„Őszintén szólva sohasem értettem miért kéne bárkinek is monogámnak lennie. Nem tűnt logikusnak. Miért lenne nekem attól rossz, hogyha a párom mást is szeret? Miért lenne nekem kevesebb, ha ő többet tapasztal, ha ő még annál is boldogabb, mint amit én egyedül megadni tudok neki?” – foglalja össze a poliamoria lényegét Ágoston László operaénekes, aki maga is poliamor. A gondolat legalábbis szokatlan, és az elfogadásához kell egy kis „out of the box” gondolkodás.
Megtetszik a másik, randizgatunk, komolyra fordul, összeházasodunk az Igazival, aztán gyereket nevelünk és boldogan élünk, míg meg nem halunk – ez a párkapcsolatoknak az a hagyományos modellje, amiben felnőttünk. Csak körbe kell azonban néznünk a környezetünkben, hogy lássuk: valami baj van vele.
A statisztikák is utalnak arra, hogy a házasság nem garancia a boldogságra. A KSH Népességkutató Intézet 2018-as Demográfiai portréja szerint 2016-ban 0,42 volt a teljes válási arányszám, vagyis a házasságok mintegy 42 százalékában kellett válásra számítani Magyarországon. Ez teljesen egybecseng a nemzetközi trendekkel, Nagy-Britanniában például szintén a házasságok 42 százaléka végződött válással 2019-ben.
Házasság mellett vagy helyett
A megoldás keresése folyik, számos „alternatív” legális vagy nem legális, lazább vagy szorosabb kapcsolati forma nyer teret. Az EU országaiban például nő a regisztrált élettársi kapcsolatok száma, és egyre több a házasságon kívül született gyerek. A változásokra reagálva több joggal ruházzák fel a házasság nélkül együtt élő párokat is – derül ki az Eurostat (angol nyelvű) adatsoraiból.
A jogilag nem szabályozott lehetőségek között pedig ott van a nyitott kapcsolat, az igen nagy hagyományokkal rendelkező házasságtörés és a szintén régi, de most újra előtérbe kerülő poliamoria, azaz többszerelműség.
A poliamoria a Wikipedia definíciója szerint „kettőnél több személy közötti intim kapcsolat egyidejű gyakorlata, kívánsága vagy elfogadása, melyről minden szereplőjének tudomása van, és amelyhez hozzájárul.” Konszenzusos, etikus vagy felelős nonmonogámiának is nevezik.
A kapcsolat döntő eleme, hogy minden érintett tud az összes többi félről, és elfogadja a helyzetet. Ennek is többféle formája létezik: van, ami magában foglalja a szexet, de van olyan is, ami nem.
A poliamorként élő Ágoston László operaénekes tovább árnyalja a képet: „Az etikus nonmonogámia nem a házasság intézményével áll szemben, mint az élettársi kapcsolat, hanem a monogám kapcsolatok egyeduralmával. A házasságok sikertelensége is elsősorban azért érdekes, mert mutatja, hogy még a legkomolyabban vett monogám kapcsolatoknak is zavarbaejtően magas a sikertelenségi aránya. Miért tartjuk megkérdőjelezhetetlennek azt a kapcsolati formát, ami még a legkomolyabban vett formájában is közel fele arányban ér rossz véget, főleg úgy, hogy nem is minden rossz házasság jut el a válásig?”
Poliamoria – többen vannak, mint gondolnád
A poliamoria egy viszonylag széles körben elterjedt, de nem új jelenség. Évszázadokkal ezelőtt is több ismert ember élte meg párkapcsolatait ezen a módon. Csak néhány az ismertebb nevek közül: Bertolt Brecht, Jean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir, Paul Bocuse, Albert Camus, Amelia Earhart, Robert A. Heinlein, Aldous Huxley, John Maynard Keynes, Gustav Klimt, Erwin Schrödinger, Rainer Maria Rilke, Bertrand Russel, Percy B. Shelley, Voltaire, VirginiaWoolf.
Ja, ezek művészek, zsenik, akiknek mindent szabad, akiket nem mérünk az átlagemberek mércéjével? Lehet, csakhogy a számok azt mutatják, hogy a poliamoria igen gyorsan terjed. Az amerikai YouGov 2020-as felmérése szerint a Z-generációba tartozók – az 1995 és a 2009 között születettek – közel egyharmada (!) állította azt, hogy párkapcsolata bizonyos fokban nonmonogám.
A nagymamám és a nagypapám is így éltek…
A magyar helyzetről sajnos nincs pontos képünk. „Nem ismerek olyan felmérést vagy becslést, ami a poliamoria magyarországi helyzetére vonatkozik. Arra viszont adható egy nagyságrendi becslés, hogy mekkora a nem monogám kapcsolatok aránya” – kezdi a helyzet bemutatását Fábián Tamás pszichológus.
A válásokat gyakran házasságon kívüli kapcsolatok előzik meg, amelyek hosszabb-rövidebb ideig tartó nem monogám kapcsolatot jelentenek. Ide sorolhatjuk a válással nem végződő szeretői kapcsolatokat is, és például a prostituáltak vendégköre vagy az internetestárskereső oldalakon ismerkedők is részben kapcsolatban élő férfiakból kerülnek ki.
„Összességében úgy becsülöm, hogy a szexuálisan aktív népesség legalább fele eseti vagy tartós formában érintett a nem monogám kapcsolatok valamelyikében, és minél fiatalabb korosztályhoz tartozókról beszélünk, annál nagyobb arányban” – véli a pszichológus.
Ágoston László szerint is nagyobb teret nyert a poliamoria körülöttünk, mint gondoljuk. „Tabutéma egyáltalán beszélni is erről. Amikor ennek ellenére szóba hozzuk a kérdést, gyakran érnek minket meglepetések: „Igen, a nagymamám és a nagypapám is így éltek egy harmadik férfival, de nem tudtuk, hogy ennek ez a neve” vagy „Az én barátnőm is egy párhoz csatlakozott”. Nem beszélhetünk róla nyilvánosan a társadalmi stigma miatt, ezért ez a kapcsolati forma mintha nem is lenne jelen – pedig legkevésbé sem ez a helyzet” – magyarázza.
A folytatásban elmondjuk majd, hogyan működik a poliamoria a gyakorlatban, és megpróbálunk választ találni arra a kérdésre, milyen jövő állhat e kapcsolati forma előtt.
Borítókép forrása: Shutterstock / PuzzlePix
