Egy évszázaddal az első szépségverseny után betilthatnánk végre őket?

Ha a gyerekekről van szó, bizonyára mindenki egyetért azzal, hogy ideje lenne teljesen kizárni őket a szépségversenyekből (Amerikában is itthon is), a nők esetén azonban eddig csak olyan kijelentéseket hallottam, hogy modernizálni kellene a szépségversenyeket: hogy a zsűri előtt a fittség megelőzze a soványságot, a tehetség, az önérvényesítés képessége pedig azt a képességet, hogy valaki mennyire tud jól közlekedni magas sarkúban. Ám szerintem mindez édeskevés – és egyébként kizártnak tartom, hogy ez valaha is megvalósulhat. Én sokkal inkább úgy látom, hogy valódi változást csak az jelenthetne, ha egyszer és mindenkorra betiltanák ezeket a rendezvényeket. És akkor talán lenne esély arra, hogy a világ ne a comb hosszában mérje a szépséget.

A szépségversenyek világában valójában senki sem nyerhet

Tavaly szeptemberben volt az első szépségverseny századik évfordulója. Szerintem pedig – így egy évszázaddal később – éppen itt az ideje, hogy a világ véget vessen ennek a bizarr versengésnek. Hiszen tegyük fel, ha nem léteznének, akkor manapság vajon kitalálna ilyesmit bármilyen jóérzésű ember? A kérdés költői. Már nem emlékszem pontosan mikor, de néhány éve elcsíptem egy tévés riportot a Miss Balaton szépségverseny kapcsán, ahol a riporter megkérdezte egy hatéves-forma kislánytól, hogy mi a véleménye a nők „felsorakoztatásáról”, és annak eldöntéséről, hogy ki a legszebb. A kislány elgondolkodott, majd így felelt: „Ez furcsa, miért tenne bárki ilyet?”. És bár nem pont így fogalmazott, de helyesen rámutatott arra is, hogy egyébként hogyan is lehetne erről dönteni, hiszen nagyon sokféleképpen lehet valaki szép…

A nők szavazati jogának elnyerése, a nemek közti különbségek felszámolása (vagy inkább úgy fogalmazok, hogy az ennek irányába tett lépések), a #MeToo kampány, az anyasági jogok, és sok más intézkedés mind előre mozdította a társadalmat, szóval ilyen alapon bátran megkérdezhetjük, hogy a szépségversenyeket miért nem szüntették még be? Véleményem szerint nagyon idejétmúlt, hogy nőket vonultassunk fel a színpadon, és egy korlátolt szépségideál alapján ítéljünk győztest, akit aztán a nőiség szimbólumaként emlegetünk. Itt az idő búcsút venni ettől legyen szó akár gyerek-, akár felnőtt szépségversenyről.

Az évek során az olyan versenyek, mint a Miss America, próbáltak haladó szelleműséget közvetíteni, ehhez képest többnyire csak alakot váltanak, hogy igazolják létezésüket azzal, hogy látszólag ösztönző kezdeményezésekre mutatnak rá. A Miss America esetén például ösztöndíjakat vezettek be, időnként színes bőrű nőt választottak nyertesnek, tehetségkutatókat szerveztek, a tavalyi rendezvényen pedig minden a „női egyenjogúságról” szólt. Ami finoman szólva nevetséges.

Ezekkel az intézkedésekkel csupán kozmetikázzák a szépségversenyek valódi üzenetét, vagyis azt, hogy a nőket kizárólag a testük alapján ítéljük meg, és ami igazán számít, az a külső megjelenés. Ahogy attól sem lesznek progresszívek ezek a megmérettetések, hogy egyre több okos, sikeres nő indul rajtuk.

Sőt, inkább pont azt mutatja, hogy nem számít mennyire vagy sikeres, a külsőd az, ami igazán számít – a siker valódi kulcsa.

És ezzel persze még hatásosabban alátámasztja társadalmunk azon elképzelését, hogy a nő legfontosabb kincse a kinézete. Sőt, egyenesen kigúnyolja a nőket azzal, hogy bár tanulhatsz, lehetsz anyagilag független, élhetsz a saját szabályaid szerint, de az érvényesülésed a külsődön keresztül történik, tehát ne gondold, hogy bármit is elérhetsz, ha nem vagy top 10-es.

Sajnálatos módon a lányok már egészen kicsi korukban megtanulják ezt (pláne, ha egy olyan anya áll a háttérben, aki a gyerekén keresztül kívánja beteljesíteni saját meghiúsult álmait). Akit pedig egyszer beszippant ez a világ, azt örökké kísérteni fogja az állandó megfelelési kényszer, életre szóló károkat okozva a mentális egészségben és az önbecsülésben. Egy 2016-os brit felmérés szerint a hét-tíz éves lányok több mint harmada értett egyet azzal, hogy a nők többre értékelik a megjelenésüket, mint a képességeiket, 36 százalékuk pedig úgy érezte, a legfontosabb tulajdonságuk a szépségük. Míg a mindössze hét-tizenegy éves lányok több mint kétharmada úgy vélekedett, hogy nem elég jók. A Common Sense Media 2015-ös jelentése szerint a hat-nyolc év közötti lányok több mint fele szerint az ideális testsúly vékonyabb az övénél,

hétéves korára pedig minden negyedik gyerek kipróbált már valamilyen diétát.

Vagy másképpen fogalmazva, nem számít, mennyire tanult, szociálisan fejlett, milyen okos vagy tehetséges valaki, a kulcs továbbra is a megjelenés. Ezt tanulják ma a lányok a világról. A szépségversenyek pedig a legszimbolikusabb kifejezései ennek. Még ha minden másban 99 százalékra értékelik is őket, a verseny megerősíti, hogy a siker, az elfogadás és az dicsőség a megjelenésen múlik. Visszatérve a gyerekekhez, Kailia Posey, a Toddlers and Tiaras (magyarul Apró szépségek) című valóságshow sztárja mindössze tizenhat éves volt, amikor két hete öngyilkosságot követett el. A lány gyerekkora óta szerepelt szépségversenyeken, tévéműsorban – és bár halálának pontos részleteit nem hozták nyilvánosságra, az esetnek nagyon fontos üzenete van.

És pedig az, hogy ha valóban törődünk a nők testképével és lelki egészségével, akkor eljött az ideje, hogy búcsút intsünk a szépségversenyeknek. Ideje felhagyni azzal, hogy egy nő kinézetének megítélését a női egyenjogúság egyik formájának tekintjük. Ideje abbahagyni annak a ténynek az állandósítását, hogy nem számít, mit ért el egy nő, mert a külseje mindennél fontosabb. De legfőképpen itt az ideje abbahagyni a szépség versenyként való népszerűsítését. Mert itt nincsenek győztesek, csak vesztesek.

Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix