Sorozatunk első részében bemutattuk a poliamoria, azaz a többszerelműség jelentését. Most két érintett, Ágoston László operaénekes és felesége, Barbara mesélik el, milyen egy ehhez hasonló kapcsolatban élni a hétköznapokban. A cikk végén egy pszichológus is megosztja velünk néhány gondolatát.
Cikkünk első része ITT olvasható.
Tudjuk, hogy egy „sima” párkapcsolaton is dolgozni kell, hogy jól működjön. A poliamoria, azaz többszerelműség ebből a szempontból egyszerűbb vagy bonyolultabb? Több kapcsolat, több szakítás, több lehetőség a szívfájdalomra? Egyáltalán, hogy jut elég idő két emberre?
Laci: Egy valóban poliamor kapcsolat csak végtelenül őszinte és bátor kommunikációval vihető sikerre. A benne lévő feleknek tudniuk kell kommunikálni az érzéseiket, a vágyaikat, a fájdalmaikat, hogy mindig meg tudjon születni a közös megoldás a problémára. Én azt szoktam mondani, a poliamoria az adás művészete több ember felé, és nem összeegyeztethető azzal, amikor valaki többektől csak kapni akar.
Barbara: Az időmenedzsment valóban kulcsponti kérdés, talán ez a legnagyobb kihívás mindenki számára. Sokan ezt közös naptárral oldják meg vagy heti fix napokkal, hogy mindenki könnyebben tudjon tervezni. De fontos megérteni, hogy ezek nem kikényszerített, kicsikart, egymástól elvett órák. Egymás igényeire és szükségleteire odafigyelve kell ezt is kezelni.
Van a poliamoriában féltékenység? Nem aggódtok, hogy a partneretek rátalál egy érdekesebb férfira/nőre, aki miatt majd elhagy?
Barbara: De van. A féltékenység természetes emberi reakció, amivel nincsen probléma, meg szabad élni, csak a helyén kell tudni kezelni. Amikor Laci ismerkedik, és nem ismerem a leendő partnert, beindul a fantáziám, hogy „vajon milyenebb ő nálam” – de tudatosítanom kell, hogy attól még, hogy valakinek meg vannak az értékei, az enyémek nem csökkennek. Az összehasonlítás-játszmát sosem lehet megnyerni…
Laci: Ha mindig elhagynánk a másikat egy „érdekesebb” miatt, hány évente repkednénk ki és be kapcsolatból kapcsolatba? Az új mindig érdekes, az emberek általában izgalmas és varázslatos lények, akár adunk teret a ránk törő „kíváncsiságnak”, akár nem. Legyen szó bár monogám vagy nonmonogám kapcsolatról, az együtt maradás mindig döntés kérdése. Éppen ezért én a párjaim, partnereim döntésében és szavában bízom, illetve abban, hogy nincsen olyan probléma, amit ne tudnánk megbeszélni. Ez óriási biztonságot ad.
Így képzelitek a párkapcsolatot hosszabb távon is?
Barbara: Persze. Aki egyszer kirepült a kalitkából, nem akarja, hogy visszazárják oda. De magától dönthet úgy, hogy ott marad. És ez a döntése értékesebb, igazabb is, mintha szabály és tiltás kötné oda.
Laci: Igazából ez olyan, mintha egy haltól megkérdeznék, hogy a jövőben is a vízben tervez-e élni. (nevet) Én így vagyok boldog, így tudom boldoggá tenni azokat is, akik körülvesznek, és így tesznek ők is boldoggá engem. Miért kéne bármin is változtatnom?
Tapasztaljátok-e, hogy nő az érdeklődés Magyarországon a poliamoria irán?
Laci: Ez egy világméretű trend. A monogámia mindenhatóságának mítosza szertefoszlóban van. Lesznek, akik monogámként szeretnének élni – és ezzel nincs is semmi baj. De egyre többen fedezik fel, hogy van más alternatíva is, ami semmiben sem rosszabb, mint a megszokott. Tény, hogy sokat kell tanulni hozzá. Tény, hogy rengeteg odafigyelést, kommunikációt és energiát igényel. Tény, hogy nem csak pozitív, negatív pillanatok is járnak vele – pontosan úgy, ahogyan ezek a „hagyományos” kapcsolatokra is igazak. A jövő az etikus nonmonogámia elterjedéséé. Nem úgy váltunk paradigmát, hogy a régit eltöröljük, hanem úgy, hogy párhuzamosan egy másik, legalább annyira működőképes alternatívát találunk.
A pszichológus megjegyezése
„Egyelőre kissé képlékenynek érzem a poliamoria fogalmát. Ez a bizonytalanság arra is rámutat, hogy a poliamoria nem kis részben társadalmi-kulturális jelenség, ami folyamatosan formálódik” – kezdi a magyarázatot Fábián Tamás pszichológus.
Az ember evolúciós értelemben enyhén poligám, ami szexuálisan aktív időszakában több szexuális partnert jelent, akár egymás után, akár egy adott időszakban. A kulturális feltételrendszer (vallások, normák, intézmények stb.) határozza meg azt a keretrendszert, amiben az emberi poligámia-igény adott időszakban és adott társadalomban formát és teret nyer. Nagy valószínűséggel a poliamoria is e két meghatározó erő metszéspontjában értelmezhető.
„Szerintem a poliamoria Magyarországon még jó darabig zárványszerűen lesz csak jelen, mert a magyar társadalom e téren eléggé konzervatív” – véli Fábián Tamás.
Természetesen jelentős földrajzi eltérések lehetnek: a nagyvárosi környezet jobban kedvez az efféle életstílus-kísérleteknek, mint a nem-városi miliő. A személyes szabadságot magasabbra értékelő, a konvenciókkal kevésbé törődő, fiatalabb korosztály körében nagyobb valószínűséggel fordulhat elő. Számítani lehet a jelenség másolódására egyes szubkultúrákban, ami a csoporthoz tartozás kifejeződéseként értelmezhető.
Borítókép forrása: Shutterstock / PuzzlePix
