Szeretted a menzás ételeket? Készítsd el őket otthon is, megmutatjuk hogyan!

A menza szó általában kétféle reakciót vált ki az emberekből: van, aki lelkendezve emlékezik vissza a régi szép időkre, és azokra a finom menzás ételekre, míg másoknak feláll a hátán a szőr, és ha tehetnék, ki is törölnék, hogy valaha az iskola konyháján ebédeltek. Utóbbiaknak nincs könnyű dolguk: örökké él emlékezetünkben az alumíniumból készült háromszög alakú tálca, a fehér tányér, a szélén sötétkék csíkkal, és természetesen a jellegzetes műanyag, sárga kanna sem felejthető, amiből a teát öntötték!

A 2019-2020-as tanévben az általános iskolás tanulók több, mint háromnegyede gyűjtött a mieinkhez hasonló emlékeket a menzán. Alsó tagozatban a gyerekek 92%-a eszik az iskolai konyhán, felsőben pedig 59%-uk.

Középiskolában az osztályunk negyede járt menzára. (Nem elhanyagolható adat, hogy tizenketten voltunk). Nekem is voltak olyan élményeim, hogy a főtt tojásról szalvétával törölgetem le a spenótot, hogy mentsem, ami menthető, összességében mégis örömmel gondolok vissza rá, és több menzás ételt is próbáltam már rekonstruálni. Ezekből gyűjtöttem össze párat.

Paradicsomleves

Otthon nálunk valamiért mindig puffasztott- vagy sima rizs volt a paradicsomlevesben, de így nem szerettem annyira. A paradicsomlevesbe ugyanis egy feltét való csupán, a betűtészta! Ehhez annyira ragaszkodom, hogy ugyan ész érvekkel megmagyarázható jelentősége nincs, a mai napig betűtésztával csinálom magamnak ezt a levest.

Hozzávalók:

• 1 liter 100%-os paradicsomlé

• fél liter víz

• egy kevés friss petrezselyemlevél

• 1 fej hagyma

• 4 evőkanál olaj

• 1 lapos evőkanál liszt

• 2 kávéskanál só

• 8 evőkanál cukor

• 2 babérlevél

Elkészítés:

Elősként a rántást készítem el. Négy evőkanál olajat felhevítek, hozzáadom a lisztet és csomómentesre keverem. Fokozatosan, folyamatosan kevergetve hozzáöntöm a paradicsomlevet, majd szintén fokozatosan a vízzel hígítom. Ízesítem a babérlevelekkel, cukorral, sóval, petrezselyemmel, és egészben beleteszem a meghámozott hagymát, majd forrásig főzöm. A betűtésztát külön főzöm hozzá, és ha másnapra is marad belőle, nem teszem a levesbe, különben beszívja a levet.

Borsófőzelék – a kedvenc menzás ételem

Ha egy tanár épp szemét volt velem aznap, akkor is ünneppé vált a nap, ha borsófőzelék volt a menzán. Ez az első étel, ami miatt elsőként fakanalat ragadtam, de hosszú évekbe telt, mire sikerült tökéletesítenem a receptet.

Hozzávalók:

• 35 dkg zöldborsó

• 1 kávéskanál só

• 2 és fél teáskanál cukor

• 2-3 evőkanál olaj

• 2-3 csapott evőkanál liszt

• 1 dl tejszín

Elkészítés:

A borsót megfőzöm annyi vízben, amennyi éppen ellepi, sózom és édesítem. Ha már majdnem megfőtt a borsó, nekiállok a rántás elkészítésének. Egy kisebb serpenyőbe olajat öntök alágyújtok, és elkezdem belekeverni a lisztet. Érdemes apránként hozzáadni, hiszen akkor látjuk, mennyi kell bele ténylegesen. Fontos, hogy sűrű legyen a rántás, de ne darabos! Ha túl folyós, mehet még hozzá liszt, ha túl darabos, akkor még egy kis olaj. (Az alábbi videóban megtekinthető a megfelelő állag). Ha jónak ítélem a rántásomat, a borsóhoz adom, elkeverem, és ha minden jól megy, kellően besűrűsödik. Ekkor hozzáöntök 1 dl tejszínt, vagy ha sűrű maradt, picit többet, és még rottyantok rajta egyet.

Tejbegríz

A menzás tejbegríz utánozhatatlan volt. Nyilvánvalóan telepumpálták cukorral, hiszen ,,az kell” a fejlődő szervezetnek, mégis – vagy pont ezért – isteni finom volt. A tetejét mindig porcukorral elkevert kakaópor borította. Ezután mindenki kinyalta a tányérját!

Hozzávalók:

• 6 dkg búzadara

• fél liter tej

• 2 csepp vanília aroma

• 1 kávéskanál vaj

• 3 evőkanál cukor

• 1 csipet só

Elkészítés:

A tejet a csipet sóval megmelegítem, és még mielőtt felforrna, beleöntöm a búzadarát, és lassú tűzön addig keverem, míg be nem sűrűsödik. Elzárom a lángot, jól belekeverem a cukrot és a vajat, majd fedő alatt hűlni hagyom. Mire ehetőre hűl, a dara akkorára duzzad, hogy nem folyik, de nem is szilárd. Fahéjjal vagy kakaóval fogyasztjuk.

Grízes tészta

A grízes tészta ugyanarra alapozott, mint a tejbegríz: nem bonyolult, és agyon lehet cukrozni. Naná, hogy szerettük!

Hozzávalók:

• 11 dkg búzadara

• 3 evőkanál olaj

• 2 dl víz

• egy csipet só

• 35 dkg szélesmetélt

• lekvár

• porcukor

Elkészítés:

Míg a szélesmetéltet enyhén sós vízben kifőzöm, elkészítem a grízt. Egy kisebb serpenyőben felhevítem az olajat, ráöntöm a búzadarát, és közepes lángon addig kevergetem, míg kissé meg nem pirul. Általában úgy zajlik, hogy sokáig nem történik semmi, majd egyszer csak elkezd pirulni, úgyhogy ne hagyjuk ott, folyamatosan kevergessük! Ha megkapta a színét, felöntöm a vízzel, enyhén sózom, lefedem, és hagyom, hogy a dara beszívja a vizet.

Ha megduzzadtak a szemek, összekeverem az addigra megfőtt és leszűrt tésztával, majd lekvárral és porcukorral tálalom. (Igen, a képen túlcsordult a lekvár, de szeretek veszélyesen élni.)

Hús meggymártással alla menza

Utána kellett kérdeznem, hogy milyen köret társult ehhez az ételhez, mert csak az isteni meggymártás maradt meg. Többek szerint főtt krumpli vagy krumplipüré járt hozzá. Arról, hogy főtt- vagy sült hússal készítették, megoszlanak a vélemények, biztos menzája válogatta. Az ételről csupán gourmet verzióban találtam fotót; pedig az lett volna az igazi, ha benne lett volna a képben az a hanyag elegancia, ahogy a konyhásnéni beleloccsantotta a meggymártást a kék szegélyű fehér porcelánba.

Hozzávalók:

• fél kiló sertéshús

• só

• fél dl olaj

• 1 üveg magozott meggybefőtt

• 1 evőkanál cukor

• 1 csomag vaníliás cukor

• 2-3 szegfűszeg

• egy pohár tejföl

• 1 csapott evőkanál liszt

Elkészítés:

A meggybefőttet a levével együtt egy lábasba öntöm. Míg melegszik, a cukrokkal és a szegfűszeggel ízesítem. Ha felforrt, a tejfölben csomómentesre keverem a lisztet, adok hozzá a forró léből, kevergetem, és ha a tejfölös liszt átvette a lé hőmérsékletét, beleöntöm a lábasba. Egyet rottyantok rajta, majd lefedem, és hidegvizes fürdőbe állítom a lábast, hogy ne bőrösödjön be a meggymártás.

A húst tetszőleges vastagságú szeletekre vágom, kiklopfolom és sózom. Ha megvagyok, egy serpenyőben felhevítem az olajat, és mindkét oldalát megsütöm rajta. Tálalásnál főtt krumplival tálalom, bőségesen ellepve meggymártással.

Krumplis tészta

A krumplis tészta az egyik legjobb étel a világon – éppen ezért kalóriában is igencsak gazdag. Mindig egy uborka járt hozzá, de ha szerencséje volt az embernek, volt olyan osztálytárs, aki nem szerette az uborkát, így többhöz is hozzá lehetett jutni, mint amennyi járt.

Hozzávalók:

• 13 dkg kockatészta

• 40 dkg krumpli

• 1,5 dl víz

• 6 evőkanál zsír

• egy fej hagyma

• 1 teáskanál fűszerpaprika

• só

Elkészítés:

A hagymát apróra vágom, és a zsírban üvegesre párolom. Lehúzom a tűzről, belekeverem a fűszerpaprikát, majd hozzáadom a kockákra vágott krumplit. Visszateszem a tűzre, kevergetve hevítem fél percig, hozzáöntöm a vizet és ízlés szerint sózom. Lefedem, és alacsony lángon puhára főzöm a krumplit. Ez a vízmennyiség pont jó, de csak akkor, ha alacsony lángon fő! Ha puhul a krumpli, felteszem a tésztát főni sós vízben. Amikor a krumpli elkészült, összetöröm krumplinyomóval, és összekeverem a főtt, leszűrt tésztával.

Ivólé

A végére egy olyan menzás klasszikus került, ugyan ami nem étel, mindenképpen mély nyomokat hagyott a menzásokban. Én utáltam, sokkszerű volt, amikor leves helyett ivólé volt. Apukám ellenben annyira szerette az ivólevet, hogy amikor a menzán az volt az ajánlat, hogy aki megeszi a finomfőzeléket kaphat még ivólevet, nem gondolkodott. Meg is lett a böjtje… Az ivólé tehát sokakban jó emlékeket idéz, úgyhogy elkészítettem, és ugyan nekem továbbra sem ízlik, a férjem szerint nem olyan rossz.

Hozzávalók:

• 1 liter víz

• 18 dkg cukor

• 1 kg barack (én sárgát használtam)

A gyümölcsöket megmosom, leforrázom, és lehúzom a héjukat. Eközben magjukat is eltávolítom, és a tiszta gyümölcshúst turmixba tettem. Amikor minddel elkészültem, összeturmixolom, és félreteszem, hogy várja a sorát. A vizet felforralom a cukorral, majd amikor forr, beleöntöm az összeturmixolt gyümölcsöt. Újraforralom, majd öt percig így hagyom gyöngyözni. Ha elkészült, fertőtlenített üvegekbe töltöm, és dunsztban hagyom kihűlni.

Nyitókép forrása: Shutterstock / Puzzlepix