Előbb meg kell égetnünk magunkat ahhoz, hogy hibáinkból tanulni tudjunk. A „majdnem” kapcsolatok kiváló tanító mestereink.
Az egész életünk egy tanulási folyamat, amely nemcsak a szüleinktől, környezetünktől kapott neveléstől, de még csak nem is az iskolánkban tanítottaktól, tanultaktól függ. Az önfejlődésünk része a jó és kellemetlen tapasztalások megélése. Minden felfogható úgy, hogy az a tapasztalatgyűjtésünk egy-egy eleme. A párkapcsolatainkban lezajló folyamatok is pontosan ezt szolgálják. Gyakorlat híján azonban sokat kell tanulni addig, amíg képessé válunk felismerni hamisságokat, trükköket, csalárdságot. Ugyanakkor a több tapasztalat nemcsak rosszat jelenthet, hanem jót is.
„Majdnem” kapcsolat
Tapasztalat ide vagy oda, a rózsaszín köd, vagy talán a valakihez kötődés vágya annyira eluralkodhat felettünk, hogy nem látunk meg olyan egyértelmű jeleket, amelyek a „majdnem” kapcsolat mutatói.
„Nem érdekelnek a felszínes dolgok, amiket magával hoznak a kapcsolatok és az együttlétek, engem annál sokkal több érdekel, nekem annál sokkal több kell. Nem csak a testi, nem csak a lelki, hanem még az azon túli mélységek, amikkel én is küzdeni akarok és akarom, hogy velem küzdjenek, mert ettől leszünk majd mindketten többek.”
/Király Dóra/
Tudjátok, az a „majdnem”, hogy randiztok, együtt vagytok, de mégsem. Mintha egy motor oldalkocsija lennél, amelyet bármikor le lehet kapcsolni a járgányról. A motor önmagában is működő és pompás lehet, az oldalkocsit pedig bármikor lecsatolhatja magáról, ha egyedüli fényében szeretne mutatkozni.
Visítva menekülj, ha ezt tapasztalod
Amennyiben nem szeretnéd a lelked megtiporni, alázni és bántani, akkor odafigyelsz párkapcsolatodra, annak alakulására. Az „oldalkocsis hadműveletnek” ugyanis vannak jelei.
Csak úgy vagytok: még talán jól is érzitek magatokat egymás társaságában, amely okot ad a bizakodásra. Arra, hogy valamivé fejlődik a szerelem. Időt adsz az igazi és mély érzelmek felszínre törésének, de ha már jó ideje stagnál a státusz és nincs kimondva, hogy ez most komoly szerelem, tovább gondolkodik benned, nem a legjobb jel. Ha pedig azt is kimondja, hogy csak kedveli a társaságodat, szeret veled lógni… Nos, ez legyen a végszó!
Legyeskedők: szuper, ha valaki kedves, nem haragtartó, de ha észreveszed, hogy túl sok nőhöz van köze (akár egykori szerelmek is feltűnhetnek), akár a social media felületeken vagy a való életben, az gyanút keltő. Nem ért el az irántad való elköteleződés minimális szintjére sem. Fordulj ki ebből a kapcsolatnak nem nevezhető valamiből!
Se barát, se család: bármilyen idillikusnak is mondható köztetek a párkapcsolat, több idő elteltével is ragaszkodik ahhoz, hogy csak kettesben legyetek. Nem beszél túl sokat az életéről, a családjáról, a barátairól. Ha mégis beszél, számodra azok a személyek csak arc és személy nélküli nevek, mert nem ismered őket. Arról pedig még csak szó sem esett, hogy esetleg bemutatna a barátoknak, akik véleménye nagyon fontos. Ne meg ott a családja, ami a vele együtt járó „tartozék”. Tudjuk nagyon jól, hogy a bemutatás egy hatalmas lépcsőfoknak számít. Azaz csak számítana, ha megtörténne.
Találka: amikor együtt vagytok, minden olyan szép. De ha már a kezdetek kezdetén akadoznak a találkozások, egyre ritkulnak, mi lesz később?
(Ál)romantika: valamit belead a randevúkba, amely téged fogságban tart, de nem annyit, amennyi a kapcsolat további fejlődéséhez szükség lenne. Mindez talán csak a négy fal között létező mutatvány, de nyílt utcán, közösségben nem is álmodhatsz erről. Mintha egy barát mellett lennél.
Érzelemmentesen: egyáltalán nem beszéltek az érzelmekről. Még akkor sem, ha úgy érzed, hogy az együtt töltött idő csodálatos vele. Mintha tabu téma lenne. Te hiába beszélsz az érzelmeidről, ő nem fog hasonlót mondani.
Eltitkolva: a közösségi oldalon még véletlenül sem tüntet fel, semmilyen minőségben. Se egy közös fotót nem posztol, a családi állapotát sem állítja át „kapcsolatban” státuszra.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
