Alváshiányosan Csipkerózsika sem lenne egy Teréz anya: önzőbbé tehet a kevés alvás egy új kutatás szerint

Alváshiánnyal is Teréz anya lenne Csipkerózsika? 

„Mások szolgálata jutányos ár azért a szobáért, amit kibérelsz ezen a Földön” 

– mondta anno a boxoló Muhammad Ali, aki valószínűleg nem tudta, hogy szavait néhány évtizeddel később egy alváshiánnyal kapcsolatos kutatás bevezetőjeként használják majd fel a szakemberek, tekintve, mennyire témába vág. 

Eti Ben Simon, a Berkeley Egyetem neurológus és pszichiáter professzora, valamint Matthew Walker, a Humán Alvástudományi Központ szakembere nemrég a CNN velük készült riportjában meséltek nem mindennapi kutatásukról, s annak eredményeiről, miszerint az átlagosnál már egy órával kevesebb alvással is kevésbé szívesen segítünk embertársainkon, s mivel a kialvatlanság manapság népbetegségnek számít, ez végső soron kihat az össztársadalmi viszonyrendszerekre is. 

Kevés alvás, a segítő szándék megrontója

Az alváshiánnyal kapcsolatban érdemes tisztázni, mit értünk „átlagos” mennyiségű alvás alatt, hiszen ez a tevékenység legalább olyan alapszükségletnek számít, mint a légzés, folyadékfogyasztás és evés: hiánya negatívan befolyásolja kognitív képességeinket, s erősen kihat kedélyállapotunkra is. 

A szakértők szerint alapvetően két dolog határozza meg, kinek-mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy kipihenje magát: egyrészt a kor, másrészt az egészségi állapot a döntő tényező ezügyben. A gyermekek alvásszükséglete (a test folyamatos fejlődése miatt) magasabb, mint a felnőtteké, hiszen, míg a 6-13 éves gyerekeknek minimum hét, maximum tizenkét órára van szükségük ahhoz, hogy kipihentek legyenek, addig a 18-25 év közötti fiatal felnőttek beérik hat és tizenegy órával, a 26 és 64 év közöttieknek pedig hat és tíz óra az átlagos szükségletük e téren. 

Persze, nem újdonság, hogy a kevesebb alvással arányosan „csökken az életkedvünk” (gondoljunk csak arra, amikor napokig nem tudjuk kipihenni magunkat egy újszülött csecsemő mellett), a tudósok korábban már azt is megállapították, hogy az alváshiány növeli a cukorbetegség és az elhízás kockázatát. Az azonban meglepő információ, hogy a kevés alvás kihat a szociális kapcsolatainkra is. 

Alváshiány és az adakozási kedv

Simon és Walker három szempontból vizsgálták a témakört: az egyén szintjén megállapították, hogy már egy éjszakányi alváshiánnyal is kevésbé vagyunk segítőkészek a körülöttünk élő emberekkel szemben. Konklúziójukat MRI felvételekkel is sikerült alátámasztaniuk, amelyek megmutatják, hogy a segítség megvonása a szociális képességeinket befolyásoló agyi hálózatok deaktivációjával jár, magyarul a kevesebb alvás miatt egyszerűen lekapcsolnak azok az agyterületeink, amelyek azt az (egyébként alapvető) emberi tulajdonságunkat befolyásolják, miszerint segítünk másokon. 

Csoport szinten az éjszakáról éjszakára való alváshiány szintén hasonló eredménnyel jár: ebben az esetben is csökken a következő napon a mások iránti segítőkészség a mindennapi érintkezésben. Harmadrészt társadalmi szinten elmondható, hogy akár egy órával kevesebb alvással is redukálódik az adakozási kedvünk, azaz ritkábban támogatjuk a rászoruló közösségeket, szövetségeket, mint amikor ki vagyunk pihenve. (Érdekesség, hogy a kutatók 2001 és 2016 között közel hárommillió jótékonysági adatbázist vizsgáltak, s megállapították, hogy azokban az országokban, ahol „még” tartják a téli és nyári napfordulót, „váltáskor” tíz százalékkal csökken az adakozási kedv.)

Pihenés, mint a boldog társadalom alapja

Az eredmények szerint tehát a nem megfelelő mennyiségű alvás jelentős befolyással bír arra nézve, vajon az emberek kisegítik-e egymást a hétköznapokban, vagy sem. Ez pedig már csak azért sem elhanyagolható, ha figyelembe vesszük, hogy a humán civilizáció egyik alapvető tulajdonsága a kooperáció, hiszen enélkül nem alakultak volna ki az ősközösségek (gondoljunk csak arra, milyen fontos volt mindez a létfenntartó vadászat közben). Enélkül tehát nemhogy fejlődik, sokkal inkább visszafejlődik a civilizáltnak bélyegzett társadalmunk, így a döntéshozóknak mindig érdemes szem előtt tartaniuk, vajon az emberek ki tudják-e pihenni magukat, hiszen úgy tűnik, ez a jóléti társadalom egyik alapja.

Ez is érdekelhet

Háton, hason vagy oldalt fekve alszol? – Ezt árulja el rólunk kedvenc alvási pózunk

Az alvási pózok ugyanannyira árulkodhatnak személyiségünkről, mint a zene, amit hallgatunk vagy kedvenc ruháink, színeink, ne adj’isten a kézfogásunk. Az alvástudomány szakértői szerint viszont míg muzsikaválasztásunk vagy öltözködésmódunk tudatos döntés eredménye, addig az alvás közben tudattalanul felvett pozíció megmutathatja igazi valónkat.

Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
Források: ITT és ITT