Mindenkinek van apukája és anyukája, jó esetben a szülők mellett nőnek fel a gyerekek. Ez az idilli kép azonban nem mindenkinek jár ki. Nemcsak a válások számának növekedése miatt, hanem olyan pszichológiai problémák is a háttérben húzódhatnak, mint az apakomplexus. Ám ez sem minden esetben káros és kóros.
Egy fiatal, dekoratív hölgy oldalán kullogó, pocakosabb és szemmel láthatóan jóval idősebb férfi láttán azonnal kimondjuk: ez bizony apakomplexus. Ezt a kifejezést használjuk azokra a nőkre, akik párjukként nem kortársaik közül, hanem jóval idősebb férfit választanak. Fordítva, amikor az idősebb nő mellett egy fiatal férfi tűnik fel, azt az utóbbi anyakompexusának tulajdonítják. A valóság ennél sokkal szerteágazóbb és komplexebb, ugyanis érintheti a nőket és férfiakat egyaránt és nem mindig csak negatív lehet.
Az apa képe
Az apa és gyermek kapcsolata legalább olyan erős kötelék, mint ami anya és gyermeke között létezik. Azaz ilyennek kellene lennie. Az apa személye és jelenléte kulcsfontosságú a csemeték érzelmi és fizikai fejlődésében.
Az apa jelentheti a biztonságot, tanít és mintául szolgál. Jelenléte segít a konfliktuskezelésben és annak megértésében is, hogy utódja megértse mások érzéseit. Az életre felkészítés folyamatában pontosan olyan nagy szerepe van, mint az anyának.
Komplexusok bűvöletében
Ugyan nem szakkifejezés, mégis gyakran emlegetett fogalom az apakomplexus, amely az apa és gyermeke közötti kóros vagy legalábbis problémás kapcsolatra utal. Ezt okozhatja az apa jelenlétének hiánya éppúgy, mint a bántalmazó szülői viselkedés.
Az apák sokfélék lehetnek, ha egyáltalán jelen vannak a gyermek életében és ugyanez vonatkozik az anyákra is. Valamilyen mértékben mindenki küzd komplexussal. Vagyis olyan emlékekkel és tapasztalatokkal, vagy azok hiányával vagyunk felszerelkezve, amelyet cipelünk magunkkal és egy-egy helyzetben ezek a felszínre kerülnek. Ráadásképp még a fantáziánk is belebonyolíthat ebbe, mert az emlékeket felturbózhatja és az egykor megélt valóságot még színesebben, felnagyítva éljük meg. Máskor pedig a tudat igyekszik minimalizálni az emlékeket, hogy azok kevésbé fájjanak. Mindezeket az élményeket és emlékeket természetesen az anya személyéhez is éppúgy lehet társítani. Ha tehát egy olyan helyzetben találjuk magunkat, amely erősen emlékeztet a valamelyik szülővel megtapasztaltakhoz, akkor valójában nem is az adott helyzetre reagálunk, hanem a komplexusunk bújik elő belőlünk.
Még a legideálisabb szülő-gyermek, apa-gyermek kapcsolatban is vannak nekifeszülések, veszekedések, amelyek beülhetnek a tudatba és bizonyos helyzetekben előkúsznak rejtekükből. Igen ám, de ez az egy-két vagy néhány konfliktus az életünkben normális és az az odaadó szeretet, amely a apából árad mindezt felülírja. Ilyenkor pozitív a komplexus. Ám ez is csak addig normális, amíg a gyermek még nem önálló. Amint felnőtt korba ér és nem hagyja maga mögött a komplexusait, úgy még a pozitív is hátráltató erővé minősülhet. Ha pedig ezek a nézeteltérések csak fokozódnak és egyre nagyobb ellentét alakul ki a gyermek és apa között, akkor negatívvá válik az apakomplexus. Ugyanez leírható az anyára vonatkoztatva is.
Apakomplexus, ami lehet pozitív és negatív
Már említettük, hogy a köznyelvben az apakomplexus kifejezést arra a fiatal nőre használják általában, aki idősebb férfihez vonzódik. Ez létező és nem feltétlenül negatív jelenség, ha megfelelő partneri kapcsolatot tud a pár kialakítani, hiszen a szerelem nincs korhoz és korkülönbséghez kötve.
Lányok esetében az apakomplexus akkor pozitív, ha az apa egész gyermekkorában jelen van gyermeke életében és a kapcsolat olyannyira kölcsönös és erős, hogy felnéznek egymásra. Ebben az esetben a felnőtté vált nő számára is fontos és tisztelt személyek lesznek a férfiak és jól tudnak alkalmazkodni, párkapcsolatot alakítani.
A negatív apakomplexus lányok esetében egy folyamatos küzdelmet jelent azért, hogy szavaik és tetteik elérjenek az apához. Mindig és mindenben bizonyítani akarnak, de nem maguknak, hanem az apának. Ez felnőtt életükben is jellemző lesz rájuk, azaz várják a visszaigazolásokat, de főleg az elismerő szavakat. Nagyon magasra rakják maguk számára is a mércét, de a férfiaknak is, amit nagyon nehéz megugrani. Emiatt gyakran érzik magukat gyerekként és felnőttként is kívülállónak, sehová sem tartozónak.
Fiúk esetében a pozitív apakomlexus azt jelenti, hogy a gyermekek életében egy szeretet adni tudó, mintaként szolgáló férfiként van jelen az apuka. Ebben az esetben könnyebb felnőttként is a beilleszkedés, hiszen tudják, hogyan kell férfiként viselkedni és megvalósítani az álmaikat. Képesek gyakorlatias megvalósításra.
Ha az apakomplexus negatív irányba mutat, akkor a fiúk gyerekként is megalázást, bántást kapnak az apától és ezeket a sebeket magukkal viszik felnőtt életükbe is. Jellemzően önbizalomhiánnyal, bizalmatlansággal küzdenek. Sóvárogva vágynak a figyelemre és az elismerésre. Az apa sikeresen beülteti fiába azt, hogy egyedül semmire sem képes és egész életében küzd ezzel. Ezért önmaguktól sokat követelnek és várnak el és ez az örökös feszített tempót jelent számukra.
Miről ismerhető fel az apa- vagy anyakomplexus
- vonzódás a másik nem idősebb tagjához,
- szorongó kötődés (féltékenység, védelmezés, társfüggőség),
- az egyedülléttől való félelem,
- inkább rossz kapcsolat, mint semmilyen,
- kiszolgáltatottságtól való félelem,
- bizalmi problémák,
- partner személynek idealizálása.
Megküzdési stratégia
Ha már felismerted magadban a negatív apakomplexus jeleit, akkor lehetőséget adsz magadnak arra is, hogy megküzdj vele. Ha felismered, hogy van hiba és hogy annak ki vagy mi az oka, az terhet vesz le rólad és megtanulhatod elfogadni magad, sőt elismerni munkádat, tevékenységedet. Ugyanakkor azt is kimondhatod, hogy a szülők valamelyike erősítette benned ezeket a negatívumokat.
A negatív komplexussal járó érzések sebeket szakíthatnak fel, de ezek járulnak hozzá a feldolgozáshoz. Engedd ki magadból, amit érzel és helyére illessz jókat.
