A beleink baktériumoktól mentesek az életünk első kilenc hónapjában, vagyis az anyaméhben. A szülőcsatornában találkozunk először efféle mikroorganizmusokkal, majd ez olyannyira megváltozik, hogy többmilliárdnyi baktérium él csak az emberi vastagbélben. Ezeknek a többsége harminc-negyven fajba tartozik, különböző arányban. Ennek köszönhetően a bélbaktérium tenyészetünk annyira egyedi, mint az ujjlenyomatunk, nincs két ember, akinek egyforma lenne a baktérium állománya.
Az immunitás alappillére, a bélflóra
A bélflórát számtalan módon lehet rombolni, elég hozzá egy jó kis antibiotikum-kúra, rendszeres alkohol vagy túlzott cukorfogyasztás, netán a rostban szegény, üres szénhidrátokban gazdag, kapkodó étkezés, de akár a fogamzásgátló tabletták is. A helyreállítás nem ördöngösség, de fegyelem és kitartás, valamint szigorú diéta szükséges hozzá, mert a probiotikumok, a kefir és a különböző cseppek, gyógyteák segíthetnek ugyan, de biztosan nem elegendőek a teljes regenerálódáshoz.
“Minden betegség a belekben kezdődik” Hippokratész
Egy jól felépített diéta azonban ténylegesen csodákra képes. Aki szeretné a bélflóráját valóban rendbe tenni, annak több héten át főtt zöldségeket és főtt, állati eredetű fehérjéket ajánlott fogyasztania, levesek és egyébb főtt ételek formájában. Nem vihet be azonban semmiféle gabonát, gabonából készült ételeket, és keményítő tartalmú zöldségféléket, hüvelyeseket sem. Kerülni kell mindenféle cukrot, természetes és finomított formában is, csonthéjasokat, mogyoró féléket, a nyers zöldségeket és a gyümölcsöket.
A fehérjeforrások, mint a tojás, a hal és a húsfélék főve fogyaszthatóak, ahogy a természetes, húsban előforduló zsiradékok is. Ezen kívül tehát főtt és fermentált zöldségféle fogyasztható, utóbbira máris mutatunk egy univerzális receptet.
Bélbaj? Fermentálj!
A fermentálás élelmiszerek tartósítására szolgáló eljárás, mely során sem melegíteni, sem tartósítószert hozzáadni nem szükséges a tartósítani kívánt, jobbára zöldségfélékhez. A sós lében tárolás során tejsavbaktériumok képződnek, ezek felelnek a savanykás ízért és az eltarthatóságért is. A fermentált étel nagyon egészséges, mivel az ezzel az eljárással tartósított ételek élnek, hiszen tejsavbaktériumokat és enzimeket tartalmaznak, ezek pedig támogatják a bélflórát. A fermentáció megbontja a sejtszöveteket, vagyis azok is fogyaszthatják, akik számára a nyers zöldségek nehezen emészthetőek.
A száraz fermentálás során csupán sót kell az zöldségekhez adni, – 2 százalékos arányban, vagyis a kilónkén húsz grammot – összekeverni és kinyomkodni a levét, majd annyi vízzel felönteni, hogy ellepje.
A nedves fermentálás során sóoldatot kell készíteni, melyhez literenként húsz-negyven gramm sóra van szükség, vízből pedig annyira, hogy ellepje a zöldséget az üvegben. Fontos, hogy finomítatlan sót használjunk, jód- és egyéb adalékanyagtól menteset. A fermentálódás a sós áztatás során szinte azonnal megkezdődik. Egy-két napon belül buborékok és hab jelenik meg a sós lé tetején, azonban az üvegeket még legalább öt-hat napig sötét helyen, 22-24 fokos hőmérsékleten kell tárolni, a keletkező gázokat olykor kiengedni. Egy hét után érdemes kóstolni, és ha nem elég savas, még érdemes a meleg helyen hagyni, ez azonban már csupán ízlés kérdése.
Ha pedig már túl vagyunk a bélflóra visszaépítésén, és a megfelelő minőségű, bélflórát támogató fermentált zöldségek elkészítésén, érdemes fokozatosan visszavenni az étrendünkbe a gyümölcsöket. Azonban, nem szabad elfelejteni, hogy szervezetünket a szezonálisan, helyben termő gyümölcsök támogatják leginkább, és bár a citromban és a narancsban rengeteg a vitamin, számunkra, ezen az égövön nem ezek a legegészségesebbek.
Az ősz számos finomsággal szolgál, ha vesszük a fáradtságot, hogy felleljük és leszedjük őket!
A birs afféle vitaminbomba, ráadásul nagyon magas pektin tartalmának köszönhetően a hőkezelés során sem veszíti el vitamin tartalmát. Nagyanyáink a szekrény tetején tartották, hogy ott érjen be, miközben illatosította a lakást ez a legrégebbi, rózsafélék családjába tartozó gyümölcsünk. Köhögés csillapítónak kiváló, mivel C-vitaminban gazdag, bélproblémák esetén enyhe hashajtó hatását lehet kihasználni, pektintartalma révén pedig megköti a „méreganyagokat” a tápcsatornában, és segíti a bélflóra gyógyulását.
Az első fagyok csípte naspolya megpuhul, így már fogyasztható. Gazdag az olyan ásványi anyagokban, mint a réz, cink, mangán, magnézium, vas, valamint B és C vitaminokban is. Pektintartalma védi az emésztőrendszert, így támogatva a bélbaktériumokat. Rostjai lassítják a szénhidrátok emésztését és felszívódását, vagyis mérsékelik a vércukorszint emelkedését.
A kökény áprilisban virágzik, október környékén hozza gyümölcseit, melyek dércsípte állapotban fogyaszthatóak. A virágából készített forrázat vízhajtó, húgyúti betegségek ellen használható. Termése C-vitaminban gazdag, a belőle készült lekvár, bor immunrendszer- és idegerősítő. Zsírcsökkentő hatású, méregtelenítő és vértisztító volta miatt kiváló a bélflóra helyreállítása után a gyümölcsök visszavezetésének megkezdésére, annál is inkább, mivel nem irritálja a bélnyálkahártyát.
A csipkebogyó apró magvai miatt nem ajánlott a bélflóra visszaépítése során, de amikor már a folyamat végére értünk, és az immunrendszerünket erősítve visszavezetjük a többi táplálékot az étrendünkbe, erősen javallott a fogyasztása, különösen ősszel. A dércsípte, megpuhult csipkebogyó igazi C vitamin bomba, amit áztatással – és nem forrázással – lehet kinyerni. Optimális C vitamin szint esetén könnyebb zsírt égetni, ezért immunerősítő, vérképző és ízületi fájdalmat is csökkentő hatása mellett az emésztés javítására, diéta kiegészítésére is kiváló.
A nyitókép forrása: Getty Images
