Az alternatív iskolákban alapvető, de egyre több hagyományos intézményben is bekerül a tanmenetbe a projektoktatás. Hogyan működik, és miben más, mint a szakórák?
A projektoktatás, projektpedagógia John Dewey és tanítványa, William Kilpatrick nevéhez köthető, akik egy merőben más tanulás-tanítás szervezési modellt álmodtak meg, mint az a hagyományos iskolákban megszokott volt. Sarkítva azt mondhatjuk, a szokványos modellben az kérdez, aki tudja a választ, és attól kérdez, aki viszont nem tudja – és sok esetben nem is érdekli.
Mi az a projektoktatás?
A projektoktatás lényege a másfajta tudásszerzés, a motiváció megteremtése és fenntartása, az élménypedagógia és egy produktum létrehozása, méghozzá közösen, együttműködve, nem pedig felülről irányítva.
A projekt sokféleképpen megjelenhet az iskolákban, az állami intézményekben is. A hagyományos oktatás mellett tarthatnak projektnapot vagy projekthetet, amikor egy adott téma van a fókuszban (egészségnap, témahét), és azt a szakóráktól eltérően dolgoznak fel. Akár egy dupla óra keretén belül is (órai projekt) megvalósulhat projektoktatás, de ez elég ritka.
Magyarországon úttörő volt az ún. KIP módszer, amit Hejőkeresztúron, egy általános iskolában találtak ki, a hátrányos helyzetű gyermekek oktatására, majd olyan sikeres lett, hogy a program elterjedt szerte az országban és a hagyományos, állami iskolákban is alkalmazható.
Az alternatív intézményekben pedig rendre projekt szemléletű oktatással találkozhatunk, amikor a tanár és a diákok egy csapatot alkotnak, egy közös kérdésre, problémára keresnek megoldást, miközben számos szakterületet érintenek. A kooperatív tanulás és csoportmunka során a diákok maguk szerzik meg a tudást, tehát nem passzív befogadók, hanem aktív tudásszerzés történik, a tanulás belső motiváció által jön létre.
A projektek közös jellemzője, hogy valamilyen produktum készül a végén, lezárásként, a projektek során megszerzett tudást rögzítik valamilyen projektnapló formájában, az értékelés pedig sosem érdemjegy szerű, ezáltal az egyénre szabottan tud megvalósulni.
Projektoktatás a gyakorlatban
A kecskeméti Gyermekliget Alternatív Óvoda és Iskola új intézményvezetőjét, Koszorú Csabát is megkérdeztük, hogyan kell elképzelni a projektoktatást a gyakorlatban. A projektoktatás széleskörű differenciálásra ad lehetőséget. Dolgozhatnak párokban, csoportokban a gyerekek, és a tanárok is alkothatnak csapatokat. Náluk a Gyermekligetben a projektoktatás heti három napon valósul meg, a másik két napban pedig gyakorló órák, fejlesztések, nyelvi órák és művészeti tevékenységek valósulnak meg.
Milyen projekteket kell elképzelni a gyakorlatban?
A mi iskolánk szerencsés természeti adottságokkal rendelkezik, hatalmas zöld területünk van, így nálunk a zöld nevelés van a fókuszban. Rendelkezünk egy öko-iskolakerttel, ami önmagában is egy éves projekt. Ezt az osztályok beosztás szerint tartják rendben. Csak gondoljunk bele, mennyi tudományterület kapcsolódhat össze egy kertben! A növények, a talaj, az időjárási tényezők ismerete azonnal bevonja a biológiát, kémiát, fizikát, földrajzot, a matematika megjelenik akár a napsütéses órák számában, akár a növények fejlődési ütemében vagy abban, hogy mennyiért adhatnánk el a piacon, és hogyan mérjük le. Egy növény kulturális ismereténél belép a történelem, a népi hagyományok, sőt az irodalom, az ének is, amelyekben megjelenik akár a szőlő, az alma, a búza. Azután ha lekvárnak, méznek, teának vagy bármi másnak feldolgozzuk az adott terményt, gyógynövényt, ismét képbe kerül a kémia. Sőt, tervezhetünk címkéket is a házi lekvárra, ami már grafika és marketing. Ebből az egyszerű példából is látszik, mennyire komplex lehet egy terület.
Miért alkalmazzátok a projekt alapú oktatást? Jobb ez a diákoknak?
Én azt gondolom, az a gond a hagyományos oktatással és szakórai keretekkel, hogy túl merevek. A tudást kiragadják a kontextusból, megszerezzük frontálisan az ismeretet, de pont azt nem tudjuk, mire és hogyan alkalmazhatnánk ezt az életünkben. A projekt pont ezt csinálja másként: az alkalmazás, a gyakorlat, a cselekvés által szerezzük meg a tudást, információt. És bizonyos szempontokból igen, jobb a gyerekeknek. Nem frontális módon, passzívan kell befogadniuk valamit, a kezdetektől be vannak vonva a feladatba, ők ötletelnek, állandó aktív részvételük van. Minden tanuló megtalálja a projektben a helyét, a feladatát, a fontosságát, függetlenül attól, hogy van-e amúgy tanulási nehézsége, van-e előzetes tudása, milyen személyiség. Mindenki szerves része lesz a produktumnak, a sikerélmény garantált. Fejlődik az önbizalmuk, az önértékelésük, megtanulnak csapatban dolgozni, együttműködni, ugyanakkor mindenkinek van egyéni felelőssége, így az autonómiájuk is kialakulhat.
A projekt a tanárnak is többet ad, mondjuk sikerélményben?
Több szempontból is. Én biológia szakosként sosem tudtam csak a bioszról beszélni. Hiszen annyira sokfélék vagyunk, az érdeklődési köreink szerteágazhatnak. Miért ne lehetne belevinni más területeket, érdekességeket egy adott témába? De egy 45 perces órában, ahol még feleltetni is kell, ez képtelenség. A projektek a tanároknak is egészen új élményt adnak, mi magunk is tanulhatunk, egymástól, a gyerekektől, más tudományterületekről. Nemcsak tanárként vagyunk jelen benne, hanem emberként, személyiségként. És azt hiszem, nincs annál nagyobb elismerés, mint amikor látjuk, hogy egy zárkózott, problémás, nem átlagos gyermek szeme is csillog, meg mer és meg akar szólalni, érdeklődik, majd pedig megtalálja az egyéni sikerét a közös munkában.
Sokkal nehezebb felkészülni a projekt alapú oktatásra, mint a hagyományos órákra?
Inkább az a nehéz, hogy a tanár- és tanítóképzésben jelenleg a hagyományos vonalat lehet csak elsajátítani, tehát extra időt és energiát igényel belerázódni a projektezésbe. Másfajta gondolkodást igényel, más megközelítést, de ha megtörténik ez az átkattanás, onnan már könnyebb. Rengeteg lehetőség, kreativitás, rugalmasság van benne, mindig tudjuk a gyerekek egyéniségére, a csoport sajátosságaira alakítani. És kell is. De persze sok felkészülést, előre gondolkodást, egyeztetést igényel. Az biztos, hogy az alternatív pedagógiában nem fogunk 30-40 évet ugyanazokkal az óravázlatokkal végigcsinálni, nem is tudom, hány tucat évfolyamon. Szerencsére.
A projektoktatás tehát mindenképpen egy innovatív, különleges színfolt lehet gyermekünk életében, bármilyen módon vagy szinten is jelenik meg az oktatásukban. Láthatjuk, hogy egyszerre hat nagyon sok területen, komplex tudásszerzést valósít meg, és a különböző társas, szociális kompetenciákra is széleskörűen hat.
Ha tehát ilyen módszerrel találkozunk gyerekünk intézményében, ne ijedjünk meg tőle, hanem üdvözöljük, és támogassuk, hiszen igazán személyiségközpontú, gyermekcentrikus oktatást tesz lehetővé, a tapasztalatokkal pedig könnyebben boldogul majd az életben gyerkőcünk.
Ez is érdekelhet
Érdemes alternatív iskolába íratnom a gyerekem, ha kicsit “problémás”?
Közeleg az ősz, és sok szülő számára nagy dilemma az iskolaválasztás, még akkor is, ha „átlagos” a gyerekük. De mi van akkor, ha valakinek még papírja is van arról, hogy csemetéje speciális nevelési igényű? Ha szeretnél többet tudni a témában, akkor olvasd el a cikkünket!
