Sorozatunk első részében Boleyn Máriával foglalkozunk, aki kevésbé ismert, mint híres testvére, Anna.
Boleyn Anna sorsát sokan sokféleképpen feldolgozták már, hisz ő volt VIII. Henrik híres-hírhedt, lefejezett felesége, akinek lánya, Erzsébet, aki 45 évig ült Anglia trónján. Testvére, Boleyn Mária sorsáról azonban keveset tudunk, noha a történelmi szálak alakulásának ő is igencsak aktív részese volt. Máriáról egyébként könyv és film is született, ám a fellelhető információk és Mária élete igencsak ellentmondásosak. De lássuk, mit is tudunk róla.
Más volt, mint Anna
Mária 1499-ben született egyes források szerint, ám még a születési dátuma sem biztos, mint ahogyan arról sincs megbízható információ, hogy Boleyn Mária volt-e az idősebb nővér vagy épp Anna. Annyi azonban bizonyos, hogy Mária és Anna két teljesen különböző karakter volt nemcsak külsőleg, de természetükben is.
Míg Mária magas, szőke és kék szemű volt, addig Anna ennek gyökeres ellentéte: alacsony, sötét hajú és szemű. A nővérek mentalitásukban is teljesen mások voltak: míg Mária érzelmek által túlfűtött lány volt, aki az örök szerelmet és boldogságot kereste, híres testvére ennél sokkal céltudatosabban próbált előre jutni, ami sok esetben szinte érzelemmentes gondolkodásra vallott.
Előnyös kapcsolatok
A 16. századi Angliában minden az előnyös kapcsolatokról szólt. Minél befolyásosabb volt valaki és minél közelebb állt az udvarhoz, annál gazdagabb és hatalmasabb volt. A Boleyn lányok apját, Sir Thomast is ez mozgatta, amikor lányait felhasználva próbált minél feljebb jutni a ranglétrán. A lányok Franciaországban nevelkedtek I. Ferenc király udvarában, aki szabados erkölcseiről volt híres és míg felesége, Claude szinte állandóan gyermeket várt, ura az udvarhölgyek közül csemegézett. Így akadt a horgára Mária is, akit édesapja tolt is előre, hogy minél inkább megakadjon rajta az uralkodó szeme.
Mária a király szeretője lett, erről a tényről pedig Philippa Gregory regénye és a Boleyn lányokról készült film is nagyvonalúan megfeledkezik. Pedig Mária sorsának alakulásában nagy szerepe volt ennek a liezonnak. Hiszen Mária más volt, mint Anna, és az örök szerelmet kereste, ha úgy tetszik, idealista volt, aki nem foglalkozik a következményekkel. A francia király persze játékszernek tekintette, angol kancájának hívta, és amikor megunta, hazaküldte Angliába.
Henrik először őt szemelte ki
Mária hazatérése után nem sokkal egy hatalmas ünnepségen szúrta ki őt VIII. Henrik, aki addigra már túl volt számtalan szeretőn idősebb felesége, Aragóniai Katalin mellett. Mária menthetetlenül beleszeretett a királyba, és egyes források szerint 6 évig volt a szeretője. A szerelem érdekében közben férjhez is ment egy udvaronchoz, Sir William Careyhez, aki a király lekötelezettje volt, és pontosan tudta a szerepét, de eljátszotta, hogy elkerüljék a botrányt. Mária ugyanis teherbe esett, lánya és fia is született, Katalin és Henrik, akiknek valószínűleg a király volt az apja.
A sors furcsa fintora ez, hiszen Henrik mindent megtett azért, hogy törvényes fiú örököse legyen, ám ez végül nem sikerült neki. Mária legnagyobb bánatára azonban a király a terhességei alatt elfordult tőle és szemet vetett testvérére, Annára. A két nővér kapcsolata itt végképp megromlott. Mária valóban szerette Henriket, Anna azonban csak királyné akart lenni és ezért mindent el is követett, egyes források szerint boszorkányságot és vérfertőző viszonyt is bevetett a siker érdekében.
Örökre szakított a testvérével
Mária nem nagyon találta a helyét az udvarban és testvérével is kezdett megromlani a viszonya. Egyre többet tartózkodott Heverben, a családi birtokukon, majd egyik udvarbeli látogatása során beleszeretett William Staffordba, a királyi testőrség egyik katonájába. Titokban össze is házasodtak, ám ezt a frigyet Anna sosem bocsájtotta meg neki, hisz rangon alul házasodott.
Egy levelében Mária bevallja, hogy a szerelem legyőzte az értelmet: „Kaphattam volna előkelőbb születésű férjet, de biztosíthatom Önt, soha nem találtam volna olyat, aki ennyire szeret. Inkább koldulással keresem meg a kenyeremet, minthogy én legyek a keresztények legnagyobb királynője” – írta a levélben, amiért Anna végképp megharagudott rá.
Elküldték az udvartól, ám fiát Anna gyámsága alá helyezték, aki a kis Henriket egy cisztercita kolostorba adta és Mária soha többé nem láthatta. Noha férjével boldogan éltek és több gyerekük is született, Mária sosem tudta megbocsájtani testvére tettét. Még akkor sem látogatta meg Annát és bátyjukat, George-ot a Towerban, amikor azok lefejezésükre vártak.
Boldogan halt meg
Máriát soha nem fogadta vissza az angol királyi társaság, ám ő ezt cseppet sem bánta. Az essexi Rochfordban élt férjével és gyerekeivel és ezzel az élettel maximálisan elégedett volt. Nem vágyott vissza a palotába és végképp nem vágyott arra, hogy a családja rajta élje ki hatalmi törekvéseit. Megelégedett az egyszerű vidéki élettel és azzal, hogy bár sok viszontagság árán, de elérte azt, amire vágyott: szerelemben és boldogságban élhette életét a saját családjával. Viszonylag fiatalon halt meg 44 éves korában, azt még megélhette, hogy legnagyobb gyermekét, Katalint visszafogadták az udvarba és boldog házasságot kötött.
Borítókép forrása: Youtube