Formabontó újdonság és különc kombináció. A székely sushi, vagy ahogy a SZÉK étterem hívja: szusi, egy magyarosan keleti gasztrokalandozás.
Én még olyan emberrel nem találkoztam, aki ne imádná vagy utálná a sushit – átmenet a két véglet között nem igazán van. Na, de olyat eddig még sosem ismertem, aki szerint a székely és a japán konyha megfér egymás mellett, sőt, nemcsak, hogy nem két dudás egy csárdában, hanem akár még fuzionálhatnak is.
Az alga lappal borított, általában halas belsejű rizstekercseknek óriási a kultusza, de mint ahogy a SZÉK étterem kreatív konyháján bebizonyosodott: teljesen nélkülözhető a nyers tengeri élőlény és az alga is a sushiból, pláne, ha az egy székely változat.
Az átvariált sushi, vagy mostantól csak szusi egy bátor vállalás volt, ugyanis kizárólag a tekercs forma és a sushi rizs maradt meg az alap összetevők közül, minden más elfelejtette a keleti mivoltát. A székely szusiba olyan alkotóelemek kerültek, mint a tökfőzelék, a cukkinis pisztráng vagy a torma és a spenót. Hát, végülis torma, wasabi, unokatesók.
A székely szusi kitalálói káposztába csavarták a hús- és halféléket, a pikánsságot pedig a savanyú káposzta leve adta meg, de céklás változatot is készítettek, amelybe zeller került, hogy szintén adjon neki egy olyan friss ízt, mint mikor az eredeti japán tekercsekben uborka vagy épp egy falat hal van.
A különlegesség megalkotói úgy rakták össze a káposztás-rizses-húsos, vagy épp hús nélküli kombókat, hogy annak ellenére, hogy sem alga, sem nyers halkülönlegességek, sem hozzá tálalt szója szósz vagy gyömbér nincsenek a tányéron, mégis sushi-jellegű legyen az élmény.
Akár otthon is megpróbálkozhatsz az elkészítésével, de figyelj arra oda, hogy mindig legyen a falatokban valami friss, savanyú, és a szépen összeállt, ragadós sushirizs tartsa egyben a falatokat.
Egy tuti, a SZÉK konyhájából simán lehet, hogy világszerte elterjed a fúziós szusi.