Engedjetek meg egy személyes véleményt: kutyatartóként én mélységesen elítélem a petárdázást. Nem látom be, mi értelme van: hangos, szerintem nincs helye városban, engem is zavar, és kutyák, macskák ezreit ejti pánikba.
Érthető az állatok pánikja: nem tudnak felkészülni a hatalmas zajra – nekik sokkal jobb a hallásuk, mint a miénk –, nem értik mi történik. Nem csoda, hogy rémülten próbálnak menekülni, a következményekkel mit sem törődve. A gazdi sokat tehet az állat védelméért és megnyugtatásáért. Meg is kell tennünk, amit tudunk, nem szabad legyinteni, hogy majd átvészeli valahogy.
Az én módszerem
Tizennégy évig volt szerencsém egy csodálatos golden retriever, Mandula gazdája lenni. Sok szilvesztert is átéltünk együtt, de ő szerencsére csak az utolsó éveiben kezdett el félni a petárdázástól, akkor viszont rettegett. Az én szilveszterem innentől kezdve róla szólt, legalábbis délutántól.
Este 6 körül vittem ki az utolsó sétára, pórázzal, és minden pillanatban arra készülve, hogy egy váratlan zajtól kitépheti magát a kezemből, mert a petárdázás itt-ott már akkor elkezdődött. A séta után pedig beengedtem a lakásba, és attól kezdve ott volt velünk. Bekapcsoltam a tévét, a hangerőt egy kicsit nagyobbra állítva a szokásosnál, hogy elnyomja a külső zajokat.
Mi pedig éltük az életünket, ahogyan szoktuk, vacsorát főztünk, halkan beszélgettünk, hogy érezze, minden rendben van. Vendégeket is gyakran hívtunk egy-egy csendes bulira – ez egy goldennek nem probléma sőt, a legnagyobb öröm.
Mandula többnyire aludt, csak egy-egy hangos durranásra emelte fel a fejét. Ilyenkor megsimogattam a fejét, nyugodt hangon mondtam neki, hogy nincs baj, ettől ő is megnyugodott. Az első sétát – ez azért nekem keserves volt – reggel 7 körül tettük, amikor nagyjából már elültek a zajok. Ekkor is szorosan fogtam a pórázát, mert egy-egy petárdára még lehetett számítani.
Így vigyázz a kinti kutyára
Egy kerti kutya esetében más a helyzet. Ő is fél, ráadásul sokkal közelebbről hallja az ijesztő hangokat, mint a lakásban tartott sorstársak. Először is azt kell megnézni, nincs-e a kerítésen rés, vagy egy laza léc, amit félretolva ki tudna szabadulni, vagy hogy nem tudja-e átugrani valahol. Egy pánikban lévő állat hihetetlen dolgokra képes.
Érdemes egyébként beengedni a garázsba, vagy – ha van – kennelbe helyezni, hogy biztosan megelőzzük a szökést. Ilyenkor persze elegendő vizet kell elhelyezni mellette, és az sem árt, ha a kedvenc játéka ott van mellette.
Ha a kutya nagyon félős, konzultálj az állatorvossal, aki tud adni erre az esetre egy enyhe nyugtatót.
Nyitókép forrása: Shutterstock / PuzzlePix