A fogyókúra nem minden esetben magányos műfaj, de az ember szereti megválogatni, hogy kivel áll neki közösen diétázni, és ez nem minden esetben a párja, különösen akkor, ha az hajlamos beleszólni a dolgok alakulásába.
A fogyókúra az ember életének megkeserítője. Odafigyelni ugyanis az étkezésre rendkívül kimerítő: kitalálni az ételt, bevásárolni hozzá, elkészíteni, ráadásul úgy, hogy a család többi tagja ne szenvedjen amiatt, hogy mi újból megfogadtuk magunknak, hogy most tényleg lefogyunk. Ha fogyás célzattal diétázunk, sok tanács megtalál bennünket, melyek jó része kéretlen, mégis hasznos. Mégis előfordul az a helyzet, hogy a tanács nemcsak kéretlen, hanem haszontalan és bántó is.
Diéta a párkapcsolatban
Előfordulhat, hogy a pár tagjai mindketten úgy érzik, hogy lenne miből leadni, így együtt kezdenek neki a fogyókúrának. Ennek amennyi pozitívuma, annyi negatívuma is van, hiszen motiválhatják egymást, legyen szó a sportolás mikéntjéről és mennyiségéről, vagy az étkezésről. A lelkesedés és az új ételek közös elkészítése akár erősítheti is a kapcsolatot, ám fontos, hogy egyik fél se gyengüljön el, ugyanis akkor megtörténik a baj! Egy tanulmány szerint, ha elcsábulunk, akkor jó eséllyel társunk is követ bennünket, így ha az egyik fel hibázik, mint a dominó, dől minden.
Előfordulhat, hogy a pár csupán egyik felének van szüksége arra, hogy megszabaduljon néhány kilótól. Ekkor a másik fél három dolgot tehet:
- Ignorálja a fogyókúrát és az azzal járó kísérőjelenségeket (fáradtság, extrém éhség, az édesség elvonása miatt kialakult gyötrődés)
- Támogat és biztat, vagy akár segít a diétás ételek elkészítésében, néhanap ő is azt eszik velünk, vagy épp készít nekünk valami diétás finomságot. Az is belefér a támogatásba, hogy ha éppen látja, hogy komoly a gyötrődés, elővesz egy táblával a kedvenc csokoládénkból, és meggyőz arról, hogy egy kevés csokitól semmi katasztrofális nem történik.
- Átveszi a személyi edző és a dietetikus kéretlen szerepét, és fölényesen kioktat arról, hogy mit és mikor (t)együnk.
A két lábon járó lelkiismeret
Ez utóbbi típus meglehetősen kellemetlen, hiszen ha ,,bűnözünk” nem elég a saját lelkiismeretünkkel elszámolni, bujkálnunk is kell a szigor elől, és úgy érezzük magunkat, mint gyerekkorunkban, amikor a szüleink elől dugdostuk az elcsent édességet. Előfordul ugyanis, hogy meginog az elhatározás, és valami édesre vagy sósra vagyunk, ami épp nem egészséges. Ekkor eshet meg az, hogy ott terem a párunk, és ,,dehát neked ezt nem szabad!” felkiáltással veszi ki a kezünkből a finomságot, ami elhozta volna az ideiglenes boldogságot a több hete tartó diéta után. A helyzetet súlyosbítja, ha eközben ő bőséggel fogyaszt az általunk elhagyni kívánt élelmiszerekből, mint például a kenyér, a tészta vagy a kedvenc kakaónk. Ha számonkérjük, csupán az a válasz, hogy igen, de nem neki kell diétázni, és ezzel el van intézve. Mi vagyunk a gyengék, és teljesen mindegy, hogy ő az-e, merthogy rá a szabályok nem vonatkoznak. Felmerül azonban a kérdés: van joga így kéretlenül beleszólni a dolgunkba, és állandó rossz érzést kelteni bennünk? Ha nem támogat minket, van joga okoskodni és fogadatlan prókátorként megmondani, hogy mi a helyes, vagy az, amit ő annak vél?
E rendkívül ellenséges viselkedés bár felhúzza a segítő és támogató álcáját, valójában csak a vélt hatalom gyakorlásáról szól, és arról, hogy azáltal, hogy bennünket szembesítenek a hibáinkkal és a gyengeségeinkkel, ők erősebbnek hiszik magukat. Ettől még természetesen a szeretet meglehet a két fél között, csupán sokak személyisége hajlamos arra, hogy elcsússzon, és ilyen helyzetben egyfajta hatalomgyakorlóként legyen jelen.
Olyan ez, mint a híres stanfordi börtönkísérlet, amikor is egy kutatásban résztvevő egyetemisták egyik fele rab szerepet kapott egy börtönben, míg mások az őrök ruháját ölthették magukra. Habár csak játéknak indult, hamar kiderült, hogy aki fölényesebb helyzetben találja magát, hamarosan úgy is kezd viselkedni, mintha valójában abban lenne. Természetesen egy szereteten alapuló párkapcsolatban nem történik meg az, ami a börtönben, jelesül, hogy vérre mennek a felek, tény, hogy a személyiség némiképp módosulhat az arra hajlamosaknál, így élvezik azt, hogy fölényes helyzetben vannak és kioktathatják a másikat arról, hogy mit kellene tennie, vagy éppen mit nem.
Fontos azonban leszögezni, hogy amennyiben nem segítő szándékkal viszonyul az ember a fogyókúrázó, meglehetősen kényelmetlen heteket és hónapokat végigcsináló párja felé, inkább ignorálja a diétát, mert azzal, hogy kalitkában tartja a diétázót, nem segíti a helyzetét, sőt!
Nyitókép forrása: Getty Images