A tetoválás jelentése jelentősen átalakult az utóbbi évtizedekben: használták kifejezetten sötét történelmi időszakban, majd inkább a bűnözéshez kötötték, míg mára sokan viselnek valamilyen mintát, így segítve önkifejezésüket. Ilyen esetben, ha az ember elkezd tetováltatni, rendkívül nehezen ,,jön le a szerről”. Annak jártuk utána, hogy miért.
Kis tetoválástörténet
A tetoválások már Krisztus előtt több ezer évvel megjelentek. Különböző törzsek és kultúrák használták, ám a minták más-más okból kerültek fel az emberi testre. Az inuitoknál a lányok az első menstruációjuk után kapták meg ezt az örökre szóló jelet, ezzel üzenve a világnak, hogy nőkké értek. Az osage indiánok úgy tartották, hogy ők ugyanúgy a természet részei, ahogy a fák, a felhők vagy a Nap, ezért ilyen jellegű mintákat készítettek, kiegészítve a nagyobb csaták vagy vadászatok emlékezetes jeleneteivel. A tajvani népek mindkét nem esetében arctetoválással jelezték a felnőtt kor kezdetét. A testre készült rajzok akkora jelentőséggel bírtak, hogy sok esetben egy-egy személy halála után a koporsójára is került abból a mintából, ami az illető testét díszítette.
Az első hivatalos tetoválók Amerikában és Angliában jelentek meg az 1800-as évek derekán. 1891-től már a maihoz hasonló eszközzel juttatták a bőr alá a tintát, és jellemzően katonák, tengerészek és cirkuszi munkások között volt népszerű. Utóbbiak azt tetováltatták magukra, amik számukra fontosak voltak, míg előbbiek leginkább azt próbálták elérni vele, hogy ha testük elveszne, akkor is lehessen azonosítani, hogy kik voltak életükben.
A bőrönviselt minták a ’70-es években indultak el az igazi népszerűség útján, és ebben nagy része volt a zenészeknek, akik segítették e divat terjedését.
Miért tetováltatunk?
Egy dél-afrikai kutatás szerint azok, akik tetoválásra adják a fejüket, egy bizonyos vágyukat teljesítik be: valami személyeset szeretnének viszontlátni magukon, legyen ez akár egy emlék, akár egy fontos üzenet, ami segít az élet során előremenni. Testükre sokan tekintenek úgy, mint egy könyvre, és a tetoválásokra úgy, mint a könyvben szereplő történetekre, amiből összeáll egy egész történet: maga az élet. Ugyanez a kutatás arra is rákérdezett nem tetovált embereknél, hogy mit gondolnak arról, aki különböző rajzokkal díszíti testét. A válaszadók 54%-a pozitívan nyilatkozott a jelenségről, 18% vegyes érzésekkel reagált, míg 13% kötötte össze a tetoválást negatív érzésekkel. Ez a csoport jellemzően úgy nyilatkozott, hogy a tetoválások általában véve csúnyák, sátániak, kegyetlenek és viselőik csupán ki akarnak tűnni, és félelmet akarnak kelteni másokban.
Hogyan válunk függővé?
A tetoválás érdekessége, hogy nem a hagyományos értelemben vett függőség alakul ki az első alkalom után. Függőség akkor jön létre, ha az ember a problémáját vagy szenvedését szeretné enyhíteni. Ilyenkor nyúl az alkohol, a cigaretta vagy a drogok után, de akár a reggeli kávétól is függhetünk, ahogy a délutáni csokitól is. A tetoválás ezzel szemben nem elnyomja a problémákat, csupán ráérzünk az ízére, emiatt nehéz abbahagyni. Nem konkrét függőségről van szó, hiszen semmilyen fizikai vagy lelki tünet nem kíséri a sokadik tetoválás hiányát, az ember csupán vágyik rá. Inkább egyfajta szenvedély a tetováltatás, akárcsak valamilyen tárgy gyűjtése.
Maga a folyamat is rendkívül sok izgalmat rejteget, kezdve attól, ahogy a minta megszületik az ember fejében, egészen a tetoválásig, amikor is egy nagyobb adrenalin-löketet kap a test, amitől az ember erősebbnek és ,,elpusztíthatatlanabbnak” érzi magát. A fájdalom észlelésekor a szervezet endorfint is termel, ami szintén jó érzéseket vált ki, ám ettől még nem alakul ki függőség.
Ezen felül egy-egy minta testünk egyik-másik részén nemcsak azt jelenti, hogy többet kibírunk annál fizikailag, mint gondoltuk, hanem azt is, hogy valamit annyira fontosnak tartunk, hogy a bőrünkben akarjuk hordani. Ez egyben a szabadság érzését is adja, amit magunkkal tehetünk, hiszen nem mindenki kezelheti szabadon a saját testét: gondoljunk csak különböző vallásokra, ahol kifejezetten tiltott bármilyen tartós és eltüntethetetlen ,,rombolás” a testen.
A tetoválás tehát nem maga a folyamat miatt okoz egyfajta függőséget, hanem azért, mert arra emlékeztet minket, hogy mi magunk rendelkezünk testünkről, és egy újabb mintának hála mindig velünk lehetnek a számunkra fontos mondatok, emlékek, személyek és érzések.
Franken Vivien tetoválóművésszel készített korábbi interjúnk ITT olvasható.
Nyitókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
