Tagadás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás. A veszteséget a gyász időszakában ez az öt stádium követi, legyen az szakítás, haláleset, vagy bármi elvesztése, ami a szívünknek kedves. Most megosztunk hét tippet, amik segítségével könnyebben, és talán kevesebb szenvedéssel lehetsz túl ezen az öt fázison, ha valaki összetörte a szíved!
Adj magadnak egy kis teret!
Adj magadnak teret arra, hogy lélegezz, éld meg az érzéseidet, figyelj arra, hogy mire van szükséged és ne érezd magad önzőnek, de legfőképp ne kérj miatta bocsánatot. Légy magaddal udvarias és kegyes annyira, hogy kielégítsd saját szükségleteidet. Erre pedig szánj annyi energiát és állítsd hadba az erőforrásokat, hogy bármire is támad igényed, ki tudd elégíteni ott, abban a pillanatban!
Foglald el magad!
Ne hagyj magadnak üresjáratokat, és ne unatkozz. Az unalom és a tétlenség az önmarcangolás, az csapongó gondolatok táptalaja, amik egy szakítás, vagy egyéb veszteség után egyáltalán nem segítenek. Bármennyire is nehéz, dolgozz ilyenkor többet, vállalj több felelősséget, hogy kimerülj, és egyszerűen ne legyen energiád a történteken rágódni. Ez nem tagadás, pusztán a gondolatok mederben tartása a legfájdalmasabb időszakban, amikor még nincs erőd megküzdeni a veszteséggel. Míg te dolgozol, a gyász is dolgozik, és lassan, finoman kezelhető mértékűvé válik a fájdalom.
Szánj időt magadra!
Időt szánni magadra azt jelenti, hogy tudatosan különítesz el olyan időszakokat a napodban és a hetedben, amikor csakis magaddal törődsz. Ez különbözik attól, hogy teret adsz magadnak, mert ez kifejezetten és tervezetten rólad, a kikapcsolódásodról, töltődésedről szól. Figyelem! Ezek a pillanatok nem arra valóak, hogy utolérd magad a teendőidben!
Beszélgess a családtagjaiddal, barátaiddal, idősekkel és bárkivel, aki támogatni tud!
Veszteségek kapcsán kiváltképp fontos, hogy megoszd az érzéseidet olyanokkal, akik megértenek és támogatnak. Erre a legkézenfekvőbb a család, amibe anélkül tartozol, hogy ezért bármit is tenned kellett volna, egyszerűen természetes. Fontos megérteni, hogy az átlagos napokon rosszabbul, kevésbé ideálisan működő családi közösség is képes segítséget nyújtani a krízishelyzetekben, ezek az érzelmileg felfokozott helyzetek ugyanis fölülírják a hétköznapok dinamikáját. A barátok szerepe szintén felbecsülhetetlen ilyen időszakokban.
Bár szokatlanul hangozhat, beszélgess az öregekkel! A család és a közösség vénei, idősebb munkatársak élettapasztalata, megélt traumái megmutatják, hogy minden túlélhető. Bármi is történt veled, egy idős embernek jó eséllyel van tapasztalata arról, hogy hogyan éld túl.
Ne igyál alkoholt, és ne használj drogokat, hogy elnyomd a fájdalmat!
A kijózanodás, kitisztulás fájdalmasabb, mint maga a trauma, aminek a fájdalmát szeretted volna elnyomni a különböző szerekkel. Ráadásul érzelmileg olyan kritikus időszakokban, mint például a gyász, jóval nagyobb az esélye a függőségek kialakulásának, hiszen nem mindig könnyű józanul megítélni, hogy mennyit vagyunk képesek éppen elviselni. Józanul és emelt fővel viselni a veszteséget tartást ad, és megerősít.
Adj időt magadnak!
Az idő kulcskérdés a gyász feldolgozásában, azonban ezúttal bármennyire is fájdalmas, el kell fogadni: sok kell belőle. Ugyanakkor, neked dolgozik! Nincs az a fájdalom, bánat, szomorúság, ami ne enyhülne az idővel!
Vigyázz magadra!
Óvd magad, mintha saját gyermeked lennél, gyász idején ne kockáztass! Légy körültekintő, dönts bölcsen magadról, az idődről, a testedről és mindenről, ami számodra fontos, és kell a túléléshez. Ez a gyógyulás kulcsa, hiszen a legkisebb sérülés után is kitisztítjuk a sebet, és beborítjuk, tehát vigyázunk rá. Tégy így a lelkeddel is, hogy a legsérülékenyebb időszakában, a gyászban is biztonságban legyen!
A nyitókép forrása: Getty Images
