Vészhelyzet: Te újra tudnál éleszteni egy csecsemőt?

A Coloré tartott egy röpke közvéleménykutatást kisgyermekes szülők körében, amiből kiderült, a legtöbben nem tudják, pontosan mi is a teendő vészhelyzet esetén. 30 szülőt kérdeztünk, közülük mindössze 6-an állították, hogy pontosan tudják, mi ilyenkor a teendő és ismerik az életmentő protokollt kisgyerekek, csecsemők esetében is. A legtöbben, 19-en azt válaszolták, nagyjából tisztában vannak a teendőkkel, 5-en pedig őszintén elismerték, hogy a mentő hívásán kívül nem nagyon tudnának mit kezdeni egy igai vészhelyzettel. Lássuk hát, valójában mi a teendő ilyenkor.

Nyugalom és helyszínbiztosítás

A legfontosabb, hogy megőrizzük a nyugalmunkat, majd biztosítsuk a baleset helyszínét, ha ilyen jellegű vészhelyzet történt. Áramtalanítsunk, utcai balesetnél tegyük ki az elakadásjelzőt és gondoskodjunk róla, hogy legyen hely a mentőnek. Ha van valaki a közelben, szóljunk, hogy hívja a mentőt, amíg mi a sérült gyerekkel maradunk. Ha egyedül vagyunk, kezdjük meg az újraélesztést és egy perc múlva hívjunk mentőt. Győződjünk meg róla, hogy a gyerek magánál van-e, tiszta-e a tudata. Ezután hívjunk segítséget. Ha nincs eszméleténél, jöhet az ABC sorrend: A – átjárható légutak biztosítása, B – befújásos lélegeztetés, C – szívkompresszió.

Így csináljuk

Fejünket fülünkkel az orra elé fordítva nézzük, hogy mozog-e a mellkasa, érezzük-e a leheletét az arcunkon, illetve halljuk-e a légzés hangját. Ha nem lélegzik, nézzük meg, hogy a légútjai átjárhatóak-e, azaz nézzünk a gyermek szájába és ha van valamilyen idegen anyag benne, távolítsuk el. Csecsemők esetében legyünk óvatosak, nehogy lejjebb csússzon a légutak felé. Ha ezt megtettük, és nincs nyaki- vagy gerincsérülése a gyermeknek, akkor a homlokát fogjuk meg egyik kezünkkel és enyhén hajlítsuk hátra, vigyázva arra, hogy ne nagyon hajlítsuk erősen, mert akkor a légcső megtörik és a lélegeztetés nem lesz hatásos. Utána másik kezünkkel az állát emeljük fel. Két kezünket ebben a pozícióban hagyva ellenőrizzük ismét, hogy lélegzik-e a gyerek. A fej pozicionálása már önmagában elég lehet, hogy a légzés meginduljon. Ha a légzés mégsem indult el, a gyermek orrát és száját egyszerre szánkkal fogjuk be és 5 alkalommal fújjunk be levegőt. Egy-egy belégzés 1-1,5 másodpercig tartson. Minden befújás után fejünket fordítsuk oldalra és nézzük meg, hogy a mellkas mozog-e. Figyeljünk arra, hogy a befújás ne legyen túl erős. Ezt követően ellenőrizzük, hogy van-e keringés, ha van, akkor a lélegeztetést folytassuk, ha nincs, akkor a szívkompressziókat kell elkezdeni. Egy év alatti csecsemőt magunkkal szembe fordítunk, a két hüvelykujjunkat a szegycsont alsó harmadára teszünk (a mellbimbókat összekötő vonal alatt körülbelül 1 cm-rel), miközben a többi ujjunkkal átfogjuk a kicsi mellkasát és úgy nyomjuk be a mellkasát hüvelykujjainkkal. 1-8 éveseknél a tenyerünk csukló felőli részét helyezzük a szegycsont alsó felére, miközben karunk nyújtva van. Nagyobb gyerekeknél pedig felnőtteknél alkalmazott két tenyérrel végzett szívkompressziót alkalmazhatjuk.

A mellkast annyira kell benyomni, hogy körülbelül teljes keresztmetszetének megfelelően mintegy egyharmad részt süllyedjen. A nagyon erős nyomástól tartózkodni kell, nehogy bordatörést okozzunk. 15 (30) szívkompresszió után ismét lélegeztetés következhet. A szívkompressziónak és a lélegeztetésnek meghatározott szabálya van a kezdeti 5 befújás után. Újszülöttek esetében a szívkompresszió-lélegeztetés aránya 3:1, azaz minden 3. szívmasszázst 1 befújásos lélegeztetés követ. Az 1 év feletti életkorban ez az arány 30:2, ha ketten végezzük az újraélesztést és az egyikőnk lélegeztet, a másikunk szívmasszázst végez, ha egyedül vagyunk, ez az arány akkor is 30:2. Addig végezzük az újraélesztést, amíg a gyermek spontán légzése és szívműködése vissza nem tért, vagy amíg szaksegítség nem érkezik. Persze a saját teherbíró képességünk is limitáló tényező. Fontos tudni, hogy gyermekek esetében a 30 percen túli újraélesztésnek is van értelme.

Íme egy videó a babák újraélesztéséről:

Borítókép forrása: pixabay.com