a meztelen hasukat simogatva pózolnak a kismamák, én érzem magam zavarban a képernyő előtt ülve. A terhesség varázslatos, rózsaszín felhőben úszó természetesség, és megértem, hogy a nők gyönyörűnek érzi magukat, de higgyétek el, ruhában is éppolyan szépek vagytok! Persze, bátran készítsetek magatokról bugyis-melltartós képeket, de biztos, hogy ezt posztolni kell a social médiára is? Ott, ahol a hashtageknek, és a GDPR teljes zárójelbe tételének köszönhetően nem tudhatjuk, hogy a világ mely táján landol a fotónk, és milyen perverz nézegeti?
Persze, lehet, hogy paranoiás vagyok, sőt, az is lehet, hogy mégiscsak prűd, de annyira szeretném érteni, hogy posztolóként mi többet ad az, hogy egy, már-már meztelen fotót tesznek ki magukról az emberek. Megmutatjuk a világnak, hogy milyen szerelmesek, milyen szépek, milyen tündöklő kismamák vagyunk. Mutassuk, persze, de tekintsünk úgy a social médiára, mint egy utcára, ahová nem mennénk ki lenge öltözetben, hiszen éppúgy, ahogy a neten, olyan is szembejöhet velünk, akit nem is ismerünk.
Jane Greer New York-i kapcsolatszakértő szerint az a legfontosabb, hogy a kapcsolatunkat vagy az aktuális boldogságunkat a saját szemünkkel nézzük, és ne az alapján, ahogyan a világ felé közvetítjük. Ez már csak azért is igaz, mert a világ ítélkezik, de ha nem adunk okot rá, akkor nem lesz miről ítélkezni, és így a magánéletünk ténylegesen a magánéletünk maradhat. Ja, hogy kevesebb a like? Ez már a mi döntésünk…
Nyitókép forrása: Coloré