Életük során rengetegen verbális bántalmazás áldozatává válnak, sokakban azonban nem is tudatosul a mérgező viselkedés.
A szavak ereje megkérdőjelezhetetlen, hiszen azok a magasba emelhetnek, de akár a mélybe is taszíthatnak. Gyógyírt jelenthetnek vagy megmérgezhetnek. Egy megjegyzés nagyon „csípős“ tud lenni – mintha gyomorszájon vágtak volna minket. De vajon mi a tudományos álláspont a verbális bántalmazásról? Tényleg csak túlérzékenységről lenne szó?
Nincs különbség verbális és fizikai bántalmazás között
Legalábbis a tekintetben, hogy ez a fajta abúzus ugyanúgy tetten érhető a családi, baráti, de akár munkahelyi kapcsolatokban is, mint a fizikai, illetve felnőtteket és gyermekeket egyaránt érzékenyen érint. Verbális bántalmazás például az ordibálás, az ócsárolás, a rágalmazás, a megfélemlítés, az ítélkezés, a meggyalázás és a bagatellizálás. A legijesztőbb az egészben az, hogy szóbeli abúzus csupa olyan elszólást takar, amit szinte mindenki az élet természetes velejárójaként kezel.
Ha például a párunk azt mondja nekünk, hogy „Jaj, már megint olyan hülye vagy!“, vagy az anyák hangosan felkiált, hogy „Hogy nézel ki?„, vagy esetleg leszerencsétlenez minket, akkor ez mind verbális bántalmazásnak minősül. A tudomány jelenlegi állása szerint bántalmazásról tehát nem csupán fizikai, hanem verbális síkon is beszélhetünk, a mentális következményeket tekintve pedig minimális a különbség a között, hogy valakit szavakkal vagy fizikailag ütlegelnek.
5 bizonyított tény a verbális bántalmazásról
Agyunk nem tesz különbséget szóbeli és fizikai bántalmazás között
Naomi I. Eisenberger, a Kaliforniai Egyetem munkatársa egy agyi képalkotó eljárással bebizonyította, hogy az emberi agy ugyanazon része aktiválódik, ha kiközösítve érezzük magunkat, mint amikor fizikai fájdalmat élünk át. Míg egy másik kísérletre olyan résztvevőket kértek fel, akiket a közelmúltban váratlanul elhagyott a párjuk. Az alanyoknak az MRI vizsgálat közben az exük fényképét kellett nézniük, és felidézni mindazon érzéseket, amit a szakítás kiváltott belőlük. A kísérletvezetők emellett a fizikai fájdalomról is gondoskodtak: a résztvevők karjára egy tűzforró tárgyat raktak, de persze csak egy másodpercre. Megfigyeléseik alapján ugyanaz az agyterület aktiválódik akkor, amikor egy szakítás miatt elutasítva érezzük magunkat, valamint akkor is, ha tűzforró tárgy ér a karunkhoz. Magyarán nincs túl nagy különbség fizikai és verbális bántalmazás között.
Megváltoztathatja a gyermek fejlődő agyi struktúráját
Az evolúció során agyunk úgy fejlődött, hogy megtanult alkalmazkodni környezetéhez – vagyis például krónikus stressz esetén „túlélő“ üzemmódra kapcsol. Teicher és kutatócsoportja szerint a verbális abúzus több szinten befolyásolja az agy fejlődését, különböző agyi struktúrákat érintve. Ami mostanáig bebizonyosodott, hogy ennek következtében károsodik a corpus callosum, a hippocampus, az amygdal és a frontális cortex. Hogy mit jelent ez? Mindenekelőtt azt, hogy a sértő szavak hatására sérülhet a két agyfélteke közti kommunikáció, vagyis egyebek mellett az emlékezet, az érzelemszabályozás, a gondolkodás és a döntéshozatal. Akemi Tomodo saját kutatása szerint ráadásul a verbális bántalmazás a hallásért felelős agykérgi területet is érint ami később problémát okozhat a nyelvi feldolgozásban.
Képtelenség meg nem történtté tenni
Ha úgy érezzük, hibáztunk, többnyire megpróbáljuk helyrehozni a dolgot. A kimondott szavak esetén azonban ez nem ilyen egyszerű. Példának okáért a szülő szóban kifejezett szeretete, gyengédsége és az agresszió tekintetben jelentősen különbözik: bár a dicsérő szavak elősegítik az egészséges fejlődést, de nem képesek ellensúlyozni az agresszív megnyilvánulásokat. Vagyis minden, a gyerek előtt elhangzó szónak jelentősége van, amit a másik szülő nem tud csak úgy „kiradírozni“ vagy egyszerűen semmissé tenni.
Akkor fáj a legjobban, ha szándékosan kapjuk
Máshogy reagálunk ha véletlen lépnek rá a lábunkra, és máshogy, ha szándékosan. Ennek oka, hogy maga a motiváció észlelése befolyásolja azt, milyen mértékű fájdalmat érzékelünk. Ezt az elméletet egy igen érdekes kutatással is bebizonyították, melynek során a vizsgált személyek egy része elektromos impulzust kapott társától. Attól függően, hogy ezt szándékosnak észlelte-e vagy sem – azaz milyen motivációt tulajdonított az adott személynek – a fájdalom intenzitása is megváltozott. Ahogy már említettük, a verbális és fizikális bántalmazás között a következmények szempontjából elenyésző a különbség – és ez a párhuzam igaz a szándékosság esetében is. Ha direkt ütlegelnek, jobban fáj. Ha akarattal pocskondiáznak, akkor mindez jobban megérint minket.
A sértő szavakat beépítjük önértékelésünkbe
A verbális bántalmazás hatására különböző klinikai kórképek alakulhatnak ki, például szorongásos zavar, depresszió, disszociatív zavar, szerhasználat. Mindez ugyanakkor egy sokkal hétköznapibb formában is megmutatkozhat, például a túlzott önkritikában. Ezek a kritikus gondolatok többnyire egybecsengenek a szülők szidalmazó, degradáló mondataival – például hogy „nem vagy elég jó“, „nem értesz te semmihez“ „hülye vagy“. Emiatt kialakulhat egy negatív séma önmagukról, ami egyenes út a depresszióhoz.
Ha eddig csak sejtettük, hogy a szavak igenis fájhatnak, talán most tisztábban látunk. Igyekezzünk tehát ne csak arra figyelni, hogy mit, hanem arra is, hogy hogyan és kinek mondjuk. Meglehet, a gyerekek sebezhetőbbek, a sértések azonban a felnőtteket is megsebezhetik. Ezért figyeljünk egymásra, mert könnyebb megelőzni a problémát, mint utólag orvosolni.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
