Fehér mumus, akár így is nevezhetnénk a cukrot. És ha úgy érzed, hogy ez erős túlzás, akkor olvasd el, hogy mi történik akkor, ha kiiktatod az életedből.
A cukorról mindenki tudja, hogy túlzott fogyasztása nem éppen egészséges. Hízik tőle a has, romlanak tőle a fogak, és a vércukorszintet is alaposan megdobja. Mégis ott van mindenben: a reggeli müzliben, a paradicsomszószban, sőt, még a “light” ételekben is. Amikor úgy döntöttem, hogy egy teljes hónapon át megpróbálok teljesen lemondani a hozzáadott cukorról, azt hittem, csak a süteményeket kell elhagynom. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. A következmények meglepőek – és sokkal mélyebbre hatoltak, mint azt előre gondoltam.
Az első napok: elvonási tünetek, komolyabbak, mint vártam
Az első pár nap maga volt a pokol. Folyamatos fejfájás, ingerlékenység, óriási sóvárgás az édesség után. Olyan érzés volt, mintha a testem követelné a cukrot – nemcsak ízre, hanem lelki jutalomként is. Ez nem véletlen: kutatások szerint a cukor hasonló agyi folyamatokat aktivál, mint egyes addiktív szerek. A felismerés lesújtó volt – valóban függtem tőle.
A második hét: energiaválságból energiabomba
A második hét végére valami megváltozott. A korábbi délutáni fáradtságrohamaim eltűntek, a koncentrációm javult, és reggelente könnyebben keltem fel. Elkezdtem valóban érezni az ételek ízét – egy alma például olyan édes lett, mintha cukorba mártottam volna.
Az éhségrohamok is ritkultak. A vércukorszintem egyensúlyban maradt, nem ingadozott, nem voltak „leesések” és falásrohamok. A testem elkezdett megbízható üzemmódba kapcsolni.
A harmadik hét: laposabb has, könnyebb mozgás
Bár nem fogyókúrás céllal vágtam bele, a harmadik hét környékén észrevettem: a hasam laposabb, a nadrágjaim bővebbek. Mindez úgy, hogy nem koplaltam, csak a cukrot száműztem. Ráadásul kevesebb vizet tartott vissza a testem, a puffadás is elmúlt. Mozgás közben könnyebbnek, „tisztábbnak” éreztem magam – mintha nem cipelném a belső „cukros ködöt”.
A negyedik hét: tiszta fej, stabil hangulat
A hónap végére már teljesen más embernek éreztem magam. A hangulatom stabilabb lett, kevesebb volt az idegeskedés, a szorongás, és még a PMS tüneteim is enyhültek. Meglepően világos fejjel, energikusan, kiegyensúlyozottan teltek a napok – és ebben semmi koffein vagy csokoládé nem játszott szerepet. A cukor hiánya nem elvett valamit – visszaadott egy csomó mindent, amit már régen elveszítettem.
Mit tanultam belőle?
• A hozzáadott cukor sokkal több mindenben ott van, mint gondolnánk.
• A lemondás nehéz, de a test alkalmazkodik – és visszahálálja.
• Nem kell mindörökre száműzni, de az, hogy tudatosabb vagyok, már önmagában életminőség-javító.
• Az ízérzékelésed, a tested és a hangulatod teljesen más lesz – egy jobb verziód leszel saját magadnak.
Terveim a jövőre
Nem mondok le örökre a csokiról vagy a tiramisuról. De mostantól tudatosan fogyasztok cukrot, és nem hagyom, hogy észrevétlenül uralja az étrendemet – és az életemet.
