A párkeresés nem egyszerű még annak ellenére sem, hogy az internet tálcán kínálja az erre alkalmas felületeket. A megérzés és a mozaikként összeálló jelek sokat segítenek abban, hogy érdemes-e több időt és energiát belefektetni valakibe.
Túl vagyunk már azon a korszakon – csak bizonyos kultúrákban élő szokás -, amikor nem a szerelem dominál egy kapcsolatban, majd a házasságban, hanem az anyagi javak, a hírnév, a rang. Ahhoz, hogy megtaláljuk azt a személyt, akivel a hátralévő életünket le tudnánk élni, lehetséges, hogy több ismerkedést, kapcsolatot, szerelmet és szakítást meg kell élnünk. Több csalódás után az ember sokkal jobban megválogatja, hogy kivel áll szóba, kivel megy bele az ismerkedésbe.
Ha nem érne ennyi inger ebben a modern világban, talán ösztöneinkre, megérzéseinkre, érzékszerveinkre is jobban hagyatkozhatnánk akár a párválasztás területén is. Vannak olyan egyértelmű jelek, amelyekből egy találkozás után azonnal érezhetjük, hogy következő randevúnak már nincs értelme. Amikor azonban nagyon vágyunk egy társra, nem biztos, hogy felfogjuk azokat a látványos jeleket, amelyek a kívülről szemlélők számára egyértelmű. Minket elvakíthat a sóvárgás, valamint az igényeinkből is lejjebb adunk annak érdekében, hogy véget vessünk végre a szingli létformának. Egyes égbe kiáltó jelek felismerése szükséges ahhoz, hogy az első randevú után második legyen vagy ne.
Az első találkozástól nagy szívdobogást, kellemes érzést, a közvetlen beszélgetés után folytatást reméljük. A legtöbben nagy várakozással megyünk bele a randevúba. Sokféle tényezőtől függ, hogyan sikerül egy ilyen találkozó. A lelki állapot, a külső befolyásoló tényezők is hatással vannak. Még a legnagyobb rákészülés esetén is sikerülhet balul vagy sután a nagy találkozás. Az ember szíve legmélyén azonban tisztán érezheti, hogy ez egy egyszeri és éppen rosszkor elkapott pillanata lehet a randipartnernek. Ha még ebből is egy jó randevút sikerül kikerekíteni, akkor a folytatás is szóba kerülhet.
Sok apró jel együttesen vezethet el arra a következtetésre, hogy második találkozóra már nincs szükség. Aki mindig csak magáról beszél és ránk nem is kíváncsi a partner, akkor menekülj! Esetleg a volt kapcsolatait vagy régi szerelmét hozza fel állandóan? Úgy beszél az anyukájáról, mintha a szerelme lenne? Nem jó ómen, mint ahogy az sem, ha állandóan az óráját vagy a telefonját nézegeti. Hiába a vonzó külső és megjelenés, ha azt érezzük, hogy a stílusa az, amivel sosem tudnánk azonosulni. Azzal is el lehet rontani egy találkozót, ha túlzóan viselkedik és megdöbbentően nagy csokorral kíván levenni a lábunkról. Ezek viselkedésbeli tényezők, de vannak külsőségek is, amelyekre érdemes pillantást vetni.
Az öltözködés nem minden – mondják. A külsőségek helyett inkább a belső értékekre adunk? Valóban nagyon fontos, de senki sem szeretné, ha a randevún megjelenő másik fél szakadt, igénytelen, akár még szagos ruhákba bújva, ápolatlanul jelenne meg. Még csak világhírű márkák drága darabjaira sincs szükség ahhoz, hogy egy randevún jót villantsunk. Az első benyomást ugyanis nagyban befolyásolja, hogy mit látunk és mit mutatunk. A végletes túlzásokba sem szabad belemenni.
Óvakodjunk attól, aki az első és egyben izgalmas találkozásra annyira nem tisztel meg minket, hogy igényesen öltözzön. A szakadt, koszos ruha és cipő árulkodik arról, aki azokba belebújt. A túl sok magára aggatott ékszer, a parfümtől fullasztó levegő, ami körül lengi, mind olyan taszító lehet, ami miatt már a gondolatainkat arra serkenti, hogy a második randi reményét se keltsük. Ugyanakkor találkozhatunk ismerkedésünk során olyan személyekkel is, akiknek társasága kellemes, megjelenésük, személyiségük is szimpatikus, azonban inkább egy kedves embert látunk bennük, mintsem társat a következő évekre, évtizedekre. A kémia, a testi vonzódás minimális megléte vagy teljes hiánya, a magasságbéli különbség olyan frusztrációhoz vezethet, amellyel nem tudunk, de nem is szükséges megküzdenünk. Igazából ösztönünk súgja a megálljt.
