Mindannyian éreztük már úgy, hogy kicsúszott a lábunk alól a talaj, hogy nincs mibe kapaszkodnunk, hogy a stressz felemésztette a lelkünket. Interjúnk rámutat arra, hogy a kineziológia a legmélyebb gödörből is segíthet kimászni.
Neked mikor csöppent be az életedbe ez a tudatos életforma? Miért fordultál kineziológushoz, mik voltak a saját tapasztalataid?
A legtöbb ember valamilyen trauma hatására kezdi el máshogy látni az életét, és keresni a válaszokat a miértekre. Ez nálam is így indult, 21 éves voltam, amikor elveszítettem édesapámat, és ekkor döbbentem rá, hogy mennyire törékeny az életünk, és milyen fontos, hogy jól csináljuk. Ezt követően sok éven keresztül bújtam az önismereti könyveket, de nem találtam bennük megnyugvást. Végül a párkapcsolati kudarcaim vezettek el a kineziológiához. Emlékszem, eléggé elkeseredett voltam akkor, hisz a harminchoz közeledve már vágytam arra, hogy megosszam valakivel az életem, de mindig ugyanaz volt a forgatókönyv: az ismerkedés könnyen ment, de nem tudtam senkihez sem közel kerülni. A kineziológusnál aztán feloldódtak azok a negatív meggyőződéseim, amik blokkolták a megfelelő kapcsolódásra való képességem, és rövid időn belül beköszöntött az életembe a nagy szerelem, ami azóta is tart. De nemcsak ebben segített sokat, hanem adott egy olyasfajta lelki erőt, hogy ha bármilyen nehézséggel kerülök szembe és úgy érzem nem boldogulok, akkor tudom, hogy ott a stresszoldás, ami segít kimászni a gödörből.
Miért döntöttél úgy, hogy te is ezzel szeretnél foglalkozni?
Szeretném megmutatni az embereknek, hogy sokkal többet ki lehet hozni az életünkből, mint amivel néha megelégszünk, vagy amibe beletörődünk. A kineziológia eszköztára egy nagyon jó lehetőséget ad arra, hogy új nézőpontokat alakítsunk ki és máshogyan tekintsünk önmagunkra és a világra. Van, hogy lemegyek a boltba és azt látom, hogy az embereknek az arcára van írva a közöny, vagy hallom, ahogyan végeláthatatlanul panaszkodnak egymásnak. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy nekem a kineziológia már megmutatta, hogy a megoldás ott kezdődik, amikor visszaveszem a felelősséget a saját életemért, és olyanná teszem a belső világomat, hogy ha az a külső valóságban visszatükröződik, akkor valami szépet lássak és elégedett legyek vele. Ebben szeretném segíteni a hozzám fordulókat.
Folytatás a következő oldalon!