A legjobbat szeretné minden szülő kihozni a gyermekéből, de a túlzott elvárások nem célravezetőek.
Gyermeket nevelni nem könnyű feladat. Anyaként hiszem, hogy mindenki a legjobb tudása és belátása szerint igyekszik mintaanya lenni, de az nem biztos, hogy ez mások nézetével egyezik. Hat ránk a neveltetésünk, a saját személyiségünk, az iskoláztatásunk, a kultúránk, látásmódunk, amelynek köszönhetően a nevelési stílusunk is többféle lehet.
Van még valami, amiről nem szabad megfeledkezni: a gyerekek is mind egytől egyig külön személyiséggel megáldott kis lények. Igyekszünk megadni nekik minden jót, ugyanakkor sok esetben az elvárásaink is nagyok, amelyeket velük szembe támasztunk. Mindez abból fakad, hogy jobb életet kívánunk számukra. Ezzel meg is nehezíthetjük az életüket. Ha a saját egónk vezérel és mindenáron olyat szeretnénk utódunkból kisajtolni, ami nem illik az ő személyiségéhez vagy még nem érett ahhoz, bizonyára nem azt kapjuk, amit elvárunk. Ne ess az alábbi hibákba.
Siker
Naná, hogy az lenne a legjobb, ha a gyermekünk sikeres lenne. A sikert persze nem feltétlenül a gazdagság jelenti – legalább akkora jelentősége van annak, ha olyan szakmát, munkát talál majd felnőttként, amiben jól érzi magát. Sőt, az is siker, ha jó barátokra lel, vagy talál olyan hobbit, amiben kiteljesedhet.
Hasonlítgatás
Magától értetődő, hogy jó életet szeretnénk biztosítani csemetéinknek, ezért sokat is teszünk; azt viszont felejtsük el, hogy a saját gyerkőcünket máshoz hasonlítsuk. Márpedig a szülők egy része ezt teszi. A kicsik azonban mind külsőleg, mind személyiségben hatalmas különbségeket mutathatnak, és teljesen felesleges őket így megmérettetni. Arról nem is beszélve, hogy még véletlenül sem valamilyen verseny a gyermekeink fejlődése.
Csakis első
Ugyan már, kedves szülők! Ti mindig és mindenben elsők voltatok? Ugye, hogy nem? Nem is lehetséges ez, hiszen tökéletes ember nincs. Akkor miért várnánk el, hogy már pici gyerekként első legyen bármiben? Miért támasztunk felé ilyen nagy elvárásokat? Akkor nevelünk egészséges lelkületű csemetét, ha megengedjük neki a gyermekkor megélését.
Tökéletes viselkedés
Elvárjuk a csöppségeinktől már kicsi koruktól fogva, hogy mindig és mindenhol rendesen viselkedjenek, hiszen ebben a szellemiségben neveljük őket. Jobbára ezt a mintát látják otthon is. De azt ne felejtsük el, hogy rosszabb napjainkon megsérthetünk felnőtt létünkre másokat annak ellenére, hogy egyáltalán nem ez volt a szándékunk. Nos, ha érett személyiségként sem mindig sikerül a leghelyesebben viselkednünk, akkor ne csodálkozzunk, ha az amúgy jól nevelt gyerkőcünk nem akar köszönni egy idegennek vagy másképp viselkedik, mint ahogy elvárjuk tőle.
Saját út
Ha már a sikernél tartunk: a mi be nem teljesített álmainkat nem vetíthetjük ki a gyermekeinkre. Azt meg főleg nem várhatjuk el, hogy ők valósítsák meg helyettünk azt, amit mi annak idején nem tudtunk, nem volt rá lehetőségünk. Sokkal inkább arra kell ösztökélni, hogy a saját útjára ráleljen.
Borítókép forrása: Pexels
