II. Erzsébet halála az egész világot megrázta, ám érthető módon leginkább az angolokat. A királynő köztük élt, az övék volt, de egyik napról a másikra összeomlott a jól megszokott rend, és király került a trónra. Megkérdeztem hát az angol ismerőseimet, hogy mit is éreznek most.
II. Erzsébet mindent jelentett az angoloknak. Sokkal fontosabb volt a teánál, a krikettnél vagy a piros postaládáknál. Ha akartak sem tudtak volna elfeledkezni róla, hiszen mindennap találkozhattak vele a pénzérméken, a bélyegeken, a kakaósdoboz oldalán, de a bevásárlószatyrokon is ott díszelgett egy ehhez hasonló szöveg:
II. Erzsébet biztos támaszuk volt a briteknek, és ugyan több országgal osztoztak rajta, mégiscsak az ő fővárosukban élt, így leginkább az övék volt. Olyan embert veszítettek el, aki már a második világháborúban is értük dolgozott, aki lányregényekbe illő házasságban élt férjével, aki nyolcvan éves kora felett is James Bond oldalán sétált, és aki 96 évesen a We will rock you ütemét játszotta a reggelizőasztalnál Paddington macival.
A Királynő halálának másnapján semmi nem volt ugyanolyan, mint azelőtt. Mindenhonnan II. Erzsébet arcképe köszönt vissza: az újságospultokról, a buszmegállókból, a hirdetőoszlopokról, a virágárustól és a boltokból is. Ki-ki a maga módján mutatta ki fájdalmát az uralkodó elvesztése miatt.
Azon túl, hogy lefényképeztem, amit magam körül láttam, megkérdeztem az angol ismerőseimet arról, hogy mi zajlik most a lelkükben.
Elsőként volt kollégámat, Tomot kérdeztem meg, aki ugyan sokat komolyodott az évek során, korántsem az az érzelgős figura, így különösen érdekelt, mi zajlik benne. Miután a Facebook-profilképét feketére változtatta, nem lepett meg a válasza:
,,Ő egy igazi szikla volt számomra. Egy olyan valaki, aki az egész életét a mi szolgálatunkba állította. Mindig ott volt, irányított és vezetett bennünket. Egy igazi példaképet veszítettünk most el”.
Tom, 38 éves
Szomszédunk, Pauline ugyan születése szerint ír, kora gyerekkorától kezdve él Angliában. Könnyek között mondta el, mit gondol:
,,Őszintén azt gondoltam, hogy ha valaki, ő sosem hal meg. Van köztünk húsz év, de biztos voltam benne, hogy én halok meg hamarabb. Nem tudom, mi lesz most.”
Pauline, 76 éves
Sam a főiskolán volt csoporttársam, és focidrukkerként mindig Puskás Ferencről kérdezett. Most én kérdeztem őt:
,,Nem tudom szavakba önteni, mennyire fog hiányozni. Ez nemcsak nekünk hatalmas veszteség, hanem az egész világnak.”
Sam, 33
John szintén egy kollégám volt: pincérként dolgozott ott, ahol én pohárszedő voltam. Ma már plakátok felragasztásával foglalkozik, és éppen emiatt kiemelten sokat találkozott a Királynő arcával az utóbbi napokban.
,,Nem kell királypártinak lenned ahhoz, hogy tiszteld őt. Szinte mindenki, aki regisztrálva van a Facebookon azután született, hogy ő trónra került. Ésszel fel sem fogjuk, hogy hetven év mennyi idő”.
John, 38
Shamiala szintén egy volt kollégám, a pénzügyön dolgoztunk. Ugyan Pakisztánban született, hétéves kora óta él Angliában, így ugyanúgy vallja magát britnek, ahogy pakisztáninak.
,,II. Erzsébet sokak számára követendő példa volt. Még azok is tudták, milyen fontos személyiség, akik nem Angliában élnek. Nagyon megható, hogy ilyen sok embert lesújtott a halála”.
Shamiala, 29
Jude-ot egy lengyel tanfolyamról ismerjük. A férjével együtt már nyugdíjasok, és mindkettőjüket sokként érte Erzsébet királynő halála.
,,Idősebb volt, mint én, de nem gondoltam rá, hogy meghalhat. Kisgyerek voltam még, amikor trónra került. Úgy szerettem őt, mintha egy családtagom lett volna. Most, vén fejjel Károlyt fogadom be a családomba”.
Jude, 78
Mike-ot szintén a lengyelcsoportból ismerjük. Ő ezeket mondta:
,,Tíz évvel azután születtem, hogy Erzsébet elfoglalta a trónt. Ő az egyetlen, akire uralkodóként emlékszem. Remélem, visszatalált az ő Fülöpjéhez!”
Mike, 60
Daniel szintén kollégám volt. Klasszikus angol, akiből már kevés van: szabályokat betartó és pontos, mint a Big Ben.
,,Engem sokkoltak a hírek. Két nappal a halála előtt még találkozott az új miniszterelnökkel, úgyhogy meg sem fordult a fejemben, hogy ennyire gyorsan távozik közülünk. Talán kevésbé lett volna megrázó, ha tudtuk volna, hogy beteg, és felkészülhettünk volna a halálára.”
Daniel, 38
Trudie kivételesen érzékeny lány, elkallódott tinédzserekért dolgozik: segít nekik beilleszkedni a felnőtt életbe. Különösen megérintette hát a haláleset.
,,Nagyon szomorú vagyok, hogy meghalt a királynőnk. Hálás vagyok azért, amit tett, és örülök, hogy szenvedés nélkül halt meg, és hogy hosszú, boldog élete volt.”
Trudie, 28
Julie az egyik kedvenc kollégám volt, amikor egy háziorvosi rendelő recepcióján dolgoztam. Sosem tartotta magában a véleményét, de mindig segítőkész volt. Meglepődött kérdésemen.
,,Ez téged tényleg érdekel? Azt hittem, hogy az Egyesült Királyságon kívül az senkit nem izgat, hogy mi zajlik nálunk. Bizonyos szempontból nagyon megható, hogy ennyi embernek fontos volt II. Erzsébet.”
Julie, 52
A mostani főnökömet is megkerestem azzal, hogy mondja el, mit gondol. Férje és saját véleményét tolmácsolta:
,,Erzsébet valójában nemcsak a mi Királynőnk volt, hanem az egész világé. Megtette a kötelességét, és mi továbbadjuk a gyerekeinknek és unokáinknak, amit tőle tanultunk”.
Nicky, 55
Kakukktojásként megkértem a birminghami magyar közösség összetartó emberét, a helyi magyar tanoda vezetőjét is, hogy fogalmazza meg, minket, angliai magyarokat hogyan érint Erzsébet királynő halála.
,,A királynő halálának híre sokunkat elszomorított. Ebben a folyton változó világban egyfajta állandóságot képviselt. Akár királyságpártiak, akár ellenzők vagyunk, a királyi család a része az életünknek, még magyarként is, így saját halottunknak tekintjük őt”.
Éva, 38
Az általam megkérdezetteket egyöntetűen lesújtja a hír, legyenek bármely korosztályból. Elmondásuk alapján a temetést mind nézték, és úgy érezték, méltó búcsút sikerült venniük feledhetetlen királynőjüktől, II. Erzsébettől.
Lemaradtál a temetésről?
II. Erzsébet temetése egész nap tartott, így munkaszüneti nap volt Angliában. Nem is csoda, hiszen London nagy része le volt zárva, és a tömeg szinte Windsorig sorfalat állt, mialatt utolsó útjára kísérték a Királynőt. 70 éve volt utoljára királyi temetés, de a protokoll mit sem változott: matrózok húzták a koporsót a Westminster Hall-ból az Apátságba, ahol a mise után a királyi család követte utolsó útján Erzsébetet London utcáin keresztül. A windsori kastélyban tartott szentmise után a szűk család egy harmadik szertartáson vett örök búcsút a dédmamától, a nagymamától és az édesanyától.
Nyitókép forrása: Shutterstock / Puzzlepix
