A mi kultúránkban teljesen általános, hogy a házasságok szerelemből köttetnek. Ez így van jól, legalábbis ezt tartjuk természetesnek.
Még mindig vannak olyan kultúrák, ahol a szerelem megléte egyáltalán nem szükséges a házasságokhoz. Ahol ez a tendencia érvényesül, ott a nemesi rang, a vagyon továbbadása sokkal nagyobb szerephez jut, mint a szerelem. Az ilyen kapcsolatokban is kialakulhat a szerelem, de ha nem, az sem szempont.
Szerelem nélkül mit sem ér
Egy párkapcsolat azért alakul ki két ember között, mert a közös érzelmek vezérlik azt. A szerelem, az összetartozás olyan fontos, hogy együtt szeretnék leélni az életüket. Összeköltözés, házasság alakulhat ki az ilyen kapcsolatokból.
Dolgozni kell rajta?
Van azonban olyan, hogy azt hisszük, hogy jó helyen vagyunk valaki mellett és csak sokkal később derül ki, hogy nem is illünk össze. A szerelem rózsaszín ködje tart fogva egy darabig, de ha ez a köd kezd eloszlani, akkor olyanokat is megláthatunk, amelyek akár kiábrándítóak lehetnek és nem is bírnak maradásra párunk mellett. Vajon ebben az esetben nem dolgoztunk eleget azon, hogy a társunkhoz igazodjunk? Egyáltalán szükséges-e azon dolgozni, hogy összeillővé váljunk valakivel?
Egyes párok ránézésre is annyira összeillőnek tűnnek, azonban az, hogy a magánéletükben mi és hogyan zajlik, csak ők tudják. Meglehet, hogy a fizikailag jól mutató párok személyiségükben, vágyaikban, szemléletükben annyira mást képviselnek, hogy a nagy érzelmek után szét is válnak útjaik. Valameddig a jól működő szexuális élet még egyben tarthatja a őket, de előbb vagy utóbb már ez sem elegendő egy kapcsolat folytatásához.
Akkor mondható igazán összeillőknek a párok, ha fizikai megjelenésükön túl érzelmeik, gondolkodásuk, jövőképük is hasonlóak. Egymást megerősíteni képesek, egymást és magukat sem nyomják el a kapcsolatban. Az összeillő párok ismérve, hogy dominál köztük az érzelmi egyensúly. Semmilyen körülmények között sem inognak meg érzelmeikben. Kapcsolatukban a nyugalom és az otthonosság jellemző. A fizikai vonzalom, vagyis a kémia is ugyanúgy jelen van. Elfogadják egymás minden jó és rossz szokásait. A jót könnyű elfogadni, de a rossz szokásokkal is meg kell birkózni. Az összeillő párok ügyesen egymásba fonják saját szokásaikat. Ezt szinte tudattalanul teszik meg. Teljesen természetessé válik számukra a másik jelenléte, minden mozzanata és cselekedete. A humor is összetarthat. Ahhoz kell egy humorizáló és egy befogadó. Az összeillő párok esetében ezek a szerepek folyton szerepet cserélhetnek. Az összeillők érzékelik és értékelik társuk humorát. Azt befogadni éppúgy képesek, mint nevetéssel reagálni arra, vagy humorral visszavágni.
Az, hogy két ember összeillik vagy sem, nincs sehol kódolva. Van, hogy dolgozni szükséges azon, hogy összeillőként tudjunk létezni. Másoknak ebben sokkal nagyobb munkájuk lehet, de egy idő után összecsiszolódva jó párost alkotnak. A lezárt kapcsolatokban viszont kiderül, hogy mi az, ami nem passzolt össze. Jobb elengedni egymást és a szabadságot adni, mint egymás rabjaiként, később akár már utálatban éljék le közösen az életüket.