Talán nem túlzás azt állítani, hogy a hüvelynek kiemelt szerepe van a nők életében, ezért nem árt tisztában lennünk azzal, milyen kellemetlenségek adódhatnak „odalent”, hogy megkülönböztessük egymástól az almát és a körtét, vagy leánykori nevükön a hüvelyfertőzést és a hüvelyszárazságot.
Az utóbbi időszak tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy még a 21. században is számos tabu övezi az olyan alapvető női nemi működéseket, mint például a menstruáció, a szüléskor alkalmazott gátmetszés és egyéb beavatkozások vagy épp a hüvely egészséges mivolta. Ahhoz, hogy időben cselekedjünk, ha valami problémát észlelünk, mindenképp érdemes tisztába kerülnünk az alapvető anatómiánkkal, valamint a leggyakoribb megbetegedésekkel odalent.
A hüvely egy olyan cső alakú járat, amely a kismedencénk alsó részén helyezkedik el. Alapvető feladata a védelem, de emellett az örömszerzésben, a fogantatás és a szülés folyamatában is kiemelkedő szerepet tölt be: amíg a szexuális tevékenységek során kellemes érzetet élhetünk meg általa, addig a gyermekszülést szinte elképesztő mértékű tágulásra való képessége teszi lehetővé.
A védekezési funkció ugyanakkor semmiképp sem vehető félvállról, hiszen a gyomor után a hüvely termeli a második legsavasabb kémhatású váladékot, hogy azzal védjen meg minket a kórokozóktól. Testünk azonban nem mindig működik kifogástalanul, és előfordul, hogy hüvelyfertőzést tapasztalunk meg, annak minden fájdalmas és kellemetlen tünetével együtt.
Néhány szóban a hüvelyfertőzésről
A fentiekből logikusan következik, hogy hüvelyünk érzékeny egyensúlyt tart fent, már ami a baktériumflóráját illeti. Elhelyezkedése (mivel mindössze néhány centiméterre „lefelé” található tőle a végbél) és többfunkciós mivolta miatt (a hüvelyen keresztül távozik a menstruáció, amely szintúgy fertőzések melegágya lehet) ugyanis a hüvelyünk különösen kitett a különböző bakteriális és gombás fertőzéseknek.
Az említett egyensúly eltolódása többféle okra vezethető vissza: betudható az elhanyagolt vagy akár a túlzásba vitt tisztálkodásnak, az antibiotikumkúráknak, a nem megfelelő öltözködésnek és a gyakori partnercserének is.
A bakteriális hüvelyfertőzés vagy bakteriális vaginózis leggyakoribb tünete a felerősödő, szürkésfehér színű, olykor kellemetlen szagú hüvelyfolyás. Fájdalmasabb a helyzet a gombás hüvelyfertőzés esetében, amelyet legtöbbször a Candida albicans nevű gomba okoz. A hüvelygomba „túrós” állagú, sárgásfehér színű váladékozással és viszkető, égő érzettel jár a szeméremtesten.
Sajnos gyakran előfordul, hogy a köznyelvben összekeverjük a hüvelyfertőzést és a hüvelyszárazságot, a probléma mielőbbi felismerése és kezelése céljából ezért mindenképp érdemes tisztázni, mi a különbség a két betegség között.
A legfontosabb különbségek a hüvelyfertőzés és a hüvelyszárazság között
Amíg a hüvelyfertőzés általában a hüvelyflóra felborulásának, egyes velünk együtt élő baktériumok túlszaporodásának tudható be, addig a hüvelyszárazság általában egy petefészekhormon, az ösztrogén szintjének csökkenése miatt alakul ki.
Az ösztrogénszint-csökkenés több dolog következménye is lehet: leggyakrabban a menopauza kapcsán emlegetjük, ám számos egyéb kórkép, így például az anorexia, a túlzott testmozgás, a tartós stressz, trauma, tartós fogamzásgátlószedés vagy rákos megbetegedések is okozhatják, de felborult hormonegyensúlyt tapasztalhatunk endometriózis esetén vagy a szülés után is. Nem véletlen, hogy a változókorú nőkön kívül a kismamákat érinti leggyakrabban a hüvelyszárazság, hiszen esetükben csökkent ösztrogénszinttel, ennek következtében megváltozott mennyiségű hüvelyváladékkal kell számolnunk, amely sérülékennyé teszi a hüvelyt.
https://colore.hu/egeszseg/test-es-lelek/huvelybemenet-elvaltozasai/
A hüvelyváladék mennyiségének csökkenése számos tünet formájában jelentkezhet, gyakoribbak ilyenkor a húgyúti fertőzések, az ezekhez társuló fájdalmas, sürgető vizelési inger, valamint az inkontinencia is. (Ez különösen a hüvelyi úton szült kismamáknál fordulhat elő.) Nem kevésbé kellemetlen a hüvelyben megjelenő égő, feszülő, gyakran fájdalmas érzet, amely a nemi aktust is fájdalmassá teszi.
Mivel a két említett probléma oka más és más, ezért a kezelésük is eltérő. A hüvelyfertőzések elkerülése miatt időnként érdemes kúraszerűen hüvelyflóra-regeneráló kezeléseket folytatni, ezekkel (szerencsére) a már kialakult, enyhébb fertőzésektől is könnyedén megszabadulhatunk. Ha súlyos vagy tartós állapotról van szó, úgy érdemes mihamarabb felkeresni a nőgyógyászunkat, aki nagy valószínűséggel helyi antibiotikumos vagy gombaellenes terápiát fog javasolni számunkra.
Nem úgy a hüvelyszárazság kezelésekor, amelynél az orvosok általában figyelembe veszik a probléma súlyosságát is. A szexuális együttlétek élvezhetősége könnyedén orvosolható különböző síkosítók használatával, ám ezek csak átmeneti, pillanatnyi segítséget, enyhülést jelentenek. Nagymértékű fájdalom esetén már érdemes felkeresni a nőgyógyászunkat, aki igyekszik majd pótolni a szervezetünkben tapasztalható hiányosságokat: ösztrogéntartalmú gyógyszerrel kezelheti a problémát, amelyek között létezik szájon át szedhető és helyileg alkalmazható forma is.
Hasonlóan hasznos lehet a helyi hatású hialuronsavas készítmények kúraszerű használata vagy az úgynevezett intimlézeres kezelés is, amely hatására fokozódik a szövetek vérellátása és regenerációja, magyarul megtanítjuk a vagina sejtjeit arra, amit úgy tűnik, elfelejtettek: a természetes és egészséges mennyiségű hüvelyváladék termelésére.
A fentiekből tehát kitűnik, hogy ugyanazon a helyen megjelenő két, merőben különböző problémáról van szó, amelyek alapvető ismerete elengedhetetlen a hüvely egészségének hosszú távú megőrzéséhez.
Források: ITT, ITT,
A képek forrása: Shutterstock/PuzzlePix
