A divat folyamatosan változik, de az elemek, a formák visszatérnek akár a régmúltból is. A fűző nemcsak a kosztümös filmek testet formáló darabja lehet, hiszen az alkalmi, különleges női viselet során találkozhatunk vele.
A női ideál folyton változik, ám mindig valamilyen elképzelés alakítja azt és ehhez igazodik a divat is. A fűző is a test formálásában szerepet vállaló eszköz, amely egyben divatos darabként is funkcionál. Ma már leginkább a menyasszonyi ruha testformáló és gyönyörű kiegészítője – gondoljunk csak a gyöngyökkel, flitterekkel díszített darabokra –, de hajlamosak vagyunk a letűnt századok divatjaként tekinteni rá.
A fűző több száz éven keresztül a női divat központi eleme volt, egyszerre formálva a női testet és a társadalom róluk alkotott képét.
A divat és a női testpolitika egymásnak feszülése
A fűző gyökerei egészen az ókori görög és római kultúráig nyúlnak vissza. Bár ezekben az időkben még nem a ma ismert formájában használták, a nők ruházata már ekkor is tartalmazott olyan elemeket, amelyek célja a test formálása volt. Az ókori Kréta knósszoszi palotájában talált falfreskók is arról tanúskodnak, hogy már abban az időben viseltek olyan szűk, a derékra feszített ruhadarabot, amely a test alakítását szolgálta.
A középkorban mégsem a formálás volt csupán a fő funkciója, az ugyanis akkoriban sokkal lazább darab volt. Inkább a mellkas kiemelése volt a lényeg, nem pedig a derék karcsúsítása.
A reneszánsz időszakában már Európában is az ismert alakformáló funkciója miatt kezdték használni ezt a merev és olykor kínzó darabot. Olyannyira, hogy a 16. század elején azt fával vagy fémmel egészítették ki, hogy a derék minél karcsúbbá váljon, a mellek pedig sokkal jobban kidomborodhassanak, hiszen ez volt a szépségideál.
Nem csak egyre elterjedtebbé vált, de a 18. századi arisztokrácia körében elmaradhatatlanná vált. Ezzel egyidőben a derék vonalának csökkenését célozták meg, a rokokó korszak pedig még szorosabbá és díszesebbé tette a fűzőt.