A konfetti sok esetben ,,elengedhetetlen” partikellék. Pillanatnyi öröm (?), majd hosszú órákon át tartó takarítás – és arról még nem is beszéltünk, hogy mekkora terhet jelent a bolygónknak. Ha a műanyag szívószálat levettük a térképről, a konfettit miért is nem? Vélemény.
Első élményem a konfettivel nagyjából 1994 szilveszterére tehető, amikor a Nagymamám azzal próbálta emelni a szűk körű, háromfős szilveszter fényét, hogy konfettit vett. Nem mondom, vicces volt, ahogy ránk hullott az a rengeteg papír, de szerintem abban a pillanatban megbánta a döntését, ahogy földet értek a kis darabkák.
Ugyan tinikoromban a húgommal szerveztünk bulikat, amiket rendszeresen túlkészültünk (válogatás-CD, saját készítésű társasjáték, kertben alvós buli), a konfetti használata soha nem merült fel. Ennek oka számomra is ismeretlen, pedig létezéséről tudtunk, mégsem éreztük úgy, hogy a partikellékeink sorát kellene gyarapítani.
Nem gondoltam, hogy ez a konfetti-kérdés valaha befolyásolni fogja az életemet, mégis így történt, ráadásul úgy, hogy elszenvedője vagyok a dolognak, nem az élvezője. Ekkor jöttem rá, hogy magamon túl a Földnek is komoly gondot okoz, így elgondolkodtam rajta, hogy ha a műanyag szívószálakat betiltják, ezt miért is nem?
Így befolyásolja az életemet a konfetti – takarítóként
Nyilvánvalóan nem így terveztem, de úgy alakult, hogy takarítói feladatokat is ellátok egy golfklubban. A hétköznapok lazák: reggel fél 6-ra bemegyek, kényelmesen felporszívózok, kitakarítom a mosdókat, felsöpröm kint a golfozók által összehordott füvet, és reggel 8-ra otthon is vagyok. Szombaton általában több a munka, de még bőven elviselhető. Ezután jön azonban a rettegett vasárnap, amikor az előző napi összejövetel maradványait kell összetakarítani.
Az ember – önző módon – hálát ad, ha egy temetés utáni búcsúztató nyomaival találkozik vasárnap hajnalban, mert az ilyen jellegű esemény jellemzően kulturált időtöltéssel kecsegtet. Rosszabb esetben eljegyzés, keresztelő vagy esküvő után takarítok, de amit valójában nem lehet überelni, az a születésnapi buli! Ilyenkor nem kell tekintettel lenni sem a jegyes párra, sem a szülőkre, sem frissen keresztelt kisbabákra. Itt csak parti van, és ez sokszor kihozza a népekből az állatot: sütemény a szőnyegbe kenve, ételmaradékok mindenhol, cigarettacsikkek tömkelege a bejáratnál, és még így is szerencsésnek érezheti magát az ember, ha a mosdóban nem találkozik semmi elborzasztóval.
Ennek ellenére, még ha így is történik, semmi nem szárnyalja túl a konfettiket, ebből ugyanis rendkívül sokféle van. Ma már nem divat a papír, amit – nyilvánvalóan szentségelések közepette – simán fel lehet szippantani a porszívóval, és ha kintre kerül, akkor fel lehet seperni, vagy megvárni, míg eláztatja az eső.
,,Szerencsére” a konfettik terén is van fejlődés, és meg sem áll! Papír helyett ma már jellemzően műanyagból készül. Ez lehet puhább és keményebb, ám annyi bizonyos, hogy fényes, hiszen csillognia kell. Van belőle sima kör alakú, ezek általában puhábbak, míg amik számokat vagy kijelentéseket jelenítenek meg (,,sok boldogságot!” vagy ,,boldog születésnapot!”) sokkal masszívabbak.
Előbbi hajlítható, és pehelykönnyű, így bármihez odatapad, a faltól kezdve a székeken át a porszívóig. Különösen kedves feladat a vizes betonról felszedegetni, mert e tapadós tulajdonságból és a nedves betonból olyan házasság születik, amit ember szét nem választhat. Sem porszívóval, sem seprűvel, csakis puszta kézzel.
A masszívabb, hasonlóan fémes hatású konfettiben az a jó, hogy drágább, így jellemzően kevesebbet vesznek belőle a szórakozni vágyók. Ezek már eldugítják a porszívót, úgyhogy egyenként kell felszedegetni őket, de eddig sosem vettek olyan mennyiséget, hogy különösebben megterhelő legyen a takarításuk.
Vannak azonban ,,újgenerációs” konfettik: a tematikus, keményebb papírból készült darabok is kísérik néha a bulikat, amik eldugítják a porszívót, de mivel nem tapadnak, a szőnyegről is fel lehet seperni őket. Nem így a lehető legrosszabb verzióval, a tollakkal!
Különböző színesre festett tollakat árulnak csak azért, hogy a bulizók magukra dobálják. Ha szerencsénk van, nincs beletaposva a szőnyegbe, de ha nincs, akkor egyenként kell felszedegetni, és a megrongálódott toll egyes kis ,,szelvényeit” is csak kínkeserves munkával lehet felporszívózni. Mivel pillekönnyűek, a nyitott ajtókon keresztül a huzat is viszi, így jellemzően hiába zajlik egyetlen egy helyiségben a parti, a golfklub 300 méteres körzetébe is jut belőle, nemcsak a fűre, hanem ki az utcára is.
Így befolyásolja az életemet a Föld lakójaként
Elég sokáig ragoztam, hogy miért nehéz feltakarítani a különböző fajtájú konfettiket, most lássuk, hogy mint a Föld lakóját, hogyan érint ezeknek a dekorációs elemeknek a létezése! Ahogy régebben sok minden, ez is ártalmatlan szórakozásként indult: Olaszországban a karneválokon dobáltak cukros mandulát, amit confettinek hívnak. Az 1890-es években Párizsban ezt váltották át papírra, ami a maihoz képest még mindig ártatlan, hiszen egy-egy nagyobb esőtől könnyen szétmállik a szórakozás emléke. Természetesen az akkori takarítók még porszívó híján bizonyára sokat emlegették Monsieur Lué, a feltaláló édesanyját.
Így, hogy mára már a papír szinte teljességgel elveszett a konfettikből, ugyanolyan környezetszennyező, mint az üdítős flakon, a műanyag szívószál vagy a csokipapír. Egyetlen egy különbség azonban van ezek és a konfetti között: míg a kétliteres üdítőt akár napokig is fogyaszthatjuk, vagy a csokipapír is több napig rejti az egyre fogyó csokit (rosszabb esetben percekig…), a konfetti csupán egy pillanatnyi öröm. Tény, érdekes, és ritka érzés, ha valami hullik ránk, még mókás is, de megéri egy negyed pillanat miatt annyi pénzt kiadni érte? Még ha a takarítókra nem is gondolunk utána, tényleg ér annyit egy születésnapon a sok mini ötvenes vagy hatvanas, hogy ennyi plusz szemetet termeljük? Boldogabb lesz így a születésnap, hogy volt konfetti?
Nem látom magam előtt a pillanatot, hogy a jó társaság, a finom ételek, a dekoratív torta és a sok tánc után valaki úgy jöjjön el egy születésnapról, esküvőről vagy keresztelőről, hogy ,,jó volt, jó volt, de milyen kár, hogy nem volt konfetti!”
Nem bántóan, de hangsúlyosan javaslom annak, hogy aki felnőttként ebben látja örömét, hogy valami a fejére hullik, álljon ki az esőre, vagy tél idején inkább a hóba! Hóban tényleg jó állni és rohangálni, és ,,eltakarításáról” is a természet gondoskodik.
Egyébiránt tessék felnőni, és azért az örömért, amit a pillanat tört része ad, ne toljunk ki sem az utánunk takarítókkal, sem a Földdel! Mi, takarítók a Földdel együtt érted dolgozunk. Ne legyél ellenünk!
