A nemet mondás gyakorlása elengedhetetlen ahhoz, hogy felszabadult életet éljünk. 15 olyan technika segíthet ebben nekünk, amelyek könnyedén elsajátíthatók. Általuk nemcsak életminőségünk, hanem kapcsolataink is javulhatnak.
Az, hogy a nemet mondás sokunk „mumusa”, és hogy e mögött milyen félelmek és személyiségjegyek rejtőznek, már kiderülhetett korábbi cikkeinkből. Ahhoz, hogy hatékonyan kiálljunk önmagunkért, nélkülözhetetlen az önismeret és a sok „kényszerű igen” mögötti okok feltárása, fontos a határhúzásunk következményeinek ismerete is, de konkrét technikák nélkül csak álmodozhatunk arról, hogy egy nap másként reagálunk. Lássuk tehát, hogy mit tehetünk azért, hogy könnyebben mondjuk ki ezt a bűvös szót: Nem!
Marie Haddou, a Merj nemet mondani című könyv szerzője a „nemet mondás ábécéjét” vonultatja fel, amelyből bátran csemegézhetünk, és a konkrét szituációhoz legmegfelelőbb módját választhatjuk a kérések elutasításának.
1. Ne siessük el a nemet mondást!
Ha kellemetlen kéréssel fordulnak hozzánk, kérjünk egy kis gondolkodási időt! A másik meg fogja érteni, hogy nem ok nélkül kérjük, és eközben végig tudjuk gondolni az érveinket. Könnyebb nemet mondani, ha előre megfogalmazzuk a mondanivalónkat és kevesebb az esély, hogy a kritikus pillanatban elveszítjük a fejünket.
2. Beszéljünk egyes szám első személyben!
Kezdjük úgy a mondatot, hogy „én”. A „te” vagy az „ön” gyakran vádló hangsúlyt ad a mondanivalónknak.
3. Mondjuk el, mit érzünk!
Ne szégyelljük elmondani a negatív érzéseinket, beszéljünk arról, ha csalódottak vagy elégedetlenek vagyunk, hiszen indulatok nélkül önmagunkról beszélünk.
4. Fogalmazzunk világosan!
Mindig pontosan azt mondjuk, amit gondolunk, ne húzzuk el a beszélgetést, ne használjunk kétértelmű kifejezéseket, kínos célzásokat!
5. Fogalmazzunk pozitívan!
Kerüljük a negatív formulákat. Az „Úgy gondolom, hogy jobb volna ezt tenni” sokkal célravezetőbb, mint a „Nem így kellett volna csinálnod!”
6. Figyeljünk a testbeszédünkre, a nonverbális kommunikációra!
Beszéd közben a testünkkel is kommunikálunk, a hangszín, a hangunk erőssége, a beszéd sebessége, az arckifejezés, a tekintet ereje, a mozdulatok és a testhelyzet mind befolyásolják az elmondottakat és a másik fél fel tudja mérni, hogy mennyire eltökélten utasítjuk vissza a kérést. Beszéljünk meleg hangon, egyenletes, nyugodt tempóban, teremtsünk szívélyes kapcsolatot.
7. Ne magyarázkodjunk feleslegesen!
Gyakran jobb, ha nem beszélünk sokat. Ne bonyolódjunk hosszadalmas magyarázatokba, adjunk inkább kitérő választ: „Sajnálom, nem tölthetem veled a hétvégét. Talán majd máskor.” Vagy: „Megvan az okom, hogy miért nem szeretnék most erről beszélni.”
Ezek az egyszerű mondatok elejét veszik annak, hogy bonyolult helyzetbe kerüljünk, és így rengeteg időt és energiát takaríthatunk meg. Nagyon hasznosak lehetnek azokkal szemben, akik akaratunk ellenére szeretnének rábírni minket valamire. Mondhatjuk barátoknak, akik soha nem adják vissza, amit kölcsönkértek, és akiket százszor kell felhívni, hogy visszaszerezzünk tőlük valamit.
8. Vonjuk be a másikat is!
A legkönnyebben akkor nyugszunk bele a visszautasításba, ha magunk is ugyanabban a cipőben járunk. Néha érdemes felidézni a múltat, persze úgy, hogy ne tűnjön számonkérésnek. Ha egy barátunk erősködik, hogy menjünk el a tőlünk 100 kilométerre rendezett kerti partijára, próbáljuk meg kedvesen emlékeztetni: „A múlt héten, amikor teljesen ki voltál készülve, megértettem, hogy nem tudsz eljönni velem ebédelni. Most én vagyok rettenetesen fáradt. Ugye, megérted?”
9. Mutassuk ki, hogy mennyire megértőek vagyunk!
Ha enyhíteni szeretnénk az elutasítás élét, mutassuk ki, hogy mennyire sajnáljuk a másik felet, mennyire együttérzünk vele. Mondjuk neki „Sajnálom hogy ilyen nehéz helyzetben vagy!”, „Nagyon bánt, hogy nemet kell mondanom, de nincs más választásom.”
10. Váltsunk nézőpontot!
Gyakran segít a saját problémáink megoldásában, ha megpróbáljuk valaki más helyébe képzelni magunkat. Mit tanácsolnánk a barátunknak, ha ugyanilyen helyzetbe kerülne? Nem tudnánk önmagunknak is elmondani ugyanezeket a megnyugtató szavakat?
11. Tanuljunk azoktól, akik tudnak nemet mondani!
Válasszunk környezetünkből egy példaképet, és figyeljük meg, ő hogyan mond nemet, hogy viselkedik közben? Arra azonban vigyázzunk, nehogy agresszív embert utánozzunk!
12. Nyugodjunk bele a kudarcba!
Néhány kudarc még nem a világ vége. De azért próbáljuk megérteni, mi történhetett (például túl nagyra törő célt tűztünk magunk elé). Gondoljunk arra, hogy megpróbálunk szembenézni egy helyzettel, amit korábban biztosan elkerültünk volna. Bárhogyan sült is el a dolog, ez máris eredménynek számít.
13. Kerüljük a tétova, homályos elhatározásokat!
Ha azt mondjuk: „Legközelebb nem hagyom magam”, azzal semmire nem megyünk, pontosan el kell határoznunk, hogy mit nem fogunk hagyni. Mit fogunk másképp tenni, hogy fogunk másképp reagálni?
14. Kellő távolságtartással szemléljük a helyzetet!
Döntsük el, hogy mi az, ami még elfogadható a számunkra, és mi az, ami már nem. Aki nem tud nemet mondani, gyakran határozatlan a többi döntésében is. Ha tudjuk, mi fontos és mi nem, mit akarunk és mit tehetünk meg, rögtön világosabban látjuk a helyzetet.
Becsüljük fel, milyen előnyökkel jár, ha beleegyezünk valamibe. Utána biztosan erősebbnek és határozottabbnak fogjuk érezni magunkat. Gondoljuk végig azt is, mekkora kockázattal jár, ha nemet mondunk. Gyakran sokkal kisebbel, mint gondolnánk, kiderülhet, hogy nem is kell annyira aggódnunk.
15. Gratuláljunk magunknak!
Ha sikerül nemet mondanunk, nagyon fontos, hogy dicsérjük meg magunkat. Tisztában kell lennünk saját értékeinkkel, látnunk kell a fejlődést (még ha csak kis lépésről van is szó). Pozitív megerősítéssel jutalmazzuk erőfeszítéseinket, és akkor lesz merszünk a folytatáshoz.
Ne felejtsük el, ha nemet mondunk, mindig a kérést utasítjuk vissza, nem a kéréssel előhozakodó személyt.
Forrás és ajánlott irodalom a témában: Marie Haddou, a Merj nemet mondani (Park Könyvkiadó 2008.)
